Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1884. október 8

Beszéde befejeztével az ülést megnyitottalak nyilvánítván, felolvastatott a következő elnöki jelentés : Mult évi október 10. és következő napjain tartott egyetemes gyüléslink óta egyhá­zunk körében felmerült fontosabb eseményekről van szerencsém következőket jelenteni : 1. A gymnásiumok és reáliskolákról szóló 1883: XXX. t. cz. már a mult évben életbe lépvén, ez évben tartott érettségi vizsgákon a törvény értelmében a kormány képviselője is jelen volt ; fontos forduló pontot képez ez tanintézeteinknek életében, melyeknek helyzete nem csekély mértékben változott. Ma még tanintézeteink ezen megváltozott helyzetének gya­korlati következményei természetesen nem jelentkeznek teljes mértékben, és igy a jövő kérdése marad, vájjon tanintézeteink fejlődésüknek ezen ujabb korszakában teljes mértékben fogják-e azon szolgálatot tenni egyházunknak, melyet a múltban tettek, a mely szolgálatok reményében tartja fenn azokat egyházunk gyakran rendkívüli áldozatokkal. 2. A mult évi egyetemes gyiilés jegyzőkönyvének 5-ik pontjában foglalt határozattal kiküldött egyetemes tanügyi bizottság üléseit 1884. évi január 15. 16. 17. napjain tartotta meg. Ezen bizottság által az érettségi vizsgálatra vonatkozólag kidolgozott javaslat, az egyetemes gyiilés határozatához képest közvetlenül a nagymélt. vallás- és közokt. minisztériumhoz ter­jesztetett fel ; — a bizottság egyéb javaslatai pedig a kerületekkel közöltettek. 3. A mult évi egyetemes gyűlésen elrendelt feliratok felterjesztettek, még pedig : a) az 5-ik pontban foglalt határozat értelmében, illetőleg már az 1882. évi egyete­mes gyűlés jegyzőkönyvének 6. és 7. számú határozataival elrendelt felirat a helv. hitv. test­véregyház conventjének elnökével, nagymélt. br. Yay Miklós főgondnok és Nagy Péter püspök úrral egyetértőíeg megállapittatván, mint hazai mindkét hitvallású evangelmi egyház közös föl­irata, lett a nagymélt. miniszterelnök úrhoz felterjesztve. Ezen feliratnak a miniszterelnök út­részére való átadását n* m. br. Vay Miklós úr vállalta magára ; b) az illetéktelen keresztelésekre nézve benyújtott felterjesztésünkre a nagymélt. val­lás- és közök, minisztérium 24727/84. számú intézvénye érkezett, mely tudtommal már az egy­házkerületek gyűlésein is be lett mutatva ; van szerencsém azt e helyen tisztelettel bemutatni. 4. Dr. Masznyik Endre tanári vizsgája f. évi január 29-én tartatott u eg, mely vizsgá­nál jelen voltam s meggyőződtem, hogy theol. akadémiánk Masznyik tanár úrban jeles erővel bir. A félév már vége felé járván, a theol. akadémiában ez időben már rendes előadások nem tartattak és igy az alkalmat csak arra használhattam fel, hogy a theolog. akadémia újon­nan berendezett épületének czélszerüségéről, megfelelő felszereléséről magamnak meggyőződést szerezhessek ; valamint alkalmam volt arról is meggyőződni, hogy a theol. akadémia hallgatói­nak, a lelkészre nézve is nem csekély fontossággal biró zenében való kiképzésére és különösen az egyházi énekben való g3^akorlására is van alkalom, melyet az akadémia hallgatói megfele­lően felhasználván, örömmel tapasztaltam az akad. hallgatóságnak az egyházi énekek előadá­sában való szabatosságát. 5. A Róth-Teleki-féle ösztöndij ez évben is szabályszerűen kiosztatott. 6. Az egyetemes pénzügyi bizottság az egyetemes pénztári számadásokat megvizs­gálván, azokat általában rendben találta, a bizottságnak erről felvettjegyzőkönyvét van szeren­csém tisztelettel bemutatni. 7. Az egyetemes törvényszék a dunáninneni egyházkerülettől felebbezett egy ügyben, névszerint Csasztko és Szobotiszt egyházak közt a Havran és Chvojnicza irtványok hovatarto­zása iránt folytatott perében itélt ; mindazáltal még érdemleges határozatot nem hozott, s az ügyet a vizsgálat kiegészítése végett a dunáninneni egyházkerületi törvényszékhez utasí­totta vissza. 8. Az erdélyi helv. hitv. egyházkerület igazgató tanácsa Nagy Péter erdélyi püspök gyászos elhunytáról értesített. Tekintve azon szívélyes testvéri jó viszonyt, mely magyarhoni mindkét felekezetű evang. egyházaink közt fennáll, és melyet ápolni, fentartani, megszilárdítani s annak külsőleg is kifejezést adni utasításomhoz híven, de egyéni meggyőződésemnél fogva is mindenkor kötelességemnek ismerek, arra késztetett, hogy azon súlyos veszteség alkalmából, mely az erdélyi reformált egyházkerületet nagyérdemű püspökének, néh. Nagy Péter urnák el­hunyta által érte, őszinte részvétünknek egyetemes egyházunk nevében is a gyászhír vétele után azonnal az igazgató tanácshoz intézett táviratban, valamint az erdélyi ref. egyházkerület főgondnokálioz, nagymélt, B. Kemény Gábor úrhoz intézett részvétnyilatkozatban is kifeje­zést adtam. 9. Végül fájdalommal kell megemlékeznem egyetemes egyházunk három buzgó tagjá­nak gyászos elhunytáról is, akik egyetemes bizottságainknak tagjai lévén, már ezen körülmény is arra indít, hogy róluk e helyen külön megemlékezzem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom