Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1863. szeptember 23

1 evő párt ezt is nagy mohósággal fel nem kapja s belőle, mint mondani szokás, capitalist csinálni nem törekszik. A dolog általa denunciáltatott a legtúlzottabb, mondhatni a meg nem ismerésig eltorzított alakban, először nagyméltóságú gróf Pálffy Mór Magyarország kir. helytartójának, ki ez ügyben aggodalomteljes s engem szigorú intézkedések tételére felhívó elnöki levelet méltóztatott f. évi január 24-éröl hozzám intézni, másodszor a magas katonai hatóságoknak. O excját sikerült a dolog valódi állásának hitelesen okadatolt előadásával megnyugtatnom, legalább e részben ő excjától semmi további közleményeket nem vettem. De a katonai hatósagok, nálok is történt közbevetésem s a pozsonyi egyháznak nagyméltóságú gróf Forgáeh Antal főkanczellár úrnál a katonai törvényszéki eljárás ez ügybeni megszüntetésének kieszközléseért benyújtott folyamodása daczára, — több hetekig tartó haditörvényszéki nyomozást folytattak e tárgyban, a tanúló ifjakat a város kapitányi hivatal útján a törvényszék elé idéztetve, s Németh tanárt is, ki egy tanuló által leczkéiben állítólag a pátens ellen ejtett bizonyos szavakért feladva volt, kihallgatva. A nyomozás végre befejeztetett, — eredményét szintúgy várjuk. Negyedik eset. A német-lipcsei egyház hét tagjának neve alatt egy gyalázatos rágalmakkal s becsmérlésekkel telt szláv nyomtatvány jelent meg Bécsben, ugy az egész autonom egyház ellen, mint különösen én ellenem intézve, melyben én 160,000 lélek egyházi elöljárója egyebek közt azért, mert az Augustánára esküdtem meg, de egyúttal a ref. testvérekkel szeretetbeni egyesülés előmozdítására utasítást fogadtam el, nyilvánosan hitszegőnek neveztetem. A férczelménynek czélja volt a német-lipcsei egyházat fellázítani s az autonómiától elszakadásra birni, mi azonban főleg helybeli lelkész nt. Phiiadelphy Ádám erélyes fellépése folytán, a fondorkodóknak nem sikerült, noha az egyháznak békéje általok felzavartatott, s azóta folytonosan meg megújúló szenvedélyes kitörések színhelyévé tétetett. Részemről azon bántalmas iratot bátor voltam 0 Felségének a december 10-ki audientia alkalmával személyesen átnyújtani s hasonló merények megfékeztetéseért alázatteljesen esedezni. O Felsége legkegyelmesebben biztosítani méltóztatott, hogy e tárgyban szigorú nyomozás fog elrendeltetni. Mi történt ennek folytán benne, s a hatóságok O Felsége előttünk nyilvánított legmagasb akarata teljesítésére mit tőnek, nem tudom. Ötödik eset. C s á c s ó, Szenicz anyaegyházhoz tartozó fiókközség, leginkább egy ottani lakos, Hurbánnak régi meghitt barátja s párthíve biztatásaira, körül belől két év előtt kísérleteket kezdett tenni a szeniczi anyaegyháztóli elválásra s önálló egyházzá alakulásra. Az esperességhez folyamodván e részbeni engedélyért, ettől kérelmével, mint nem eléggé indokolttal, elutasittatott. Erre a nélkül, hogy ügyét a rendes törvényes uton tovább vinné, rögtön Kuzmányi Károly patentalis superintendes kormánya alá adá magát s tőle mint még a szeniczi autonom egyháznak kiegészítő része, olyanúl el is fogadtatott. A dologban az én nyilatkozatom is ki kéretvén a nagymélt. magy. kir. helytartótanács által, részemről azt válaszolám, hogy az efiliatio s önálló egyházzá leendő alakulás elvben nem lehetetlen ugyan, de az mindenesetre csak az illető egyházi hatóságok közbenjöttével — mit még a pátens is kiván ily esetekben — történhetik meg, s e szerint a csácsóiak, ha az esperességtől elutasittattak, vigyék felebb ügyöket az egyházkerületre, illetőleg az egyházegyetemre. Folyó évi julius 3-kán következő, ugyan azon évi juniushó 28-kán 47055 sz. a. kelt kegyes intézvényét vevém a nagyméltóságú m. kir. helytartótanácsnak : O cs. és ap. kir. Felsége f. évi májushó 16. kelt legmagasabb elhatározása által Nyitramegyében kebelezett Csácsó eddigi evangelikus fiók-egyházközségnek Szenicz anyaegyházközségtől leendő elválását s önálló egyházközséggé leendő át alakulását — az emiitett két egyház község között létező magánjogi viszonyok sérelme nélkül, melyek szabad egyezkedés vagy törvény útján szabályozandók lesznek, — legkegyelmesebben meg engedni s ehez képest egyszersmind megparancsolni méltóztatott, miként Csácsó egyházközségben külön templomnak és iskolaháznak építése, úgyszintén külön lelkész és tanitó meghívása ne akadályoztassék." En ezen kegyes intézvényre azt irám fel a nagyméltóságií m. kir. helytartótanácsnak, hogy azt ő Felsége parancsa iránti jobbágyi hódolattal fogadom ugyan, de nem titkolhatom el érzékeny fájdalmamat a felett, hogy itt egy egyházi kérdés, az egyházi közegek mellőzésével, az egyház körén kivül álló hatalom által döntetett el közvetlenül ; egyébiránt nem kételkedem, hogy O Felsége, kinek ellenfeleink által kétségkivül ezen ügy is ferde világosságban adatott elő, ha egyházunk által e részbeli jogairól fiúi bizalommal felvilágosittatik, hajlandó lészen fentebbi parancsát annyiban megmásítani, hogy ez által az egyház jogai csorbúlást ne szenvedjenek. Mint hallom — Csácsó — minekelőtte még a kegyes intézvényben felemiitett magánjogi viszonyok csak távolról is elintéztettek volna, — már lelkészt is választatott magának — Borbis János személyében. Hatodik eset. A túróczi esperesség túrocz-szt-mártoni lelkész Horváth József ellen, ugyanazon egyház több tagjainak panasza folytán, nyomozó bizottmányt küldött ki, mit annál inkább vélt tehetni, mert a túrócz-szt-mártoni egyház soha sem előttem, sem semmiféle más egyházi orgánum előtt nem nyilvánította, hogy pátensszerü akar lenni, hanem tagjai most is váltig állítják, hogy autonomok. O nagyméltóságának az ország kir. helytartójának f. évi martius 4-kén 2569/elnöki szám a. kelt k. leiratában nekem ez esemény miatti szigorú vizsgálattétel s igazolás hagyatik meg. A kívánt felvilágosítást nem késtem — túróczi esperességi felügyelő úr jelentése nyomán-, ő excjának felküldeni, kinyilatkoztatva, hogy mig Kuzmányi úr elő nem mutatja a túrocz-szent-mártoni egyház azon határozatát, melyben az csatlakozását a pátenshez kimondta, én s az autonom egyházhatóságok azt autonómnak, ennek folytán jogain-