Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1871. október 4

2 — Keblovszky Lajos, Felix Ákos, Pulszky Ágoston, Fabinyi Teofil, Haberem Jonathan, Kosztolányi Károly, Benedikty György, Dedinszky József, Tatay István, ig. tr., Breznyik János, ig. tr., Edvi Illés Ádám, Dr. Szontagh Kálmán, Plathy Ferencz i André Lajos, Ivánka Imre, és Tatay Pál, egyet. vil. főjegyző. Szeberényi Gusztáv, esp., MasztisÁdám, esp., Peez Gyula, egyetem, t. jegyző. Gallé András, alesperes, Fabó András, Lang Mihály, Haan Lajos, Belohorszky Gusztáv, Belohorszky Gábor, alesperes. Margócsy József, Moravcsik József. A dunáninneni kerületből : Szentiványi Márton, ker. felügyelő. ^rokan János, esp., Szeberényi Lajos, lelkész, Jeszenszky József, Csecsetka Sámuel, ig. tanár. Mely alkalommal : 1. A nap jelentőségéhez Ő Cs. s Apóst. Kir. Felségének dicső névünnepe is csatlakozván, az egyet, gyűlés tagjai^ mindenek'előtt a temp­lomban seregeltek, hogy ott Isten áldását kérjék 0 Felségére, és a legma­gasabb fejedelmi családra, és annak fényes tagjaira, egy úttal saját munkál­kodásukhoz is Isten sz. lelkét segitségül hiván, ezután az ülés termébe vonultak, hol is őket ő Nmga az egyetemes Felügyelő ur szokott nyájas és lelkes szavaival üdvözölte, előre bocsátván, hogy első teendői közzé sorozza, ez alkalommal figyelmét a protestantismus afféle mozzanataira for­ditani, melyekkel a mult év folyama alatt, Országunk túl határain a nagy események terén találkoztunk. A protestantismus eszméje alatt, szoros érte­lemben nem értheti csupán a magyar egyházat, de hazánk határán túl a nagy német birodalmat, mint a protestantismus bölcsőjét, mely a Reformatio folytán a Civilisationak leghatalmasabb forrása lett, és ennek folytonos fej­lesztése mellett azon nagy eseményeket eredményezte oly államokba, hol egyrészt az erkölcsiség, másrészt a virágzó Civilisatio honolnak. A protestantis­mus, mint az általános czivilizatió fokozója és főtényezője, magában az általa hordozott mivelődésben birja a dúsabb fejlődés és hatalommá szilárdulás ele­meit és eszközeit. A tények illy állása mellett már is hála a mindenhatónak, nem vagyunk egyházunk védelmére utalva, mint azt két századon keresztül tenni kénytelenek valánk, habár tagadhatlan hogy ezen idő alatt vallásos érzületünk és egyházunk autonomiája iránti szeretetünk és hüségünk, e küzdésben csak edződött és szilárdult. A jelenben is egyházi életünkben vallásos épületünk léte a positivitásnak alapját tanusitia, mellynek ellenében itt ott csupán egyesek részéről felmerült negátio, csak is inkább egy bal­magyarázatu Rationalismus következménye, melly azoknál mutatkozik, kik a határon, mellyen megállapodniok kellene, túllépnek, és igy a túlzó egyházi liberalismus örvényébe jutottak, valamint ellenkezőleg azok, kik az ultra­montanismus alapjára fektetvén okoskodásaikat, az ős századok setét korába visszaesnek, mint azt a csalhatatlansági dogma hivei tanusitják. — Nekünk azonban más a feladatunk, mert midőn egyházunk hajója a felvilágosodás

Next

/
Oldalképek
Tartalom