Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1887. október 5

Bujkovszky Gusztáv, alesperes Haendel Vilmos, » Wladár Viktor, » Dolescball Sándor, lelkész Szlujka Mihály, » Simkó Gyula, » Fammler G. Adolf, » Róth Károly, » Greszler Gyula, » Gerengay Pál, » Zvarinvi János, » Jezsovics Károly, » Dubovszky Nándor, » Kiss Endre, » Kemény Ödön » Moravcsik Mihály, » Horváth Sándor, » Scholcz Gusztáv, » Korbélv Géza, s. lelkész Breznyik János, igazgató tanár Benka Gyula, » » Tatay István, » » Böhm Károly, » » Batizfalvy István, tanár Falvay Äntal, igazg. tanító Lux Ede, tanító Görgey István Pulszky Ferencz Pulszky Ágost Halassy Gyula Fuchs Gusztáv Zsigmondy Pál Jeszenszky Danó Henszelmann Kálmán Dr. Szontágh Abris Matuska István Domanovszky Endre Péterffy Sándor Bendl Henrik Mikolik Gyula a tiszai egyházkerületből : Czékus István, püspök Zelenka Pál, hegyaljai főesperes Terray Gyula, gömöri » Baltazár Antal, jolsvai lelkész Hörk József, eperj. hittanmtézeti dékán Kramarcsik Károly, rozsnyói tanár Flórián Jakab, eperjesi tanár Zimann János, igiói igazgató tanár Martinyi József, nyíregyházi igazgató tanár es fölügyelő Péchy Tamás, ker. Brósz Jonát, esp. Bánó József, egvh. Hámos László » Radvánszky Károly egyh. fölügyelő Probstner Arthur még számos tag; továbbá dr. Gvőry Elek, ezen gyűlés világi, Haan Lajos egyházi főjegyzői és dr. Vetsey István világi és Schranz János egyházi jegyzői. 1. (V.) A gyűlés tagjai buzgó ima után az ülésteremben összegyűlvén, az egyetemes egyházi és iskolai fölügyelő szívélyesen üdvözölte a négy egyházkerület elnökségeit s megjelent küldötteit, kiknek tekintélyes számából azt az örvendetes következtetést vonja le, hogy az egyházi ügyek iránti érdeklődés nemcsak akkor élénk az egyháztagokban, midőn az egyetemes gyűlést rendkívüli, gyakran aggályt keltő események foglalkoztatják, hanem akkor is, midőn, mint örömünkre ezúttal is, munkásságunkat a folyó ügyek ellátása, intézményeink fokozatos fejlesztése veszi igénybe. Ezután kiemelvén az egyetemes egyházi közgyűlés nagy jelentőségét, mely eleinte magánjellegű tanácskozásokból fejlődvén ki, az idők folyamán az egyház alkotmányának egyik alapja lett s ilyenül a legnagyobb hatalom által, mely mindnyájunk fölött áll: az idő által szentesíttetett, fölsorolja, mily jelentékeny kérdések várnak még megoldásra; példaként említi a zsinat, egyetemes alap, missiók, a protestáns irodalom ügyét; kifejezi reményét, hogy ez ügyek rendezése egyetemünk hagyományos szellemében folyton haladni fog, mert egyházunk egyetemének mindig az volt törekvése, hogy a rohamos intézkedés helyett inkább lassan, de az összes egyházak megnyugvására fejleszsze intézményeit. Végűi utalva arra, hogy még számos gyülekezetünk van, mely anyagi szükséggel küzd s hogy az egyetem erejének legbiztosabb aíapja csak az lehet, ha az összes egyházak szellemileg s anyagilag erősek, hangsúlyozza újólag az egyetemes közalap megteremtésének fontosságát s a mult évi egyetemes gyűlésen e közalapra fölajánlott 30 frt évi járulék helyett,