Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1863. szeptember 23

alatti kegyes intézvénye mellett, melynélfogva, mint benne mondatik, „a patens szerint szervezett és az autonom egyházközségek között létező súrlódások elhárítására nézve elrendeltetik, hogy minden ev. egyházközség, ép úgy, ha magát patensszerüleg rendezi, valamint ha a pátenstől visszalépni szándékozik, az illető egyházi közgyűlésen hozott ebbeli határozatát, előbb superintendensének egyszerűen tudomására juttatni köteleztetik." — Én ezen magas rendelet ellen kötelességemnek tartottam azonnal és előlegesen is remonstrálni, felhozván, hogy midőn a magyarhoni ev. egyház epedve várná, mikép a legfelsőbb pátens által kebelében okozott szakadás, annak visszavétele által, végképen meg fog szimtetteíni, a szakadást most ezen magas rendelet által állandósítva látni kénytelen, — hozzáadván még, hogy annak tartalma által a súrlódások egyházunkban nemcsak el nem fognak hárittatni, sőt fokozódni s permanensekké lenni, a zavargók ezt feljogosításnak, sőt felhívásnak nézendvén, a népnek folytonos felizgattatására törvényes egyházi elöljárói ellen. Egyébiránt kinyilatkoztatám, hogy a községeknek elszakadása az ősrégi egyházi szerkezettől s köteléktől nem a superintendens személyes, hanem az egyházkerület s egyházegyetem ügye lévén, a tisztelt rendeletet ezen testületnek elő fogom terjeszteni, mit ezennel teszek is, a mélt. és főtiszt, egyetemes gyűlésnek reá vonatkozó további határozatát kikérve. — Minek folytán azonban szerencsém van még tisztelettel jelenteni, hogy ugyanazon tárgyban utóbb egy ujabb intézvénye érkezett a nagymélt. magyar kir. helytartótanácsnak f. évi junius 12-éről 43296 sz. a. melyben ismét mind a négy superintendens, a fenemlitett nov. 9-ki legfelsőbb elhatározásnak többi pontjai felől is értesíttetik, és pedig a legfelsőbb elhatározás saját szavait használva. „a) Miután egyes superintendens törvényhatóságának kerülete határain túli terjesztése egyáltalában meg nem engedhetőnek nem tartathatik, az 1859. évi sept, l-jén kelt legfelsőbb nyilt parancs szerint rendezett vagy még rendezés alatt levő magyarországi evangelikus egyházközségeknek feltétlenül megtagadni nem lehet azt, hogy magokat a kivételesen patensszerü superintendentia alá helyezzék. b) Ha val mely superintendens, legyen az patensszerü vagy autonom egyházi superintendens, feljelenti, miszerint egy hatóságához tartozó egyházközség tiltott módon és eszközök által vezettetett arra, hogy magát más superintendens alá helyezze : ily panasz esetében, az igazságnak felderítése végett, az illető községbe királyi biztos küldendő ki, a kinek feladata leend ; — szem előtt tartva azon alapelvet, hogy a kormány közegei tisztán egyházi ügyekbe ne avatkozzanak, — kipuhatolni, hogy az illető egyház községnek elválása vagy visszatérése iránt hozott határozat annak idejében hogyan jött létre s hogy a szavazásra jogosított többségének szabad akarata miként nyilatkozik. Az e tárgyban felveendő jegyzökönyveket a magyar kir. helytartótanács véleményes jelentése kíséretében legfelsőbb helyre felterjeszteni tartozván." Az első pont tartalma szerint megengedtetik a patentalis superintendensnek, hogy az egész országból adhassák magokat a pátens szerint szervezkedendő községek kormánya alá, — a mi már jóval túl megy magán a pátensen is. — De ő, miként egész hitelességgel tudom, még annál is sokkal tovább akar menni. Egy a magas kormánynál beadott folyamodványában annak megengedtetését kéri, hogy nem pátensszerüleg rendezett, tehát autonom községeket is vehessen az ország egész területéből hatósága alá. Nem hiszem, hogy ezen képtelen, nem csak minden törvényes rendet, de a józan észt is kigúnyoló követelés felsőbb helyről érdeme szerint vissza ne utasíttatnék, mert annak tartalma nem jelent egyebet mint azt, hogy egy oly testület, milyen a magyarhoni ag. hitv. ev. egyház, minden, positiv törvényekkel biztosított egyházi, de még minden sociális rendfelforgatásával is, tökéletes dissolutiónak adassék által s azon embereknek zsákmányúl oda dobassék. Tovább megyek. — A hlubokai egyházközségnek 38 tagja panaszt nyújtott be múlt évi oct. 21-én a Szobotist mezővárosában tartatott nyitrai esperességi gyűlésnek, melyben lelkészök Hurbán József ellen a legsúlyosabb vádakat hozva fel, kérik az esperességet, szabadítsa meg őket ezen embertől, s fogadja be az autonom egyház közösségébe, miután, úgymond, ez a hivek túlnyomó többségének óhajtása. A gyűlés 6 tagból álló választmányt nevezett, mely az előadottak valódiságáról a helyszínén volt magának meggyőződést szerzendő. A választmány nov. 9-én ki is ment Hlubokára, de ott egy felbőszült tömeg által, melynek élén maga Hurbán állt, szitkok és káromlásokkal fogadtatva, sárral és kővel dobáltatva, életveszély közt a helységből kiűzetett. — Pár nap múlva ezen ily méltatlanságokk?! tetézett választmánynak tagjai hadi törvényszéki nyomozásnak vetettek alá ! — Utóbb mélt. Vietorisz László trencséni főispán úr személyében kir. biztos küldetett ki Hlubokára ezen eseményt voltaképen megvizsgálandó s felőle hiteles jelentést teendő. O méltósága eljárt még múlt februárhó első felében megbízatásában ; az eredményt várjuk. — Nem mulaszthatom itt el egyébiránt megjegyzem, hogy a nyitrai esperességi választmányon ejtett durva bántalomért részemről is kötelességemnek tartottam a magas országos kormányszékeknél illő elégtételt a legerélyesebben sürgetni. Választ mai napig nem nyertem. Harmadik eset. A pozsonyi 1 y ce umbel i tanuló ifjúság közt f. évi januárhó 16-án tettleges összekoczanás történt, de a mely az illető iskolai hatóság által azonnal szigorú pártatlan nyomozás tárgyává tétetett s a vétkesek egy és más részről disciplinaris úton megfenyíttettek. Nem is volt volna erről valószínűleg többé szó, mert az egész egy iskolai kihágás határain semmi esetre túl nem ment, ha a szóban 1*