Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1880. október 14
— 2 — Vladár János, nógrádi Moczkovcsák János, zólyomi Győry Vilmos, ker. jegyző, budapesti lelkész Doleschall Sándor, bpesti . Schranz János, bpesti Szeberényi Andor, nagylaki I Moravcsik Mihály, aszódi I Händel Vilmos, selmeczi Bierbrunner Gusztáv, ó-kéri \ lelkészek Scholtz Gusztáv, bpesti / Tliebus János, zólyomi | Lauko Károly kecskeméti 1 Harsányi Sándor, orosházi 1 Vladár Viktor, szügyi Breznyik János, igazg. ) Fröhlich Gusztáv „ ! tanárok Batizfalvi István ) Falvay Antal, igazg. tanitó Tatay István, szarvasi igazg. esperesek Dr. Szelényi Károly, ker. jegyző Jakobey József, e. pénztárnok Neuwirth János, orsovai felügyelő Hunfalvy Pál Kemény Mihály Hunfalvy János Büsbach Péter Br. Podmaniczky Levente Szedenics János Zsigmondy Pál Matuska Péter Görgei István Pulszky Ágost Fabiny Gyula Kosztolányi Aurel Jeszenszky Danó Br. Laífert Aurel Szeberényi István Tomassek Pál Sztehlo András Benedikty György. A tiszai egyházkerületből : Czékus István, superintendens Sztehlo János, VII. sz. k. v. főesperes Gáber Lajos, kishonti főesp. Zelenka Pál, ker. jegyző, miskolci lelkész Honéczy Ödön, pokorágyi lelkész Kramarcsik Károly, ker. jegyző, igazg. tanár Hazslinszky Frigyes, collegiumi igazg. tanár Péchy Tamás, ker. felügyelő Bánó József, eperjesi collég, felügyelő Szontagh Pál Fest Imre Benczúr József Radvánszky Károly Br. Radvánszky Géza ifj. Bánó József Bánó Zoltán. és még számos tag, továbbá Dr. Győry Elek ezen gyűlés világi, Haan Lajos, b.-csabai lelkész, ezen gyűlés egyházi főjegyzői. 1. (Gy.) A gyűlés tagjai buzgó isteni tisztelet után, az ülésteremben egybegyűlvén, az egyetemes felügyelő következő beszéddel nyitotta meg az ülést. Egy egyházi év járt le — körúti futásának be végeztével állott be ismét egyházi életünkbe a viszonlátásnak kedves napja. — Örvendetes, sőt boldogító jelenet a társadalmi körben a viszonlátásnak pillanata, de becsesebb s boldogítóbb ez az egyház terén, — mert midőn ott csak a rokonérzelmű szívek olvadnak egybe, ahhoz itt a baráti vonzalmakon felül emelkednek egy magasztos hivatásnak érdekei, — ott kiválólag a szív, — itt ezen felül a szellem is találja kielégítését, — ez a külömbség a társadalmi és a szent téreni találkozás közt. A magyar haza nagy Protestáns családnak képviselői gyülekeztek itt ismét egybe, hogy egyházuk sorsa felett intézkedjenek, összesereglettek annak tagjai, kiket egy és ugyanazon vallásos kegyelet fűz össze, s kiket, ha olykor nézetek kiilömbsége is elválaszt, — annál szorosabban egyesíti őket a magas hivatásnak végczélja— s ebben r ej 1 i k a protestantismusnak főereje, rejlik s fokozódik abba, hogy az egyházteréni működésünknek főtenyézője, nem a kényszernek hatalma, hanem az, — hogy e téreni szolgálatunk nem a szigornak, hanem az önkéntes szabad akaratnak kifolyása, — s azért ha bár az egyházbani működésünk külsőleg a kötelességnek jellegét, bensőleg még is az önkéntes szabad akaratnak egyenesen a szív sugallatának bélyegét viseli. Kettős érdekkel bír tehát mostani visszonlátásunk, s ez most kedvező körülmények közt állott be, mert midőn ez évnek lefolyta alatt a nagy világnak határai közt külömböző események váltották fel egymást, egyházunk terén elszomorító változás nem történt, áll az oly erős alapon, mint állott eddig, sőt kedvező események észlelhetők. — A bányai Superintendentiának élére egy kitűnő tekintély állítatott, — iskoláink folytonos virágzásban vannak, — egyházainkban a vallásos buzgalom nem csökkent, s anyagi tekintetben pedig nevezetesebb hagyományok által meggazdagodtunk.
