Evangélikus Egyház és Iskola 1905.

1905-02-09 / 06. szám

János ev. Vffl-ik vészében is, ahol a 2-ik v.-ben az áll, hogy a Jeruzsálemi templomban is, -— s lehet, hogy éppen annak zsinagógájában*) ülve tanitja vala a körötte összegyülekezett sokaságot. Csakhogy nem sokáig szorítkozott az apostolok működése kizárólag csak a zsinagógai éleire, mert nagy hamar kellett belátniok azt, mit aztán Pál apostol nyiltan fel is panaszol az I. Kor. lev. I. r. 23. versében, hogy az a megfeszitett Krisztus, kit ő és apostoltársai prédikál nak a zsidóknak botránykozást okoz. Igaz, hogy a görögök se szívlelték meg sok helyütt az apostoli beszédeket, mert azoknak meg „bolondság vala" a megfeszitett Krisztusról való prédikálás (I. Kor. I. 23.), — de legalább nagyobb bókét hagytak nekik, s hova-tovább többségük az apostolok ernyedetlen és kitartó prédikálása folytán még is inkább hajolt szavukra mint a zsidóság, s elfogadta Krisztus Evangyeliomát. Igy történt azonban, hog}

T hovatovább — növekedvén a pogány keresztények száma — mindinkább elmaradoztak a zsidókból lett keresztyének is a zsinagógákból s társultak azokkal az uj elemekkel, a pogán}

rokból lett keresztyénekkel s megalakiták külön ker. gyülekezési helyeiket. Kérdés már most, voltak-e ezen kathexochén ker. gyülekezeteknél a gyülekezési s istentiszteletre szánt helyeken szószékek alkalmazva ? Mig szabadon gyülekezhettek — immáron saját gyülekező hegeiken, valószínű, hogy a zsinagógák külső berendezésének mintájára sok helyütt használták a zsinagógák szószékéhez hasonló szószéket**) ahonnan aztán társalgás alakjában Krisztus eletéről és tanairól elmélkedtek a sz. iratok alapján, még pedig nem csak az ó de az újszövetség *) Ebben szintén volt zsinagóga. 1. idézett mü 75. lapját a i,,De templo secundo., c. fejezetet : ,.Erat hic quóque sinagoga in qua probabile est Christum consedisse in medio doctorum (Luk. 2, 46.) **) S miért ne lehetne ezt föltenni? Hisz a pogányokból lett keresztyének nem voltak oly türelmetlen elemek a keresztyén gyülekezetekben, hogy botránykő lett volna szemükben a zsinagóga mintájára készített szószék ; sokkal türelmetlenebbek voltak pogányos szokásaikkal szemben a zsidókeresztyének elannyira, hogy Pál apostol előtt is bevádolták őket, ki válaszol is vádjukra (I. Kor. VIII. fej.) egyes iratai alapján is, s bár az e szószékekről elhangzó sz. társalgások nem is valának rendszeres beszéd alakba szedve, azért mégis állithatjuk azt, hogy sokkal nagyobb mértékben mozdítják elő szivünkben a Jézus Krisztus példája és az ő sz. igéje iránti mély hálát, tiszteletet s ím adatszerű szeretetet, mint a későbbi kornak nem egy — külső retorikai szabátyok szerint klassikusan készített és elmondott beszéde. De nem soká tartott e boldog kor! Csakhamar beteljesedett az Úr mondása Krisztus anvasz. eg}'háza összes tagjain is, — nem csak az apostolokon —: „A gyülekezetekből kivetnek titeket, sőt eljö idö, mikor valaki titeket megöl end, állítja, hogy isteni tiszteletet cselekes^ik.

Lí (János ev. XVI. v. 2.) Hol voltak ekkor a keresztyének templomai? Hol szészékei? Röviden és mégis mily szépen adja meg erre a választ a Cithara Sanctorum ihletett liymnologusa — Blasius János a 351. sz. ének 3-ik versében; íme halvány visszaadása e remek ének 3-ik versének a slá.v eredetiből : De mint egykor a pusztaságban Jákob Úr házára talált Ügy Krisztus serege is ottan —, Midőn nagy szorongattatást Szenvedett, templomát tartá S sziklák közt Urát imádá !' Soká, nagyon soká tartott e kor, melyben a termés^et nagy temploma nyújtott menhelyet, oltárt és szószéket Krisztus igaz hivői számára ; csakhogy az ott elhangzott sz. ige sem vala csupán csak „kiáltó szó a pusztában'

1, de megtermé a maga g}

rümölcsét, a Jézus Krisztusban való rendithetlen hitet, mely nemzedékről-nemzedékre plántálódott át az „ujás%ülöttek

l

i szivébe, s elvégre mégis diadalra segítette Krisztus an}-asz. egyházát ! Ne gondoljuk azonban, hogy e diadal után mindjárt ily szószékekkel birtak volna a megváltó kereszt diadalmas hivei. Az olyan szószékek, mint a minőkkel mi is bírunk sokkal későbbi időkből valók, s csak lassanként fejlődtek azokká. E nézetnek ad kifejezést szintén, a gyakorlati theologia egyik lelkes buvárlója Dr.