Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1862. szeptember 2
- — vétkes rágalmazásokról; más részről megnyugvással tapasztalván sup. urnák ezen tusák közt tanúsított buzgóságát s egyliázáhozi hű ragaszkodását ; s ezen eljárásáért az egyetem elismerő részvétét nyilvánítván s felliíván őtet, miszerint továbbá is ez ügyben erélyesen eljárni szent kötelességének tartsa; — a mi ezen ügy érdemét illeti, ezt minden oldalról megvitatván s fontolván, miután legfelsőbb hely re ismételve, intézett legalázatosabb folyamodásai minden eredmény nélkül maradtak, — abban ló'n a megállapodás, hogy saját cselekvó'ségünk útját választva, magunk igyekezzünk ezen veszélyes bajok ellen hatni; — s ennek folytán a dunáninneni s bányai superintendens urak ellen felhozott azon vádak, — mintha letett esküjökben az egy igaz Istenre esküdvén meg, szentháromság — tagadók volnának ; — s mintha az elébök szabott utasításnál fogva arra kötelezték volna magokat, — l 1 0gy a z ágostai hitvallású Evangélikusokat a helvét hitvallásuakkal nemcsak egyesítendik, hanem amazokat a helvét hitvallásra téritendik s a mint ők magukat kifejezik „calvinisálják" s ennek következésekép a sláv s német evang. egyházakra a magyar nyelvet fognák felerőszakolni, — jelen jegyzó'könyvbe foglalandó határozat által czáfoltassanak meg s ennek folytán az ág. liitv. ev. autonom egyházak egyeteme ezen az evangyélmi szelídséget s szeretetet megtagadó vádak s fondorkodásokat kárhoztatva s ellenük tiltakozva, — a következő ünnepélyes nyilatkozatot teszi : Az egyházkerületek egyeteme ünnepélyesen kinyilatkoztatja, hogy akkor, midőn a dunáninneni s bányai egyh. k. superintendens urakkal az egy igaz Istenre tétette le az esküt, legtávolabb sem gondolt a Szentháromság egy Isten hitczikkének mellőzésére és azt annál kevésbé, minthogy ugyanazon esküben lekötelezvén okét az ágostai hitvallásra is, világos, hogy őket egyszersmind ezen ágostai hitvallás legelső czikkére is lekötelezte, mely igy hangzik : „Ecclesiae magno consensu apud nos docent decretum Nieaenae Synocli de imitate essentiae divánae et de tribus personis verum et sine ulla dubitatione credendum esse;''- az az : nálunk az egyházak nagy egyetértéssel tanítják, hogy a nicaeai zsinatnak az isteni lénynek egységéről, és a három személyről szóló határozata igaz és az minden kételkedés nélkül hiendő. Nem különben nyilványitja az egyetemes egyház, hogy midőn a helvét hitv. atyafiakkal való egyesség eszközlését adta utasításba a superintendens uraknak, — szánclokában sem volt az 1791-ki zsinat 3-dik canonának határain túl menni, s örömest ragadja meg az alkalmat, — az utasitás ama pontjára nézve, — kinyilatkoztatni : hogy azt az idézett cánonnak értelmében vette, mely igy hangzik : „Cum porro utriusque confessionis evangelici jam per se arcto vinculo sibi mutuo juncti, fraternam, quae inter eos ab initio obtinuit, conjunctionem colere atque etiam arctius adstringere cupiant, neque in eo, quod regimen adtinet, contraria principia habeant : utraque confessio in eo coaluit, ut» ecclesiae ambarum confessionum, salvis dogmatibus et ritibus, cuique confessioni propriis, in regimine ecclesiastico et constituendis sibi superioribus saltem in praecipuis aequabilitatem et uniformitatem observent 1' ; az az : minthogy továbbá a mindakét hitvallású, már önkényt egymáshoz szoros kötelék által csatolt evangyélmiak, a köztük kezdet óta létező atyafiságos kapcsolatot fentartani, sőt azt szorosabbá is tenni kivánják; s abban, mi az igazgatást illeti, ellenkező elveket nem követnek : mindakét hitvallás abban egyezett meg, hogy a két hitvallás gyülekezetei, az általuk vallott saját hitczikkek és szertartások épségben tartása mellett, az egyházi igazgatásban és legalább főbb hivatalnokaik megválasztásában az egyöntetűséget és egyformaságot tartsáli fen.
