Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1887. október 5
IO 12. Kedvező bírálat esetén, elnök a jelöltet meghívja szóbeli vizsgálatra. 13. A szóbeli vizsga tárgyai: neveléstan, tekintettel főleg a fölsőbb oktatásra és a választott szaktárgy (szaktárgyak) a segédtudományokkal. 14. A szóbeli vizsgán vizsgálók az illető szaktanárok, kik a thémákat kitűzték s a munkákat megbírálták; de kérdéseket a bizottság más tagjai is tehetnek. 15. A ki a szóbeli vizsgálatot is megállotta, az leteszi az egyet, theol. akadémiai szerv, és ügyrend 108. pontjában foglalt tanári esküt és theologiai tanári oklevelet kap. 16. Ha a tanárjelölt visszavettetik, a vizsgálat ismétlését egy év múlva még egyszer s utoljára kérelmezheti. 17. A vizsgáló tanárok költségei, a mennyiben csak mint ilyenek utaznának az egyetemes gyűlés helyére, az egyetemes pénztárból megtéríttetnek. Mielőtt e javaslat fölött az egyetemes gyűlés véglegesen határozna, a kerületekhez hozzászólás végett leszállíttatik. 17. (H.) A mult évi jegyzőkönyv 21. pontjánál a négy kerületek püspökei által beterjesztetett jóváhagyás végett az általok kidolgozott lelkész-vizsgálati bizonyítvány formuláréja. Azon megjegyzéssel, hogy abból ama passusnak : ágostai hitv. ev. szüléktől született, azon szavai: szüléktől született, kihagyassanak, helyesléssel tudomásúl vétetett s az egyetemes pénztár költségére ezer példányban kinyomatni rendeltetett, azon hozzáadással, hogy ezek egyenlő részletekben a négy kerületek püspökeinek átszolgáltassanak. 18. (V.) Ugyanazon jegyzőkönyv 22. pontjánál, mely szerint az egyetemes alap létesítése kérdésében kiküldött bizottság abbeli indítványa, hogy az egyetemes alap az egyes egyházaknak kötelező megadóztatásával létesíttessék és hogy az egyes egyházak arra hívják föl egyháztagjaikat, hogy önkényt bevallandó tiszta évi jövedelmük egy ezredrészével járuljanak mint önkénytes adománynyal az egyetemes alap gyarapításához, nyilatkozat végett a kerületekkel közöltetett, az egyházkerületek részéről bejelentetik, hogy a dunáninneni egyházkerület az indítványt nem fogadja el; a dunántúli kerület melegen üdvözölte ugyan az eszmét, de az eszme kivihetősége tekintetében az ügy újabb tárgyalását tartja szükségesnek; a tiszai és a bányakerületek, végleges nyilatkozatuk előtt, részletesebb javaslat elkészítését tartják szükségesnek. Miután ekként három egyházkerület az egyetemes alap létesítésének további tárgyalása és a keresztülvitel részleteinek kidolgozása mellett nyilatkozott, az egyetemes alap létesítésére vonatkozó részletes javaslat elkészítésével az 1882. évi jegyzőkönyv 29. pontja alatt kiküldött bizottság bizatik meg; a bizottság, melynek tagjai báró Prónay Dezső és Karsay Sándor társelnöklete alatt: OstíFy Pál, Zelenka Pál, Bánó József, Baltik Frigyes, Samarjay Károly, Földváry Mihály és Doleschall Sándor, ezúttal még báró Radvánszky Béla és Gyurátz Ferencz tagokkal egészíttetik ki. 19. (H.) Ugyanazon jegyzőkönyv 23. pontjánál, mely szerint a középiskolai supplicatiók ügye hozzászólás végett a kerületekre leszállíttatott, meghallgattatván a kerületek nyilatkozatai. Miután azok többsége az eddigi gyakorlat föntartása mellett nyilatkozott, az egyetemes gyűlés kimondja: hogy a supplicatiókra nézve az eddigi gyakorlat továbbra is föntartatik. 20. (H.) Ugyanazon jegyzőkönyv 24. pontjánál olvastatott az egyetemes levéltárnok évi jelentése, melyben előadja a következőket: a levéltár okmányait 1881. évig bezárólag átvizsgálta és rendezte; a múlt évi egyetemes gyűlés meghagyása értelmében fölhívta a kerületek elnökségeit, hogy a levéltáraikban lévő, de az egyetemes levéltárban hiányzó, nyomtatásban megjelent hivatalos okmányaikat, jegyzőkönyveiket, névtáraikat beküldeni szíveskedjenek. Jelenti továbbá, hogv a levéltárnak egy érdekes ereklyéjét, t. i. Luther Márton eredeti kéziratát, mely a 109. zsoltár magyarázatát tartalmazza, a Luther-társaság évkönyvében közzétette s ugyanazt, német élőbeszéddel ellátva, ezen czím alatt: «Eine aufgefundene LutherReliquie» a külföldi közönség számára külön is kiadta. Úgyszintén, hogy a levéltár számára Tóth Gyula zalai esperes beküldötte másolatban I. Lipót királynak 1675. január 13-án kelt s a nagyvázsonyi evang. és reform, hitvallásuak részére szabad vallásgyakorlatot engedélyező leiratát. Azonkívül a könyvtárat beküldött munkáikkal a következők gyarapították: Batizfalvy István, Czinkotszkv Márton, Doleschall Ede, Ebenspanger János, Hörk József, Szlavik Mátyás,
