Evangélikus Egyház és Iskola 1905.

1905-02-16 / 07. szám

őket az Isten bünt-büntető igazságosságára, a haza, egyház szeretetre : én nem hiszem, hógv fel ne ébredjék a nép, nem hiszem hogy ne szakítson biinös szokásával, látván a pusztulást, a romlást, a kárhozatot, melybe magát, az egyházat és hazá­ját juttatta. Lenni kell valami eredménynek : és ha nem lenne semmi sem, úgyis teljesíteni kell kötelessé­günket, télién ül nem nézhetjük tovább a pusztu­lás, lia azt nem akarjuk, hogy vádoljon lelkiisme­retünk. Karolja fel tehát e nemes vállalkozás ügyét minden egyházát és hazáját szerető egyén és jöj­jön segítségére a barsi egyházmegyének. Nem ké­rünk mi egyebe], csak hogy e kis füzeteket, melye­ket a lelkészi értekezlet kiadott, osszák széjjel a hiwk közölt. Teljesen ingven adjuk azokat. Csak azt kérjük, sjiveskcd/c'k minden lelkész avagy tanitó ur, alant Írottat egy levelezi lapon értesíteni, lidny példánvt küldjön a nevetett füzetekből. Ks még egyre kérem az igen tisztelt lelkész­társ, tanító urakat és általában mindazokat, kik h' lyolik mozgalmunkat : szíveskedjenek e tárgy­lem irott munkáikat beküldeni hozzám, hogy azo­kat kinyomtatva értékesíthessük. Léva, 1905 évi január hó 28 napján. Hitrokoni szeletettel Birtha József ref. lelkész. Debreceni Protestáns Lap. ,,Fekvésénél, tör­ténelmi múltjánál fogva, a legnagyobb vonzó erőt fejtvén ki Debrecen, egyetemes protestáns szem­pontból foltéLleiiül a legalkalmasabb helynek mu­tatkozik a harmadik egyetem számára. Vessünk egy futólagos pillantást hazánk tér­képére azt látjuk, hogy éppen az ág. ev. egyház hivt'i azok, kik az egész ország területén kis szám­ban szt jjel szórva találhatók; nagyobb összefüggő tömegben nem i's fordulnak elő. Ily körülmények közt lehetetlen nem méltatni azt a rendkívüli eli'iiyt, mely egv ily központi fekvésű protestáns egyeteiii&őt a hazai erők tömörítésére, összefü­zésre nézve fölényül az ág. ev. egyházra nézve származnék. E különleges előny mellett ugyan azon egy­házat illetőleg egy más speciális érdek domboro­dik ki. K/. a ..magyarság*' érdeke. A hazai statisztika bizonyítja, hogy a magyar­ajku ág. ev. egyházak száma csekély. Ez állap* t >n változtatni kejl ; hazánk jövője függ e reformok sikerétől. S most kérdem : képzelhető-e hatékonyabb tényező e cél elérésére, mint igazi protestáns szel­I''iiiben való tipológiai kiképeztetés e tőrzsgvőke­res alföldi magyar városban 1? Fennálló ág. ev. lelkészképző intézeteink, min­den kiválaságuk mellett, már a hely kicsinységé­nél lógva sem bizonyultak e tekintetben elégsé­gesnek. E cél eléréséhez más milieu, más környe­zet, más almosphaera kell. Siketnéma tanulók felvétele. A siketnémák ál­lamilag segélyezett aradi iskolájába a nagyin, val­lás és közoktatásügyi miniszter urnák 1004. évi 11158. szánni rendelete értelmében Arad-, Békés-, llihar- és Csanádvármegyék területéről veszik (el a gyermekeket. A fölvételért folyamodó gyermekek 7 évesnél fiatalabbak és 10 évesnél idősebbek ne legye­nek. Tanitási dijat nem kell fizetni. Az eltartási díj évi 200 korona. A szegénysorsu gyermekek se­gélyt kapnak. A jövő 1905—906. iskolai évre már most, már­cius hó 15-ig kell folyamodni. A kérvény felszerelésére vonatkozó és egyéb felvilágosítást szívesen ad az iskola igazgatósága minden szülőnek, aki egyszerű levél alakjában ez iránt hozzáfordul. Debreceni Protestáns Lap. (A megváltozott — politikai — helyzethez szól :) ,,Irtóztató mélység ez, melynek örvényébe évtizedek reményeit, törek­véseit és megszerzett kincseit temettük. Rettene­tes bálvány, melynek saját gyermekeinket, fajunk erejét, tehetségét, legjobb embereinket, legneme­sebb intézményeinket, hagyományainkat hoztuk áldozatul. De nem ránk tartozik e rendszer tévedéseire rámutatni. Azt végezzék el mások és más helyen A mi ránk tartozik, az annak bevallása, hogy ez irányzat felekezeti külömbség nélkül minden ma­gyar egyházra kedvezőtlen volt és főleg bennünket magyar protestánsokat sújtott. Midőn minden elfo­gulatlan szemlélő előtt tisztában állott, hogy mi reformátusok született magyarok vagyunk, a ma­gyar evangélikusok pedig az állam elleni hűtlensé­get is kán« I' hibának minősítik és minden külső zsandároztatás nélkül érvényesjtik híveikkel szem­ben a magyarság igényei't s hogy az állam magyar kalholikus testvéreink mellett jóformán egyedül csak mi ránk támaszkodhatik : mégis minket ver­tek békóba s a mi autonómiánkat kobozták el s mintha mi is ellenségei lettünk volna, egy kalap alá vettek bennünket a nemzetiségi egyházakkal, sőt még gonoszabbul bántak el velünk : Szelle­münket is megakarták rontani. Ennek a rendszernek Istennek hála mindörökre vége van. Az újból pedig az követeljük, hogy bár­mely egyházzal szemben első sorban a magyarság érdekeit érvényesítse és az állami segélyadást azon szolgálatokhoz mérje, a melyet azok a magyarság érdekében végeznek. AZ állam eddig nem ez elvek szerint járt el. Tisztán csak fiskális, rendészeti és hatalmi érdekek vezették. Egy üres állameszme, mely éppen azokat nem vette tekintetbe, a kikre egyedül támaszkod­hatott volna. Emiatt adót szedett ott, a hol magának is ál­doznia kellett volna, mint vélünk szemben; a nagy állami eredetii javakat pedig azoknak a kezébe jut­jatta. a kik vagy vallástalanok és világfiak valának, vagy buzgó felekezeti szellemek, de. hazatiatlanok, mint a kalholikusokkal szemben. Legrosszabb volt mégis a mi helyzetünk. Az állam azon a citnen, hogy segíteni akar rajtunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom