Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1862. szeptember 2

7) A 4-dik pontban tervezett biró'sági tagokat, a jövő egyetemes gyűlésig javalja a bizottmány kineveztetni. Ezen, minden részrehajlás nélkül készített javaslat egész kiterjedésében méltányoltatván s elfogadtatván, annak 4-dik pontja alatt javaslatba hozott törvényszéki elnökök és birák egyetemes egyházi legfőbb törvényszéki elnököknek s biráknak a jövő egyetemes gyűlésig, az ez idő alatt felebbezendő perekre nézve, — megválasztottaknak kijelentettek s megbízattak, hogy előforduló esetekben, az ezen javaslatban megállapított s elfogadott elvek és szabályok szerint járjanak el. Az egyházkerületek által felhozatott, mikép superintendenseikhez a n. m. m. k. Helytartótanács abbeli rendeletet intézett légyen, — melyben tudomásukra adatik, hogy a cs. k. cultus és oktatásügyi ministerium, legfelsőbb felhatalmazása folytán, az 1850. sept. 1-én kiadott prot. ügyi pátenssel engedélyezett 94,400 ftnyi évi segélyezésü átalány maradványaiból, mindkét hitvallású ev. tanári és lelkészi pályára készülő ifjak segélyezésére tiz ösztöndíjt alapított 2 évre, egyenkint évi 600 fttal, melyet az erre 1860. febr. 24-én nyitott pályázat folytán, következő folyamodók u. m. Kolbenheyer Ferencz, Török-Arvay Gyula, Scliur Ferdinánd, Micserik Lajos, Muher Rudolf, Peez Ernő, Neubauer János, Corbis János, R. Kordos Gusztáv és Raab Károly nyertek el ; — egyszersmind az ujabb időben történt számosabb folyamodványok következtében felhivatnak, miszerint az előadottak s a jelen körülmények figyelembe vételével, ezen ösztöndíjak czélszerüsége s jövőre történendő engedélyezése iránt véleményes nyilatkozataikat mielőbb terjesszék fel. Siiperintendenseiiik magok mihez tartása s egyforma eljárás végett határoztatott, hogy Miután a kutforrás, melyből ezen ösztöndíjak merítetnek, kifolyása azon szomorú emlékű pátensnek, — melynek súlyos következményei köztünk most is érezhetők, s mely magyar prot. egyházunk integritásán még folyvást nyilt sebet képez, azokat féltékenyen őrzött önkormányzatunk veszélyeztetése nélkül el nem fogadhatjuk, sőt azok ellen tiltakozunk ; — s ennek folytán meghagyatik superintendens uraknak, hogy e tekintetben minden más vélemény adástól s ifjainknak ily ösztöndíjra leendő ajánlásától óvakodjanak; a tanári és lelkészi pályára készülő ifjaktól pedig elváratik, — hogy e határozathoz magokat híven és szorosan alkalmaztatni autonom prot. kötelességüknek ismerendik. Szőnyegre hozatván több, az iskolai ügyben előfordult sérelmek; jelesül, hogy a n. m. m. k. Helytartótanács f. é. mart. 21-én 9092 sz. a. kelt intézvényével, a mult századból hozott intézvényekre hivatkozva, a r. cath. ifjúság oly helyeken, hol r. cath. tanintézetek léteznek, az ev. tanodák látogatásától végkép letiltatik ; oly helyeken pedig, — hol r. cath. iskola nincs, az ev. iskolába való járhatás csak a r. cath. lelkészek engedelmével helyeztetik kilátásba ; — továbbá, hogy ugyanazon m. k. Helytartótanács f. é. febr. 62.257. sz. a. a tiszai e. k. superint. úrhoz intézett rendeletében, az eperjesi jogtanfolyamra nézve életbe léptetett tervnek módosítását kívánja ; s hogy az eperjesi főiskolának az ottani jogtanulók részére kiállított bizonyítványai ol nem fogadtatnak s az államvizsga tekintetéből ezen inaknak nehézségek tétetnek ; — ugy szinte, hogy némely cath. tanintézetek igazgatói, oly iskoláink bizonyítványait, melyek a Thun rendszer alatt nyilvánossággal fel nem ruháztattak, — érvényeseknek el nem ismerik s fogadják. Ezekben az egyetemes egyház egész testületünkre nézve jogsérelmeket látván, orvoslásuk végett a n. m. m. k. Helytartótanácshoz, egybefoglaltan, innét is alázatos felterjesztés intéztetni határoztatott, és pedig az elsőre nézve azon indokoknál fogva; — mivel az 1848: 20. t. cz. által