Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1875. november 10

1. Az egyetemes felügyelő a négy egyházkerület egyetemes közgyűlésének, a hivatal szerint legidősb superintendenssel együtt, elnöke. 2. Kötelessége az egyetemes közgyűlést évenként a szokásos időre, — v<igy az egyetemes gyűlés által meghatározott rendkívüli határnapra. — vagy végre két egyházkerület kívánatára összehívni és megtartatni; jogában állván ezen eseteken kivül is egyetemes közgyűlést összehívni, ha szükségesnek véli. 3. Kötelessége a hozzá felülről érkező oly rendeleteket, melyek egyes egyházkerületek egyházi vagy iskolai ügyeit érdeklik, az illető kerületekkel közölni; azokat pedig, melyek mind a 4 kerületet illetik, mind a 4 kerületnek jó eleve, hogy azok küldöttjeiket iránta utasíthassák, — másolatban megküldeni s az eredetit a közgyűlés elé terjeszteni. 4. Joga van viszont követelni, hogy az egyházkerületek minden fontosabb tárgyról tudósítsák s hogy neki jegyzőkönyveiket megküldjék. 5. Kötelessége továbbá a közgyűlés végzéseinek foganatot szerezni; 6. az egyetemes pénztárra, okmányokra s a kamatok rendes fizetésére felügy eltetni; 7. az egyetemes alapítványok jövedelmét az alapitók rendeléséhez képest, kizárólag az illető célra fordíttatni ; 8. felügyelni, hogy a közgyűlések jegyzőkönyvei a négy egyházkerületnek, az egyeseket illető végzések pedig kivonatban az illetőknek késedelem nélkül megkiildessenek a jegyzői hivatal által; 9. hogy az egyetemes gyűlésből választott egyházi törvényszékek és választmányok, utasításuk szerint megtartassanak és hogy tudósításaikat beadják. 10. A levéltár és könyvtár az ő felügyelete alatt áll és gondoskodni fog, hogy a jegyzőkönyvek s egyéb oda tartozó irâtok időről időre betétessenek s rendesen lajstromoztassanak. 11. Az éven át előfordult nevezetesebb ügyekről a közgyűlésnek jelentést tesz. 12. Szem előtt tartandja a protestantismus azon elvét, hogy az egyházi s iskolai ügyek egymástól el ne különöztessenekJ>Budapest 1875 November 10. 3. (Gy.) Felvétetvén ezután s megáMpittatván azon ünnepély rende, mely szerint a megválasztott egyetemes felügyelő hivatalába iktattatik, ehez képest az újonnan választott egyetemes felügyelőnek megválasztásáról leendő hivatalos értesítése s a gyűlésbe meghívása végett, következő tagokból álló küldöttség neveztetett ki : u. m. b. Radvánszky Antal ker. felügyelő, Karsay Sándor superintendens, Nóvák Sámuel, Sztehlo János, Sárkány János, Schleining Károly esperesek, Szontagh Bertalan, Kemény Mihály, Peregi Mihály, Bobrovniczky László esperességi felügyelők, Vandrák András, Breznyik János, Csecsetka Sámuel tanárok, — s az ülés egyetemes felügyelő megérkeztéig felfüggesztetett. 4. (Gy.) Megérkezvén a küldöttség kiséretében Zsedényi Ede újonnan választott egyetemes felügyelő, zajos éljenzéssel fogadtatott, melynek lecsillapúltával közöltetvén vele az általa leteendő eskü szövege s a neki adandó hivatali utasítás, — ő pedig kijelentvén készségét az eléje terjesztett eskü letételére s kijelentvén továbbá, hogy a megállapított fenntebbi hivatali utasitást elfogadja: az egyetemes felügyelő, jobbján a kerületi felügyelökkel, balján pedig a superintendensekkel, a terem felső részén levő oltár előtt foglaltak helyet ; mire buzgó egyházi ének után, Czékus István tiszai egyházkerületi superintendens, a szószékre lépve, alkalmi beszédet tartott. — Ennek befejeztetével az egyetemes felügyelő a többi három snperintendens által, miután hozzája Geduly Lajos superintendens, hivatali kötelességeit felmutatva, beszédet tartott, az oltár előtt hivatalába ünnepélyesen beiktattatott és letette a fennebbi 2-ik pontban foglalt szöveg szerint a hivatali esküt. Mire a kerületi felügyelők és superintendensek helyeikre visszatérvén, az ekkép ünnepélyesen beiktatott egyetemes felügyelőt Szentiványi Márton legidősb kerületi felügyelő lelkes beszéddel üdvözölte és átadta neki az elnöki széket, ki azt következő zajos tetszésnyilvánításokkal kisért, lelkesítő és fényes beszéddel foglalta el : Tisztelt egyetemes egyházi közgyűlés ! Meghajlok hitsorsosim akarata előtt, mely oly kitüntetőleg nyilvánult, hogy — bár lelkem mélyére érzékenyül hat is — a tiszai egyházkerülettőli elválás — e széket el kell foglalnom, melyre egyházam egy millió híveinek osztatlan bizodalma és testvéri szeretetet meghívott, és a melyből — volt egyetemes felügyelőnk Báró Prónay Gábor, egyházunk mély megilletődésére és legőszintébb bánatára, a kérlelhetlen sors által oly hirtelen kiszóllittatott, hogy valóban jeges kezekkel ragadja meg ilyenkor az ember kebelét a semmiségnek érzete, és a merész