Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1878. október 2
öntudatra ébredjenek protestáns egyházunk minden hivei, mert különben elvész nálunk a protestáns egyház és nem azért fog elveszni, mintha a bosnyákoktól féltenénk egyházunkat, de ha saját egyházunk kebelében lesznek, kik a szláv nemzetiséghez annyira ragaszkodnak, hogy annak zászlója alatt egyházunk életérdekeire nem ügyelnek. Nem ezen helyről szólhatok azon téves politikáról, mely Bosznia elfoglalásában kereste a panslavismus elleni védfalat, miután azonban az uralkodó eszmék zűrzavarában és helytelenségében ezen hiba szomorú ténynyé vált, már is, sőt közös monarchiánk némely részeinek szlávajku lakosai ezen elfoglalástól épen az ellenkezőt, ugyanis a szláv elem erősbitését várják : kénytelen vagyok ezen helyről protestáns egyházunk küzérzületének megfelelve, annak legszentebb érdekében abbeli reményemet kijelenteni, hogy egyházunk tagjai közt nem lesz egy sem, ki nemzetiségét a protestáns egyház rovására terjeszteni akarná. (Élénk helyeslés). El nem hallgathatom e szerencsétlen bosnyák háborúnak egyházunkra nézve másik kellemetlen eredményét, mely szerint közös hadseregünknek napirenden lévő mozgósitása folytán, rendes és segédlelkeszék, néptanitók és tanárok oly számban hivattak be fegyver alá, hogy vannak egykázközségek, mint a dunántuli superintendens ur jelenti, melyekben az egyházi élet teljesen megszűnt. A véderőről szóló 1868 ik évi 40. t. cz. 25. §-a szerint ugyanis csak azon papjelöltek, vagy theologusok iktattatnak a hadsereg lelkészet! lajstromába és háború esetében mint tábori lelkészek alkalmazandók, kik mint papjelöltek a hadseregbe besoroztattak, ellenben azon lelkészek, kik mielőtt theologusok lettek volna, hadkötelezettekké lettek és ezen kötelességnek egy évi önkénytes szolgálat által eleget tettek, tényleges fegyverszolgálatra hivatnak be. Már a mult évi egyetemes gyűlésen a dunántuli egyházkerület indítványára e tekintetben határoztatott, hogy az országgyűléshez kérvény nyujtassék, miszerint az érintett törvény kedvezménye terjesztessék ki azon lelkészekre is, kik elébb voltak egy évi önkéntesek, mint hittanhallgatók lettek volna. Miután e kérvénynek és több általam is benyújtott folyamodványoknak eredménye nem volt, ez ügy ujabbi tanácskozás alá fog kerülni. A theologai egyetemes akadémia felállítása ügyében kinevezett egyetemes bizottság f. é. február havában beadta véleményes jelentését, mely általam az egyliáz-keriiletekkel megbirálás végett közöltetett, és miután a bizottság jelentésének 6-ik pontja szerint a pozsonyi egyház felhívatott, hogy kívánságai és feltételei iránt véglegesen nyilatkozzék, ezen egyháztól vettem nyilatkozatot, a melyben azonban a bizottság több javaslatai és megállapodásai ellen oly lényeges észrevételek tétettek, hogy azok iránt a bizottság pótjelentése nélkül a t. egyetemes közgyűlés nem határozhat. A tanitói országos nyugdíj-intézet ügyében a mult évi egyetemes közgyűlés végzése szerint a ministeriumhoz felirat intéztetett, mert bár az 1875-ik évi 32. t. czikk szerint azon esetben, ha az illető egyház magát arra kötelezi, hogy tanítójának annyi és oly mérvű nyugdijat biztosit, mint minőt a törvény értelmében nyerne és ez iránti nyilatkozatát négy hónap alatt bejelenti, az állami 24 frtnyi adó alól fölmentetik, mégis a ministerium a dunáninneni egyházkerület által felterjesztett ilv esperességi nyilatkozatokat folytonosan ezen nyugdijadóval terhelik. A ministerium megint tagadólag válaszolt, a törvényt oda magyarázván, hogy ez csak is e törvény alkotása alkalmával már létezett nyugdíjintézetekre vonatkozik, mi azonban a törvény világos rendeletének meg nem felel. Sillig Paulina által Drezdában, szlávajku evangyelikus lelkészek özvegyei nyugdíjazására szolgáló alapra hagyományozott 600 márka iránt a drezdai Gusztáv Adolf nőegylet a végrendeletet s egyszersmind egy felvilágosító nyilatkozatot küldött, melyből világos, hogy az alapitónő csakugyan a trencséni esperesség lelkészeinek özvegyeit értette. Egyszersmind örvendetes tudomással jelentem, hogy a mult évi egyetemes gyűlés óta egyházi és tanító-intézeteink, valamint egyes szegény lelkészek és özvegyek a Gusztáv Adolf-egylettől és annak fiókintézeteitől, nemkülönben a német birodalom több evangyélmi egyéniségeitől 3455 markot és 90 forintot nyertek, sőt a genfi protestáns segélyző-egylet az uj-illenőczi egyháznak 200 frankot adományozott, mely adományok jobbadán a batizfalvi lelkész, Diamiska András (Szepesmegyében) fáradhatatlan közvetítésének köszönhetők. Ez alkalommal a Gusztáv Adolf-egyletnek és s aját gyámintézetünknek különös pártfogásába az árviz által nagy mérvben sújtott miskolczi és liernád-vécsei egyházainkat ajánlom. Gróf Blankenstein György által végrendeletileg tett 6000 frtnyi alapítvány folyóvá nem tétetik addig, míg a végrendelet érvénye iránt az özvegy és a végrendeleti örökösök közt támadt per itéletileg be nem fejeztetik. A köztanácskozás további ügyei majd pontonként tárgyalandók lévén, végül ugy mint a mult évi egyetemes gyűlésen, a szegény felekezeti néptanítók jutalmazására mindenik egyházkerületben nyolcz tanitó számára 400 frtot, összesen 1600 frtot és a hittanhallgatók serkentésére 100 darab aranyat ajánlok fel, ugyanazon feltételek mellett, mint ezek a mult évi egyetemes gyűlés jegyzőkönyvében feljegyeztettek, egyedül azon különbséggel, hogy nem csak a í*
