Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1879. szeptember 11

— G — korszerű, loyalis törvényjavaslatának elfogadására s igy az iigy nem juthatott felterjesztés utján ő felsége a király eleibe. Az igazságos fejedelem azonban meggyőzödvén a panaszok alaposságáról s a sérelmeket orvosolni akarván, miután ezen orvoslás az országgyűlés által nem volt elérhető, királyi propositiója következtében jött létre az 1843/4 ki III. törvény-czikkely. E szerint ezen törvénynek létrehozatalát, nem annyira az akkori törvényhozó testületnek, mint inkább az igazságos s kegyes indulatu fejedelemnek s az ország javát félszázadon keresztül szivén hordó korszakának szellemén tul emelkedett József nádor ő fenségének, O 7 mint ez ügybeni lelkes közbenjárónak köszöni a protestáns egyház. Mind a mellett, hogy ezen törvény koránt sem orvosolta minden irányban a protestáns egyháznak sérelmeit, örömest fogadta azt még is a panaszló hitfelekezet, — de a gyakorlatban ezen törvény sem maradt ment az ellennézetüek megtámadásától. — Ilyen hullámzásoknak s azokból kifolyó küzdelmeknek volt századokon keresztül kitéve a protestáns egyház, mig végtére meghozatott az 1848-iki t. cz., mely elvben biztosítván a tökéletes vallásszabadságot, újra szentesitette a bécsi és linczi békekötések tartalmát. Az 1868-iki országgyűlésnek lett volna feladata az 1848-iki törvényben kijelentett elvet részletes szervezés s alkalmazás által érvényesíteni, hanem ez ismét nem történt, mert a helyett, hogy minden vallásos kérdéseket szerves összefüggésben és részletezésben megoldó, s igy egy tökéletesen egészet képező törvényt alkotott volna, meghozta, egyedül némely kérdésekre vonatkozó, s az 53. cz. töredékes törvényt. — Fölemlitém ezen, külömben is ismerős történelmi adatokat csupán annak bebizonyítására, hogy a protestáns egyház nem kér, nem keres kegyelmet, hanem törvényeken alapított jogokat követel. Méltán igényelheti tehát, liogy 30 évvel ezelőtt törvényben kimondott hitfelekezetek közti egyenjogúság, szerves összefüggésben és részletekben szabályoztassék, s alkalmaztassék már valahára a gyakorlati életben, mert a mindennapi események bőven konstatálják, mennyire óhajtja a társadalom az említett törvénynek érvényesítését.— Ezen események hatalmasan intik a protestáns közegyházat arra, hogy jogosultságának tudatában követelje a törvényhozástól, miszerint alkalmazásba liozattassék az, mit a törvény már 30 évvel ezelőtt biztosított. — Hogy ne sorozzam elő mind azon tárgyakat, melyek a liitfelekezeti egyenjogúságra, s viszonosságra vonatkoznak, csak két főtárgyat emelek ki egyedül, mint olyanokat, melyek a társadalmi téren leginkább sértik a lakosok nyugalmát. Az egyik a vegyes házasságok eleibe most is még gördíteni szokott akadályok, a másik a vegyes házasságok válópereinek rendtartása. Szabályoztatott ugyan a vegyes házasságok ügye az 1843/4. évi III-ik törv. czikkely által, de mindamellett mégis, mint azt a mindennapi tapasztalás tanúsítja, akadályokkal találkoznak még mindig a vegyes házasságok, s ezen akadályok oka abban rejlik, hogy a házasság érvényesítésére nézve az egyházaknak nézetei egymástól igen eltérők, de sőt ellenkezők is, s mindegyik hitfelekezet, mi igen természetes, saját nézeteihez ragaszkodik, mert a vallás a lelkiismeretnek alkotmánya, ez pedig meggyőződésen, vagy hiten alapszik, s azért az egyháznak körén belől meg nem támadható, s a vallásnak eszméi felett csak egyéni konkret fogalmak bíráskodhatnak. — Mind a mellett, hogy a vegyes házasságok még most is akadályoknak vannak kitéve, teljes elismeréssel kell bevallani, hogy azon egyház, mely a házasságra nézve a protestáns egyházzal ellennézetben van, egyenesen és tettlegesen nem támadja meg többé a törvényt, sőt azon egyház vezéreinek dicséretére legyen mondva, hogy olykor hajlandók is e részben engedénységet tanúsítani, hanem, hogy egy részriil eleget tegyenek egyházuk követelményeinek, másrészt pedig a világi törvényt tettleg ne sértsék, ezen feszült helyheztetésükben a törvénynyel szemben passiv negáczióval viseltetnek. De ezen passiv negatio, habár az nem egyenes megtámadása e törvénynek, mégis okozója annak, hogy a vegyes házasságok megakadályoztatnak s ennél fogva a törvény nem érvényesíttetik. — Számnélküliek valójában azon akadályok, melyekkel a vegyes házasságba lépni kívánó jegyeseknek kell megküzdeniük, s ezeket gyakran csak ugy győzik le, ha a jegyeseknek egyesülése, néha épen lelkiismeretének sugallata ellenére is. vallását hozza áldozatul a házasságnak. Tekintettel az ilyen confliktusoknak némelykor szomorú következményeire, világos, hogy az efféle állapotokat nem tűrheti az állam, s azért hivatása segíteni a bajon, mert az jíllam összegét családok képezik, ezek pedig kulturális országban csak házasság által jöhetnek létre, feladata tehát a törvényhozásnak gondoskodni arról, hogy a házasságok ne akadályoztassanak. Az állam mint konfessió nélküli morális testület, nem érintkezhetik a vallásokkal, hanem érintkezik egyedül az egyházakkal, mint az államban, tehát kebelében létező társulatokkal, melyeket, mig elvei az állam czéljaival összeférnek, kebelében nemcsak törni,sőt oltalmazni s egymás irányában védeni tartozik, s azért a konfessionális elvek, melyek az egyház körén belől szabadon állanak, szabályul nem szolgálhatnak a törvényhozásnak akkor, midőn a köz-állam érdekei felett intézkedik, legyenek akármennyire is eltérők akonfessionális nézetek