Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1891. szeptember 23
20 c) határozza az egyet, gyűlés, miszerint az óraszámot illetőleg felszólítatnak az intézetek, váljon mely tárgyban látják szükségesnek az óraszám leszállítását és nyilatkozataikat az egyet, tanügyi bizottság elnökéhez küldjék be. Végre cí) minthogy az iskolák állapotát feltüntető kimutatások a tavalyihoz képest tetemes s ezúttal meg nem magyarázható eltérést tüntetnek fel, felszólíttatnak az illetők az adatok minél pontosabb beküldésére, felkérvén egyúttal a püspököket, miszerint erre felügyelni szíveskedjenek. 21. (V.) U. a. jkv. 23-ik pontjainak d) alpontjára vonatkozólag, mely alatt a görög nyelv kötelező voltának kérdése tárgyalás és javaslattétel, esetleg intézkedés végett a közoktatásügyi bizottsághoz tétetett át. olvastatott e bizottság jelentése, mely azt a javaslatot foglalja magában, hogy bár a közoktatásügyi bizottság elvileg kívánatosnak tartja, hogy a görög nyelv főgymnasiumainkban ezentúl is kötelező tantárgy legyen — tekintettel arra, hogy több főgymnasiumunknál görög-pótló tanfolyamok már életbe léptek s ezek megszüntetése gyakorlati nehézségekkel járna, a görög nyelv kötelező tantárgyként tanítása, vagy a görög-pótló tanfolyamok behozatala az iskola-fentartó hatóságok elhatározására bizassék. Az egyetemes gyűlés a közoktatásügyi bizottság javaslatát elfogadja s határozat erejére emeli. 22. (Gry.) U. a. jkvi pontnak é) alpontjával kapcsolatban fölvétetett az elnöki jelentés 5-ik pontja, mely szerint a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1891. évi ápril 9-én 10,293. szám alatt kelt leiratában — mely e pontnál egyúttal felolvastatott — kijelenté, hogy azt a határozatot, melylyel a tanintézetek az egyetemes gyűlés által megállapított tantervhez való ragaszkodásra utasíttattak, csakis azon középiskolákra nézve veheti tudomásúl, melyek állami segélyt nem élveznek, az egyetemes felügyelő pedig erre azt a választ adta, hogy az illető határozat azon iskolákra nézve hozatott, melyek állami segélyt nem élveznek. Tudomásúl vétetik. 23. (V.) Ugyancsak a m. é. jkv. 23-ik pontja kapcsán egyetemes felügyelő előterjeszti, hogy a dunántúli egyházkerület felterjesztvén a tolna-baranya-somogyi esperességnek azt a kérelmét, hogy a bonyhádi algymnasiumban, a félévek helyett az évharmadok alkalmazása engedélyeztessék, ő ezt a kérelmet véleményezés végett az egyetemes tanügyi bizottsághoz tette át s bemutatja egyúttal a tanügyi bizottság véleményes javaslatát, mely szerint a kérelem támogatására felhozott azon körülmény, hogy a bonyhádi algymnasium állami iskolákkal van körülvéve, melyekben az évharmadok alkalmaztatnak, a bonyhádi algymnasiumra nézve mi hátránynyal sem jár, mert a különböző beosztási! tanintézetek között a tanulók átlépése ez által gátolva nincs, szemben pedig a félévek arányosságával, az aránytalan beosztású évharmadok mellett sem fegyelmi, sem paedagogiai okok nem szólnak, miért a tanügyi bizottság a félévektől való eltérést a bonyhádi algymnasiumnak nem véli engedélyezhetnek. Az egyetemes gyűlés, magáévá tevén a tanügyi bizottság véleményét, a tolna-baranya-somogyi esperesség kérelmét nem tartja teljesíthetőnek. 24. (V.) Bemutatja továbbá egyetemes felügyelő a tiszai egyházkerületnek azt az indítványát, hogy — mivel az egyetemes közgyűlésnek, az 1884. évi jegyzőkönyv 9. pontja alatt hozott határozata, mely szerint a vallástan középiskoláinkban az érettségi vizsga tárgyai közé felvétetett és az ebből elért osztályzat a többi tantárgyakból nyert főosztályzattal egyenlő érvényűnek és következményűnek mondatott ki, egyrészt mint a közoktatásügyi kormány által az összes hazai középiskolákra nézve kötelezőleg kiadott érettségi vizsgái utasítással ellentétben álló intézkedés, a kormány képviselőivel szemben ismételt nehézségekre adott okot, sőt a közoktatásügyi kormány kijelentett álláspontja folytán kivihetetlennek látszik, másrészt a saját középiskoláinkba járó ág. hitv. evang. tanulókra nagyobb terhet ró, mint a mennyivel az egyéb vallású tanulók, sőt az ág. hitv. ev. tanulók is megróvák, ha nem saját középiskoláinkat látogatják —helyezze az egyetemes közgyűlés az 1884. évi jegyző-