Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1874. szeptember 2

— 3 — összejövetelünknek czélja nem egyéb, mint megóvni azon lelki szabadságot,a melyre Krisztus urunk bennünket megváltott ; állando'vá tenni közöttünk atyafiságos szeretet által azt a békességet, melyre hivatva vagyunk ; fejleszteni a közösség szent érzete által egyházunk azon üdvös intézményeit, melyek az evangyelmi örök igazságokban gyökeredznek — és igy építeni, terjeszteni Istennek országát azon alapon, mely Krisztus által megvettetett s mely alapon kivűl más alapot senki meg nem vethet. De kiváló jelentőséget nyer e napon összejövetelünk az által, hogy egyetemes Conventünk első évszázados napját ma ünnepelhetjük. — Száz éve ugyan is annak, hogy vallásbuzgó és bölcs ős apáink, a hitnek ereje és az atyafiságos szeretetnek erkölcsi hatalmától indíttatva az anyaszentegyház közügyei felett való tanácskozásra egyetemesen összegyülekezni itt, a hazának központján kezdettek és ez által egy oly intézménynek vetették meg alapját, mely egy évszázadon keresztül egyházunkra áldást árasztott és abban maiglan is áldásosan'működik. Egy évszázad ugy hiszem elegendő idő arra, hogy valamely közös intézménynek életrevalósága mellet fényes bizonyságot tegyen. — Es kérdem, mi hozta össze s mi lelkesítette a hitben erős és a szeretetben buzgő ős atyákat száz évvel ez előtt a legelső tanácskozásra ? — ha nem az apostolnak ezen felhívó szózata: „ti pedig választott nemzetség, királyi papság, -- szent nép vagytok és oly nép, melyet Isten sajátjának tart;" mi tarthatta atyáinkat szorosan együvé, midőn egyházunk gyakran borús egén vészterhes felhők vonultak át? hanem a közösség azon testvéries szelleme, mely az apostol ezen szózatában rejlik ; minek bizonyult be mindannyiszor egyetemes gyűlésük, valahányszor köztanácskozásra összejöttek? ha nem egy olyan gyúpontnak, melyből e hazában szórványosan létező egyházakba a vallásbuzgóság szikrái kiömlöttek ; minek bizonyult be egy évszázad alatt ezen egyetemes gyűlésünk? ha nem egy olyan éltető forrásnak, melyből a lelkiszabadság életet, a bátorság erőt, a szenvedés vigaszt, a közszellem lelkesedést merített ; a történet megczáfolhatlan tanúsága szerint minek bizonyult be egy század alatt egyházunk egyetemes

(szervezete? hanem egy oly erődnek, melyben a közszellem a lelki szabadság elidegenithetlen jogait akkor is megtudta védeni és az utó-nemzedék számára fenn tartani, midőn jöttek néha, mint a legközelebbi múltban is, oly nehéz körülmények, melyekben ezen erődnek kapui az egyházhivek előtt bezárattak. Es most, midőn egy évszázad lefolyta után, a nem kevésbé bölcs, mint vallásbuzgó ősapák ezen áldásos intézményét mi is, azoknak utódai Istennek kegyelméből és hazai törvényeink oltalma alatt, háboritlan élvezhetjük, az Isten iránti hála és az ősapák iránti kegyelet érzete mellett, mi lelkesítsen, mi buzdítson bennünket is, ha nem az apostol ezen felhívó szózata: „ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nép vagytok és oly nép, melyet Isten sajátjának tart, hogy annak hatalmas dolgait hirdessétek, a ki titeket a sötétségből az ő csodálatos világosságára hivott," mert igen, mi is Istentől választott nemzetség vagyunk és pedig arra választott, hogy egyházunknak örökség gyanánt ránk szállott szabadságát, jogait és előnyeit hiven, közösen megőrizzük, fenntartsuk és tovább fejlesszük; s mi által tehetnők ezt biztosabban, mint annak öntudatos érzete által, hogy mi is királyi papság, tehát nem papi királyság vagyunk, hanem Istennek oly nemzetsége, melynek minden egyes tagja rangkülönbség nélkül az egyháznak papja és pedig arra hivatott papja, hogy az egyház közügyeit, annak evangyeliomszerü szervezete szerint szellemi és anyagi erejével, atyafiságos egyetértéssel segíteni, előmozdítani igyekezzék. Mert csak igy leszünk azután oly néppé, melyet Isten sajátjának tart ; mert csak igy fogjuk Istennek velünk cselekedett hatalmas dolgait szóval és tettel hirdetni, egyházunk szabadságát, jogait megóvni, üdvös intézményeit fejleszteni és Istennek országát terjeszteni — azon hatalmas Istenét, a ki bennünket a sötétségből az ő csodálatos világosságára, azaz a legtisztább, legüdvösebb ismeretekre hivott és vezetett ; csak igy fogjuk Isten iránt leróni hálánkat azon kegyelemért, melyet tőle nyertünk, melylyel egyházunkat évszázadok óta oltalmazta és fentartotta és végre csak igy vihetjük el magunkkal hitrokonink közé és házi tűzhelyeink mellé azon lelkesítő biztos reménységet, hogy O, a kegyelem Istene — ki évszázadok óta velünk volt — ezután is velünk leszen. — Ugy legyen. Amen. Ezután a küldöttségek s egyetemes gyűlés tagjai az ülésterembe vonulván, egyetemes felügyelő ur, miután a megjelenteket lelkes és nyájas szavakkal üdvözölte, következő, hasonlókép jegyzőkönyvileg is megőriztetni határozott beszéddel ünnepelte az egyetemes kormányzat százados évfordulójának emlékét : „Méltóságos és főtisztelendő egyetemes gyűlés ! Szives örömmel van szerencsém üdvözölni a mai egyetemes gyűlést, melynek jelentősége kettős érdekű, a mennyiben a mai nap által nemcsak egyházunk lefolyt évi életét jelezzük, de egyszersmind egyetemes kormányzat tunk százados évfordulóját ünnepeljük, melynek emlékére egy pár szót emelni, megörökítésére rövid történeti rajzát adni s egyházunkra vonatkozó becsét és áldásos hatását ecsetelni kedves elnöki hivatásomnak tekintem. — Ezen intézmény keletkezésére nézve szükséges a mult szá 1*