Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1872. október 3

ministeriuranak 1868. apr. 22-én 5259. sz. a. kelt s annak idejében a kerületi elnökségekkel elnökileg közölt leirata által már tényleg megoldatott König Péter, újvidéki lakos abbeli folyamodványára, hogy neki — ki a kalocsai sz.-szék által ágytól és asztaltól, mint, róm. kath. elválasztatott és később az evang. hitre tért, neje meg ó hitű görög vallásra térvén, újra férjhez ment — adatnék meg az engedély újra házasságra léphetni ; azt válaszolván a ministertum hivatolt leírásában : „hogy törvényeink értelmében folyamodó minden engedély nélkül szabadon házasodhatik." Jelentik továbbá ugyanazon követek, hogy a bányakerület 1868. october 1 — 6. napjain tartott közgyűlésében, jkvi 5. pont alatt, lelkészeit már utasította is, hogy hasonló esetekben a miniszteri leirat értelmében járjanak el ; jelentvén végül azt is, hogy ily értelemben négy év óta már tettleg számos ilyen házasság köttetett. Az egyetemes gyűlés a ministerium álláspontját s a bányakerületnek abból folyó gyakorlatát elfogadván, utasítja a lelkészeket, hogy a kath. vagy görögkeleti sz.-székek által elválasztott emiitett vallásokbeli feleknél, ha ezek az evang. vallásra áttérnek, s a sz.-szék elválasztó Ítéletét, hiteles okirattal igazolják, ujabb házasságra lépésükkor az 1868: 5a. t. cz. 8. §. értelmében járjanak el s azokat, ha az újból kötendő házasságra nézve a polgári törvény által felállított tilos fokok fenn nem forognak — megtartván egyébiránt az egyház gyakorlatát — szabadon eskessék meg ; annál is inkább, mert a sz.székek elválasztási érvei az evangelikusnk felbontó érveivel azonosak. 10. Előterjesztetik továbbá, bogy a fentebbi pontban előadottak minden kétséget kizáró következménye az : hogy akár az ott emiitett kath. vagy görögkeleti sz -székek által elválasztott, s az elválás után evang. hitre áttért, — akár az illetékes ítélőszékek által evang. elvek szerint elválasztott evang. felek, evang. féllel szabadon kelhetnek egybe — de ha kath. vagy görögkeleti hitvallású, egyébiránt teljesen szabados özvegygyei vagy hajadonnal kíván, elválasztott házastársának még életében, összekelni, azon kérdés támad : mily eljárást kövessen az evang lelkész, szemben a kath. lelkész szel, ha ez, az ily házasságnak érvényét saját egyháza szempontjából el nem ismervén, ahhoz beleegyezését nem adja, s az ily házasfél kihirdetését s elbocsáttatását megtagadja? Az ily esetekbeni eljárásra nézve utasíttatnak a lelkészek, hogy magukat szorosan az 1868: 53. t. ez. 9. és 10. §§-hoz szabják, s ha a kath. lelkész csak azzal indokolná a hirdetés vagy elbocsátás megtagadását, mivel az ily házasság egyháza hitelveibe ütköző : azt tudomásul véve, a feleket annál bátrabban eskessék meg, minthogy ily esketések már történtek, Erdélyben pedig napirenden vannak, s minthogy az evang. egyház saját hitelveit a kath. egyház hitelveinek alá nem rendelheti. 11. Ugyanazon jegyzákönyv 5. pontjára Szénássy Sándor egyet, könyvtárnok ur Írásban jelenti, hogy a könyvek száma, ugyanannyi maradt, mint a mult, évben volt. Tudomásul szolgál. U. a. jkv 6. pontjára jelentés nem érkezvén A tavali határozat megujittatik. É3. U. a. jegyzőkönyv 8. pontjára olvastatott a dunántúli egyházkerületi tanárvizsgáló bizottmány jegyzőkönyve, melyszerint Gombócz Miklós a történet és philosophiai tantárgyakból tanítási joggal ruháztatott fel és felgymnasiumi tanári oklevelet nyert. Tudomásul vétetik. G. 14:. Bemutattatik a dunáninneni egyházkerületi tanárvizsgálóbizottmány 1872. augustus 28-án tartott ülésének jegyzőkönyve, melyszerint algymnasiumon való tanítási joggal Adamis Károly, Dérer Gusztáv és