Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1879. szeptember 11

Bacliát Dániel budapesti Lőrincsék János lionti Vladár János nógrádi )esperesek Margócsy József pestmegyei Raab Károly zólyomi Györy Vilmos ker. jegyző, bpesti Dolescliall Sándor budapesti Scbranz János budapesti Szeberényi Andor nagylaki Petz Gyula egyet, tiszt, jegyző', mezőberényi j lelkészek Moczkovcsák János beszt,-bányai| Händel Vilmos selmeczi Bierbrunner Gusztáv ó-kéri Sárkány János szarvasi Jakobey József egyet, pénztárnok Br. Podmaniczky Levente Sárkány József Szedenics János Jeszenszky Danó Újhelyi Boldizsár Hunfalvy János Dessewffy Ottó Székács Ferencz Tavaszi János Pulszky Ágost Posch Gyula. A tiszai egyházkerületből : Czékus István superintendens Hoznék Náthán gömöri Sztehlo János XVI sz. k. városiJ főesperesek Gáber Lajos kishonti Glanf Pál rimaszombati lelkész Hazslinszky Frigyes eperjesi igazg Zvarényi Sándor kézsmárki Scheffer Gusztáv rozsnyói Szontagh Bertalan gömöri esp. felügyelő Brósz Jónát VI sz. k. városi esp. felügyelő Bánó József eperjesi collég, felügyelő Jelenik Almási István Dr. Markó Sándor Kubinyi Albert tanárok Szontagh Zoltán Szontagh Béla 'Brosz László Schosser Albert Liszka József Payer Hugó Radvánszky Károly B. Radvánszky Béla B. Radvánszky Géza. Ifj. Bánó József. és még számos egyházi és világi tag, továbbá Dr. Győry Elek ezen gyűlés világi- és Haan Lajos békés-csabai lelkész ezen gyűlés egyházi főjegyzői. 1. (Gy.) Megnyittatván az ülés, b. Prónay Dezső, a gyűlés helyettes világi elnöke, mindenek előtt megható s kegyeletes szavakat szentelt az érdemekben gazdagon elhunyt egyetemes felügyelő emlékének. Rámutatva a nagy veszteségre, mely az áldott emlékű egyetemes felügyelő halála által hazánkat s egyetemes egyházunkat érte, és néhány főbb vonásban vázolva nagy jelleme kiváló oldalait, az önkormányzathoz való tántorithatlan ragaszkodást, a példátlan áldozatkészséget, ugy az anyagiakban, mint a munkásság szellemi kincseiben, hivatkozott jellemzésetil azon szép mondatra: „nem a ti külső gazdagságtokat akarom, hanem magatokat", és kiemelvén ezután, hogy bold. Zsedényi Ede kész volt a szent ügynek önmagát is áldozni, mert nemcsak anyagiakban áldozott példátlan bőkezűséggel, hanem egyháza ügyeért szabadságát is koczkára tette ; azon inditványnyal zárta be szavait, hogy a mint az egyetemes egyház minden egyházában őszinte szivből fakadó hála és áldás kisérte a nagy halott emlékét, ugy itt is adassék kifejezés annak, hogy emléke köztünk hála, tisztelet és kegyelettel környezve örökké él. Az egyetemes gyűlés legbensőbb érzelmeinek visszhangját ismerve fel azon megható szavakban, melyekben helyettes elnöke, néh. Zsedényi Ede egyetemes felügyelőről megemlékezett : a súlyos veszteség felett mély fájdalmát nyilvánítja; egyszersmind pedig azon törhetlen ragaszkodásért, melylyel néhai Zsedényi Ede egyháza jogaihoz ragaszkodott, azon rendithetlen bátorságért, melylyel egyháza szabadságáért síkra szállott, azon fáradhatlan buzgóságért, melylyel egyháza javára munkálkodott, azon dicső példákért, — melyeket fényes pályáján egyháza tagjainak, működése minden terén, nyújtott, azon dús áldozatokért, melyeket a nevelés és oktatás ügyének hozott, legforróbb háláját, és mélyen érzett elismerését fejezvén ki, hervadhatlan érdemekkel koszorúzott emlékét az utókor számára jegyzőkönyvében is megörökíti.