Evangélikus Egyház és Iskola 1905.
1905-02-09 / 06. szám
nem lehet bosszúálló, mivel ez testvéri szeretettel s a mennyei atya igazságossága iránti bizalommal össze nem fér. Magatokért boszszut ne álljatok .... Enyim a bosszúállás, én megfizetek. (Hóm. 12; 19.) " Ezen szent eszmék iránti hűségünk szigorú következetességét ne rendítsék meg sem a megalkuvás utján kínálkozó előnyök, mért mit használ valakinek, lia mind e világot megnyeri is, ha az ő lelke megbüntettetik. (Máté 16, 26); sem az attól való félelem, miszerint a világ szemében önérzet nélküli, élhetetlen, gyáva embernek látszunk. Csak a felületes ember gondolkodik igy sőt még az sem őszintén. Legtöbb ember, még ha megvallani nem is akarja, érzi szivében, hogy a szeretet cselekedetei az önérzet és lelki büszkeség granitszikláján csorbát nem ejtenek. Különben arra nézve, hogy cselekedetünk tehetetlenség színében ne tűnjék fel, semmi egyéb, egyedül az szükséges, hogy annak csakugyan ne gyengeség, hanem tiszta önzetlen szeretet legyen a valódi forrása. Ha az ember bátorságot, önérzetet, eíé'lyességet tud tanúsítani ott, hol a szeretet és az Isten törvénye iránti tisztelet erélyes föllépést parancsol ; ne féljen soha, hogy gyöngeségnek rójják fel néki, ha következetes türelmességénéi fogva hetvenhétszer megbocsát felebarátjának (Máté 18, 22.) Ellenkezőleg a türelmesség tényét igen jó alkalmul használhatja fel a protestáns, az igazi keresztény álláspont megvilágítására. A legközelebbi vasárnapra olyan bibliai helyet (péld. Luk. 10, 30 s köv.) választ beszéde alapjául, melynek tárgyalásánál az egyházközség türelmességének magyarázatára kiterjeszkedhetik. íme mi is legközelebb közös részvéttel, harangjaink zúgása mellett kisértük ki örök nyugvó helyére s Isten kezeibe ajánlottuk egy elhunyt felebarátunkat, ki életében nem a mi oltárunk előtt hajtotta meg térdeit, de testvérünk volt az Urban. Menjetek el s a miként cselekedtetek mint egyházunk tagjai közösen, akkép cselekedjetek egyenkint mindennapi életetek minden órájában. Meg lehetünk győződve, hogy ilyenféle tartalmú szavaink ily alkalomkor az igazi keresztényi szeretet szent hangulatától áthatott szavakkal elmondva nemcsak saját hiveinknek, hanem a más felekezetbelieknek is fülükbe csendülnek s bizonny-al mondom, hogy ugy egyes híveinkre, mint általában közegyházunkra és a más akolbeliekre is áldásosabb, üdvösebb hatást gyakorolnak, mintha akár a türelmetlenséget vádolnánk be, méltó haragban felháborodott lélekkel, dörgedelmes szavakkal az Ur szine előtt; akár pedig hasonlót hasonlóval fizetve egyházunk vallási jótéteményét tagadnánk meg azon testvéreinktől, kik máshol más módon imádják közös mennyei atyánkat. Sass János. Adalékok a Szószék történetéhez. (Liturgikai tanul mán y). Irta : Ho!éczy Zsigmond. ,,Elmenvén mind e széles világra, prédikálj átok a-i Evangyéliomot minden teremtett állatnak! 1 1 (Márk ev. XVI. 15). Midőn az Üdvözítő a galileai Bethánia*) kies vidékén, ama heg}-en**) megáldá tizenegy tanítványát, s tőlük végbúcsút volt veendő, mielőtt men}-ekbe szállott volna megalapitá a keresztség szentségét***) s a prédikálásnak, az Evangyéliom prédikálásának'örök időkre való kötelezettségét. Népek tanítására kötelezé tehát az Ür apostolait-, s az apostolok? ugyan erre munkatársaikat. Tanítással, prédíkálással, az Ürra. Evang} 7eliomának hirdetésével indult meg a szélrózsa minden irányában a keresztyén anyaszentegyháznak alapvető s kiépítő munkája ; prédíkálással építtetett tovább s szilárdittatott meg a megkezdett alap, prédikálás által lett a kezdetben csak 0I3 7. kicsiny mustármagból, Krisztus an} Taszentegyházából ama terebélyes fa, melynek árnyékában immáron oly sok millió és millió hivő lélek talál vigaszt, erőt, bátorságot és megnyugvást e földi létnek gyakran oly sivár és kietlen élet mezején ! Ezt az örök érvényű Evangy'éliomot, mely Isten hatalma minden hívőnek üdvös*) Lukács ev. 24. f. v. 5 s. **) Máté ev. 28 v. 16 t. i. az olajfák hegyén, vide Acta 1. v. 12. ***) Máté ev. 28. v. 19.
