Evangélikus Egyház és Iskola 1905.

1905-02-09 / 06. szám

ségére (Rom. I. v. 16) prédikáljuk ma is mi mindnyájan, kik a Krisztus Evangyéliomának prédikátorai lettünk (2 Timoth. I. v. 11.); jaj nekünk! ha nem prédikálnék e^t az Evangyéliomot ! Ámde, — talán épen annak a sz. helynek annak a külön is felszentelt helynek, honnan a leggyakrabban hirdetjük az Úrnak szent igéjét, melyhez minket prédikátorokat nemes hivatásunk annyira köt, mint ritka más kötelék e földön s melyhez annyi boldogan eltöltött óra kegyes emléke fűz, annak a helynek, honnan leggyakrabban oktatjuk, buzditjuk, bátorítjuk s vigasztaljuk hiveinket és önönmagunkat, — a szószéknek történetével talán legkevésbé foglalkozunk. Pedig szép és sok tekintetben tanulságos története van. E néhány sorok célja — szintén néhány általános vázlatvonással s adalékkal szolgálni a szószék történetéhez. * * * Hogy minő szószékei voltak kezdetben az apostoloknak s munkatársaiknak, erre a kérdésre csak úgy adhatjuk meg a választ, ha nem tévesztjük szem elöl azt a történeti tényt, hogy a keresztyén gyülekezeti élet legelsöbben is a zsidó "Synagógákban nyilvánult és talált talajt. Az apostolok, munkatársaikkal együtt, — követve Jézus példáját, — az Úr menybemenetele után is gyakran látogatták a Synagógákai.*) Céljuk világos. Mielőtt „elmentek volna mind a széles világrahogy prédikálják az Evangyéliomot mindeneknek, — előzetesen ők, az igaz izraeliták, Izrael népét akarták megnyerni Dávid sarja az igazi Messiás, a Jáhve küldöttje országa számára. Bementek hát minden habozás és félelem nékül Isten választott népe közé, gyülekezési helyükre, a Synagógákba s ott azok szószékébe ültek és hirdették a kereszt Evangyéliomát, — hirdették, hogy Jézus ama Krisztus ! A keresztyénség első szószékei tehát a Synagógák szószékei voltak.**) *) Sőt még munkatársaik is valóságos vitákat és elkeseredett harcokat provokáltak nem is egy de több Svnagógában. Példa rá István esete; vide Acta VI. v. 9. **) Távol legyen azonban tőlünk, hogy evvel egyszersmind azt is állítanék, hogy e szószékeken rendszeresen kidolgozott beszédeket tartottak volna. Bár a beszéd iránya és célja itt határozottan hitLássuk, milyenek voltak e szószékek? A mult század egy tudós írója, BeJandus Hadrianus : „Antiquitates Sacrae Veterum Hebraeorum*) c. müvében „De Synagogis

l

e c. fejezetében a 120—122 1. leirja a Synagógák belső berendezését. Itt olvassuk a következő útbaigazításokat: **) 2, Erat in Synagoga Suggestum ligneum extructum in niedio Synagogae,nl in il lad consendant, qui codicem sacrum praelcgcjit, aut

pro concione verba facient ; superquo est pulpilum

, cui codex sacer, dum in eo legebani

, imponebatur. Ebből látjuk, hogy tehát a szószék a Synagógában is exponált helyen volt, még pedig ott magában a Synagóga központjában ahonnan minden oldalról látható volt az írás magyarázója. — Látjuk továbbá azt, hogy a szószéknek amaz állványa (pulpitus), mely

T szószékeink legtöbbjén szintén látható scpraetikus voltánál fogva nagyon is alkalmas a szószékre, meg volt a Synagógai szószékeken is; valószínű továbbá az is, hogy e szószékek az írás magyarázója számára ülőhelylyel is el voltak látva, a honnan azután, minekutána állva fölolvasta az irásmagyarázója a sz. irás megfelelő szakaszát, — ülve tanitotta a hallgatóságot. Erre enged következtetni több evangyéliomi relatió is, mely az Üdvözítőnek a zsinagógákban való résztvételéről szól. Ig}

7 pl. Lukács evangyéliomának 4-ik r.-ben a 16-tól bezárólag a 30. versig említve van Jézusnak a názáreti zsinagógában való résztvétele, ahol is azt olvassuk, hogy minek utána felkele, hogy olvasna irást s minek utána adák neki Ézsaiás próféta könyvét s ő abból elolvasá a a 18 -19 v.-ben idézett szakaszt, behajt'vá a könyvet, adá a szolgának leüle és kezde nekik beszélni, (v. 20) Hasonlót olvasunk téritö jellegű volt, azért az mégis Krisztus életét és tanait vagy társalgás vagy pedig vitatkozás alakjában adta elő, épen e hittérítő jellegénél fogva minden kiszabolt forma és előre meghatározott rend nélkül, — vagyis esetről-esetre a sz.-irásnak annyi külön és külön álló helyét magyarázták s vonatkoztatták a Krisztusra, a mennyit épen csak megkívánt akár a vita tárgya, akár maga a hallgatóság, akár pedig a hittérítés fcélja. •) Editio Lipsiae Anno MDCCXXIV. — Praefatis nem (premisil) Ioh. Franc. Buddeus. **) È helyütt, minthogy tárgyalásunknak csak a 2-ik pontra van szüksége a Synagóga többi részeinek leírását elhagyjuk.