Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1892. október 5

4 szolgálatának ; büszkék lehetünk rá, hogy a jeles és nagy nevü tudóst a magunkénak tekinthettük. Hálával tartozunk neki, emlékezzünk meg róla jegyzökönyvünkben is háládatos kegyelettel. Az elnöki jelentés elismerőleg tudomásul vétetik azzal, hogy annak a mult évi jegyzőkönyvvel összefüggő pontjai az illető jegyzőkönyvi pontoknál fognak fölvétetni. 2. (Gry.) Fölvétetvén az elnöki jelentés azon pontja, melyben az egyetemes egyházi és iskolai felügyelő azQn súlyos veszteségről emlékszik meg, mely egyházunkat Hunfalvy Pálnak elhunytával érte: az egyetemes gyűlés ezen veszteség felett fájdalmát nyilvánítja és háláyal emlékezvén meg Hunfalvy Pálnak hervadhatlan érdemeiről, ki tudományos, irodalmi és hazánk közművelődésének más terein is kifejtett fáradhatlan munkássága mellett, egyházunkban is folyton a legbüzgóbban működött, s a ki még a legutóbbi időkben is, úgy is, mint a tanügyi bizottság elnöke, úgy is, mint a theol. akadémiai nagybizottság tagja, úgy is, mint a Luther-társaság vezére, teljes odaadással szentelte nagy tudományát és munkásságát egyháza szolgálatának ; hazánk és egyházunk ezen kiváló jeles férfiának, egyházunk egyik büszkeségének, emlékét jegyzőkönyvében is megőrzi. 3. (Gry.) Élnöklő egyetemes felügyelő előterjeszti, hogy Schranz János, a gyűlés egyházi jegyzője, betegség által akadályozva van a megjelenésben, és miután a Haan Lajos elhunytával megüresedett egyházi főjegyzői állásra nézve a mult évi egyetemes gyűlés akkép határozott, hogy annak betöltése, tekintettel a zsinaton eszközlendő szabályozásra, elhalasztatik : ezeknél fogva szükségessé vált, hogy a jegyzői teendők ellátásáról, ezen gyűlés tartamára, az egyházi jegyzőket illetőleg, helyettesítés útján történjék gondoskodás. Ezen előterjesztés folytán, a jegyzői teendőkkel, mint az egyházi jegyzők helyettesei, ezen gyűlés tartamára Horváth Sándor budapesti és Lauko Károly kecskeméti lelkészek bízattak meg. 4. (Gry.) Az egyetemes egyházi és iskolai felügyelő előterjeszti továbbá, hogy bekövetkezett azon idő, midőn a zsinat teendőinek legnagyobb részét befejezte és remélni lehet, hogy határozatai, legalább lényegüket tekintve, a szentesítést is elnyerhetik. A zsinat részben kiterjesztette, részben megszorította azt a jog- és hatáskört, melyben eddig, egy századon át kifejlődött gyakorlat nyomán, az egyetemes egyházi és iskolai felügyelő működése mozgott. A zsinaton az egyház közvéleménye nyilatkozott s így alkalmat kell adni, hogy nyilatkozzék az egyház arra nézve is, hogy kit kiván az új jog és hatáskörrel megbízni. Minthogy pedig az egyetemes gyűlés évenként rendszerint csak egyszer szokott összejönni és remélhető, hogy mire újra összejön, a zsinati javaslatok törvénynyé válnak ; minthogy továbbá óhajtandó, hogy akkorra már az új hatáskörre való tekintettel megválasztott egyetemes felügyelő működjék: mindezeknél fogva, köszönetet mondva az eddigi bizalomért, egyetemes egyházi és iskolai felügyelői tisztéről lemond és már most adja be lemondását, kijelentvén, hogy készséggel fogja, e mellett is, az új egyetemes felügyelő beiktatásáig hivatalát viselni s annak teendőit végezni. Kéri egyszersmind, tekintettel azon okokra, melyek arra indították, hogy már most mondjon le hivataláról, a választásra vonatkozó intézkedések megtételét; nevezetesen hogy elrendeltetvén a szavazás, küldessék ki szavazatszedő bizottság és tűzessék határidő a szavazatok beadására. Az egyetemes felügyelő ezen előterjesztése a gyűlés több tagját felszólalásra indította, melyben részint lemondása visszavételére, részint elhalasztására kérték, felhozva, hogy hivatalát közmegelégedésre viselte, felhozva azt is, hogy harcz várhat a legközelebbi időkben az egyházra és baj volna nélkülözni a kipróbált vezért. Lemondása visszavonására kérte elnöktársa, Karsay Sándor püspök is. Az egyetemes felügyelő azonban, fölemlítvén, hogy harcz bekövetkezésétől nem tart, de ha lenne, ott lenne a védők közt; megjegyezvén azt is, hogy nem mai keletű és komoly megfontolás eredménye elhatározása, kijelenté, hogy elhatározásához ragaszkodik.