Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1886. október 13

* 7 Egyszerre azonban, a törvényes alap és hosszas háborítlan gyakorlat daczára, a helvzet megváltoztatására irányzott sajnos jelenség merült fel. Uj-Pazuán megüresedvén a lelkészi hivatal, a bács-szerémi esperes s a bányakerület püspöke eddigi jog és hatáskörükben eljárva, Korosy Emil személyében adminisztrátort neveztek ki. Az egyház néhány híve ezen intézkedés ellen, mellőzve az addig mindenkor elismert felsőbb hatóságot, a bányai ág. hitv. evang. egyházkerületet s annak püspökét, a horvát-szlavon országos kormányhoz fordult. A horvát-szlavon országos kormány pedig erre 1885. évi aug. 3-án 962. sz. alatt a bács-szerémi főespereshez intézett átiratban, az 1859. szept. haváan kelt nyilt parancsra hivatkozva kijelentette, hogy Korosy Emil adminisztrátor kinevezését megszűntnek tekinti s elrendelte, hogy az uj - pazuai egyház, hizonyos az átiratban kijelölt határidőben, uj lelkészt válaszszon. E szerint nem vonatott ugyan kétségbe, hogy valamint a zágrábi kath. érseki és püspöki megyére nézve, ugy az agost. hitv. evang. bányai egyházkerületre nézve sem vont, az államterület egysége rovására határt Magyarország és társországai közt, az uj közjogi rendezés, de megtámadtatott ezen egyházakra nézve, önkormányzati jogunk és hatáskörünk eddig érintetlen hatálya, megkísértetett a beavatkozás autonom egyházi hatóságaink hatósági körébe, érvénytelenként mellőztetett egyházi szervezetünk s e helyett szervezeti jogalap gyanánt utalás történt az 1859. szeptember havi nyilt parancsra. E kísérletnek helytelen és jogtalan volta kitűnik már az előre bocsátottakból. De ezenkívül kitűnik abból is, hogy az említett nyilt parancsra való hivatkozás megállható voltát semmikép el nem ismerhetjük. O Felsége az 1859. szeptember i-én kelt nyilt parancsot s az ennek életbeléptetését tárgyázó szept. 2-án kelt miniszteri rendeletet, i860, május 15-én kelt nyilt parancsával és 1862. november 9-én kelt rendeletével együtt, 1867. évi május 15-én kelt legfelsőbb elhatározásával hatályon kivül helyezte. Ez még az uj közjogi rendezés előtt történvén, hatálya okvetetlenül kiterjedt Horvát - Sziavon országokra is, mindenesetre pedig ki kellett terjednie mindazon egyházakra s így a bács-szerémi esperességhez tartozó összes egyházakra is, melyek ama nyilt parancsnak haályon kivül helyezését kérelmezték s azóta is folyvást az önkormányzati szervezet keretébe tartoztak. El nem ismerhetjük továbbá e kísérletet érvényesnek és helyesnek, mert az 1868. XXX. t.czikk 69. §-a világosan kimondja, hogy mindazon alkotmányos jogok és alaptörvények, a melyeknek élvezete és oltalma a múltban Magyarországra és Horvát-Szlavon országokra egyaránt kiterjedt s ezen egyezménynyel nem ellenkeznek, továbbra is a magyar korona országai közös jogainak és alaptörvényeinek tekintetnek. Az pedig az egyezménynyel nem ellenkezik s a magyar korona összes országainak alaptörvénye, hogy ezeket pátensekkel igazgatni nem lehet s így azoknak érvényét a Horvát-Szlavon országok területén sem ösmerhetjük el s az azokra ellenünk s törvényes szervezetünkkel szemben való hivatkozást, sérelemnél egyébnek nem tekinthetjük. Mind a mellett e sérelem tényként áll előttünk és ámbár a bányai ág. hitv. ev. egyházkerület előterjesztése és kérvénye folytán a bán ur ő nagyméltósága, a fennemlített kormányrendeletet további intézkedésig felfüggeszteni kegyeskedett, ezáltal szlavóniai s átalában Horvát - Sziavon országok területén levő egyházaink helyzetének bizonytalan volta s egyházi hatóságainknak a horvát - sziavon kormányhoz, valamint átalában egyetemes egyházunknak Horvát - Sziavon országokhoz való viszonya, a megbolygatási kísérlet után nem tisztáztatott, az eddigi helyzet és gyakorlat kérdésessé tétele meg nem szüntettetett. E tény pedig annyival inkább nyer fontosságában, mert más jelenségek is merültek fel, melyek szükségessé teszik, hogy Magyarország viszonya Horvát és Sziavon országokhoz az ágost. hitv. evangelikus egyházra vonatkozólag, az állam területegységének s a vallásszabadság és önkormányzat, valamint az eddigi törvényes helyzetnek megfelelőleg tisztáztassék s a felvetődött kérdések méltányosan s az egyházi élet üdvös fejlődésének kívánalmai szerint megoldást nyerjenek. Pozsega megyében 1860-ban ágost. hitv. evang. egyház keletkezett u. m. Antunováczon és Hrasztováczon, legnagyobb részt az anyaországból oda telepedett magyarok és németekből alakulva, s részint 1870, részint 1874-ben önállósítva.