Evangélikus Egyház és Iskola 1905.

1905-02-23 / 08. szám

csak a Krisztus beszédje, melynek szavára : a) ébredjünk, b) szeressük egymást, c) adakozzunk. S ugyancsak e bizottság felterjesztést intézett a kultusminiszterhez és hivatkozván az Elszász-Lofharingia elvesztésével a francia ág. hitv. ev. egyházat amúgy is ért nagy kárra, melyett még a fentartandó s az ág. hitv. ev. egyház létét biztositó 1879-ik évi vallási törvény sem kárpótolt : kérik a szabad vallásgyakorlat fentartását, a tulajdonjog elismerését s az ág. hitv. ev. egyház történeti keletkezés s hagyományai méltánylását. A ref. egyház meg a parlamenti bizottság elé járult s e bizottság illetve annak 1 tagtöbblettel alkotott többsége (mert a nagy kisebbség félreállt) fogadta is és meghallgatta a ref. egyházi — küldöttséget, mely szintén kért, — de templomok épithetését s theol. fakultások és semináriumok felállithatását is biztositó — vallásszabadságot, s kérte a régebbi egyházi birtokok s javak megtarthatását, ujak szerezhetéset, nemzeti egyházi egyesülés, gyűlés, zsinat tarthatását, a papi s tanári igazságos pensiót, központi egyházi pénztárak létesítését stb. mindent természetesen az államtanács felügyelete alatt. Hasonló fölterjesztést tettek a szabadegyházbeliek a methodisták, s a parlamenti bizottságra — ii ja a ,, Signal" erős benyomást tettek az előterjesztések érvei. A francia protestánsok előterjesztéseivel bőven s részletesen foglalkoztak a fr. politikai napok is igy, a ,,

Débats", a>

„Temps" s most Játjuk— irja a „Témoignage" f. évi 1. száma, milyen jó volt életjelt adnunk magunkról, de, sajnosan látjuk s tapasztaljuk azt is, mennyire nem ismerik vagy télreismerik képviselők, senátorok a fr. protestantismust. A prot. mozgolódásnak mindenesetre hasznos és jó visszhangja nyilvánul abban, hogy ..Szabadság barátai'- cím alatt valláskülönbség nélkül szervezkedett két akadémikus s egy senátor elnCklete alatt egy tudományos bizottság (Párisban, Babylon-utca 53. sz. a.), melynek van s lesz gondja a fr. protestantismus igazságaira is. A „Témoignage" uj évi vezércikke is miről szólna, ha nem a Separatióról *? „Nagy a mi gondunk ! fői a fejünk . . . Nagy nyomorúság vár papjainkra. de még ez a nyomorúság se táj annyira mint fáj a fr. nép közömbössége, sőt ellenszenve a keresztyén magasztos eszmék iránt, s fáj, hogy voltaképen csak két főtábor van s áll szemben egymással. A vallástalanok s a klerikálisok erős nagy tábora . . . Am bízunk s bízzuk Istenünkben az ő örök országában ... A bizalmunk legyen a szirt, melyen a vész hullámai megtörnek . . . akkor s ott van közel a segedelem, mikor s hol legnagyobb a veszedelem ... a rossznak nagysága talán épen biztosítása a várható jónak . . . emberekben ne bízzunk ... s tudakozzuk az Írásokat, melyekből bátorság fakad s világosság árad és kettőztessük meg az imádságot !" Ujabban a temetkezési intézmények monopoliumát is — költségek gond s jövedelem dolgában — főrészükben elvette az állam az egyházaktól, úgy hogy fr. ev. egyháznak ezen úgynevezett,,

pompes funèbres" címen 28,000 frkra rúgott jövedelme 8,000 frankra szállott alá. „Miből éljünk tehát! — Kiáltnak föl az anyagiakban megfogyatkozott protestánsok — ki segítsen az ev. egyházon ? Áldoznak-é s áldozhatnak-é a hivek annyit, a mennyire szükség van? Vagy a papi állások számát kell kevesbítenünk ? íme! igy ver minket az a „szabad gondolás" (a libre pensée !)" Krupeçi István. Irodalom. Magyar Állam. „Tótvidéki ifjú papjaink a legolcsóbb népszerűség, a demagógia terére léptek, ugy hogy öreg papok, akik sokszor magyarul se tudnak jól, maguk is borzadva nézik a most kikerült ifjú társaik, káplánjaik romboló munkáját és tehetetlenek vele szemben. Körökben és újságokban a vallásosság cimén Isten nevében uszítanak minden ellen a mi magyar. Olvasom lapjaikat, érintkeztem a néppel, ismerem a fegyvereiket és harcmodorukat. Megdöbbentő az. Minden nem testestül- és lelkestül tót plébános, káplán és tanító ki van téve a tót nép megvetésének a katholikus papok szerkesztette lapokban is. Az „ilyen" pap akármennyit tesz is a nép anyagi, erkölcsi javára, az „nem törődik a néppel". Egy-egy levél alakjában bizton belekerül a lapba, hogy ime — ilyen haszontalan papunk van ! E szút „hazafiság" ritkán hallani a katedrán, mert hiszen az „kicsinyes" fogalom a katholicizmus mellett." Szenzációs zsurnalisztikái jubileum. Az „Egyetértés", mely a hazai zsurnalisztikában a legelső helyek egyikét foglalja el és amely mint politikai tényező is igen nevezetes, a közel jövőben nagy ünnepet ül. Ez év tavaszán lesz ugyanis negyven éve annak, hogy az Egyetértés fennáll. Az évfordulót a legnagyobb magyar lap igen érdekes módon togja megünnepelni, amennyiben olyan jubiláris számot ád ki, aminőre még aligha volt eset valahol. Jubileuma alkalmából ugyanis az Egyetértés 230—250 oldal terjedelmű diszszámol ád ki. Ez egy 500—600 oldalas kisebb aiaku lapnak felel meg. A jubiláris szám igen fényes kiállítású és rendkívül gazdag tartalmú lesz. A mesteri illusztrációknak egész tömege fogja díszíteni, azonkívül a magyar irodalom legjelesebbjeitől lesznek benne dolgozatok, tudományos és szépirodalmi közlemények sőt egy teljes regény is. Egy-egv ilyen óriási lappéldánynak a nyers előállítási köllsége mintegy 6 koronára rug. Ilyén módon akarja az Egyetértés leróni háláját a magyar olvasóközönség iránt, mely