Evangélikus Egyház és Iskola 1905.
1905-02-02 / 05. szám
A szempontok különbözősége szerint, nagyon, de nagyon elütő vélemények merülnek fel a javaslat értékét illetőleg. Az egyik túlnyomóan erősnek látja benne a mag3 7arositási törekvést, a másik ép azt rosszalja, liogy nem meri az idegen tannyelvű iskolák eltörlésével a nemzetiségi üzelmek folytatásának lehetőségét is kizárni ; emez az egyházak autonómiájának veszedelmét hirdeti, amaz ép azért elégedetlen, mert a felekezeti iskolák államosítását óhajtotta volna. Még a kik némi jóindulattal fogadják azok is a módosítások özönét árasztják reá s jóformán mind a magukét vagy a magukéit tekintik olyanoknak, a melyekkel áll vagy esik a tervezet, Annyit mindenesetre következtetni lehet ebből a nagy feltűnésből, hogy annak a javaslatnak nagy jelentőséggel kell bírnia. S ez a jelentősége tényleg megvan. Ezt ép abban látom, a mi a legfőbb oka az ellene irányuló kíméletlen támadásoknak, hogy az államnyelv érvényesítésében az eddigi állapotokhoz képest némi haladást mutat. Nemzeti államunk kiépítésének egyik főbiztositéka lenne, ha a magyar nyelvnek haza szerte való ismerete és szeretete eléretnék. A magyar n} Telv tanításának nagy fontosságából kifolyólag, az alábbi soroknak céljuk a törvényjavaslatnak ide vonatkozó intézkedéseit ismertetni és bírálni. # * * A javaslat szerint az állami elemi népiskolákban minden kötelezett tantárgyat magyarul kell tanítani, egyéb népiskolákra nézve azonban érvényben hagyja az iskolafentartók azon jogát, hogy a tanítás nyelvét megállapíthassák. Csak csekély megszorítást tesz ezen a jogon. Kimondja, hogy lia a növendékeknek legalább 20° 0-a magyar anyanyelvű, a magyar is mint taniyelv használandó. Biz0n}"0s, hogy a túlságos radikalizmus e téren nemcsak méltánytalan, hanem eredmén}'telen lenne. Az anyanyelvi oktatás jogának teljes megvonása, mint egyesek óhajtják, széles körökben rossz vért szülne s keserű harcot eredméiyezne. 01}- harcot, melynek megkezdésére ma még aligha lennénk elég erősek. S hogy különben is, mily kevés siker volna az i\y kierőszakolt magyarosítástól várható, mutatja a porosz-leng}~el példa. Leng}-el iskolát nem engedélyeznek, e n}*elv még mint tantárgy sem tanítható, a vallástanítás nyelve is a német s mi az eredmény? A faji érzés annál tüzesebb minden lengj-el kebelben, a gyűlölet annál élénkebb a német ellen s ha megtanulják is a német nyelvet, anyan}'elvüket nem felejtik és iskolán kívül csak azt használják. S ha a hatalmas Poroszország egy számra nézve a lakosságnak aránylag csak csekély töredékét képező fajjal nem bír, hogyan birja akkor a mi — államiságát még teljesen ki sem épített — hazánk megfosztani a népességnek közel felét képező nemzetiségeket nyelvüktől ? A javaslat óvakodik e szélsőségtől. Mindamellett, mint láttuk, némikép megszorítja a fentartóság szabad rendelkezési jogát. Ezt ép az állam nyelve érdekében teszi. Igen hel} Tes intézkedés. Nem fog ártani azonban rajta némi — már többektől • ajánlott — módosítást tenni. A törvénynek azt kellene kimondani, hogy a magyar ne csak az "esetben szerepeljen a fentartóság választotta nyelv mellett tannyelvül, lia a növendékeknek legalább 20° 0-a magyar anyanyelvű, hanem ha a magyar ajkúnak e százalékszámot azokkal a más anyan} Telvüekkel érik el, a kiket szüleik magyarul kivánnak taníttatni. Igy bizonj'ára hamarabb előkerül az a busz százalék. Mert ez a két nyelvű tanítás, ha meg is nehezíti a tanitó munkáját, de kétségkívül nagyon jó hatású lesz. Igy könnyebben fogják elsajátítani a magyar nyelvet nem csupán azok az idegen ajkúak, kiknek szülei az államnyelv ismeretének fontosságától áthatva, gyermekeiket>mag}*ar tanitásban részesittetik, hanem a többiek is. Valószínű azonban, hogy igy is aránylag kevés nemzetiségi iskola lesz, a hol erőkerül az a 20 százalék. Vérmes reményeket legalább nem szabad eziránt táplálni. Egészben véve még is csak az eddigi állapot fog megmaradni, hogy t. i. az iskolafentartók a maguk anyanyelvét fogják a tanítás nyelvévé tenni. Kérdés tehát, hogy tud-e a javaslat gondoskodni róla, hogy a magyar nyelv ennek dacára sikeresen tanittassék?
