Evangélikus Egyház és Iskola 1905.
1905-01-12 / 02. szám
kiválóbb képviselője, volt az egész müveit világban ismert ^Martineau J., kinek születése első évszázados fordulóját ez évben fogják megünnepelni. Születelt 1805. ápril 21. Norwichban, tanult a yorki colegiuinban s ugyanannak a collegiumnak tanára majd igazgatója volt Manchesterben és Londonban. (Róla és tőle sokat olvashattunk az erdélyi unitárius ..Keresztény Magvető" évfolyamaiban.) Ez a collegium az angol unitárius lelkészek legkiválóbb képzi iintézete s ugyannak a szabadelvüségnek az álláspontján áll, mint az angol unitárius egyházak Egy minden izében szabad theológiai iskola az, a melyben a leendő unitárius lelkészek nyerik kiképeztetésüket. A másik collegium, az u. n. The Unitarian Hone Missionary College Manchesterben a mull évben ülte meg alapításának jubileumát. A Manchester-Collegium jelenlegi igazgatója (Principal) Oxfordban Drummand J. dr., a kinek a zsidó Philóról (Krisztus kortársáról) szóló müve messze földön ismeretes, s ki Upoton tanárral együtt adta ki Martinau élet- és jellemrajzát. Néhány héttel azelőtt egy jeles bibliai theológiai müvet irt ,,a 4-ik evangéliumról." Igen nagy hatásúak voltak Carpentes oxfordi felolvasásai is az összehasonlító vallástudományról, A mult évnek pünkösdjén Wendt jenai tanár és Kotschl moráltheologiájának ismert nevü követője és Lipsius hittani tanszékének méltó örököse az unitárius társaság meghívására előadást tartott ,,a kijelentés eszméjéről és valódiságáról", mely ,,A keresztyénség typikus alakzatai" c. előadásával együtt azóta könyv alakban nyomtatásban is megjelent. Általában az unitáriusok Angliában élénk összeköttetésben állanak a német theol tudománynyal s örömnfel ragadják meg az alkalmat annak a kölcsönös szellemi érintkezésnek ápolására és fejlesztésére. Ismeretes, hogy néhány évvel azelőtt Pfeiderer tanár is tartott Angliában ilyen előadásokat az ujabb theologia történetéről, a melyek azóta külön könyv alakjában is megjelentek. Abban az unitárius egyházban, mely ilyen egyháztársadalmi és irodalmi munkásságot fejt ki, lehetetlen latitudináris dogmatikai álláspontja dacára Krisztus és az ő megváltó evangéliumának nyomaira nem akadni ! Eperjes. Dr. S^ldvik Mátyás. irodalom. Lehrbuch der praktsichen Theologie von D. K. Chr. Achelis, Professor der Theologie, Konsistorialrat in Marburg. II. Autlage Leipzig 1898. Ne csodálkozzuuk azon, hogy a gyakorlati theologiát napjainkban újra igjn sok tudós Planckkal csak amolyan ,,theologia applicata"-nak tartja, hisz magok a lelkészek is, a gyülekezeteikben régi idő óta megcsontosodott gyakorlatra támaszkodva^ csak utasítás tárnak tekintik. Ezen, mondhatnám mind általánosabbá váló fölfogásnak alapja, hogy kevesen hatolnak a dolgok mélyébe s a könnyebb külső látszat után ítélnek'. A gyakorlati theologia egyes disciplinai ugyanis a tényleges gyakorlat KÜlöntéleségeit ölelik föl, de nem azért, hogy azokat pusztán közöljék, ismertessék, hanem hogy a megjelenési formából a lényeget leszűrjék s kritikailag nyújtsanak útbaigazítást arra nézve, mint kellene az egyes tevékenységeket céljuknak megfelelőleg Isten országának építésére kitejteni. De a midőn a praktika theologia a lényegből kiindulva történetileg és okszerűen a megjelenési alaknak elméletét is nyújtja és megállapítja, fölemelkedett alárendelt helyzetéből s joggal követelt helyet a tudományok s közelebbről a theologiai tudományok keretében. Ilyen praktika theologiára gondolt Schleiermacher, mikor „Kurze Darstellung des theologischen Studiums" eimü korszakalkotó művében a bölcsészeti theologiát a theologia gyökerének, a történetit törzsének, a gyakorlatit pedig a theologia Studium koronájának mondja. A XIX. század nagybecsű praktika theologiaműveket produkált. Ki nem hallotta volna Tholuck, Schweitzer, Bassermann, Köstlin, Zezschwitz, Ilarnack és a kedvelt Palmer műveinek hírét l? És mi mindezek tölé D. E. Chr. Achelis : „Lehrbuch der praktischen Theologïe"-jét emeljük, a két vaskos kötet megérdemli, hogy lelkész, tanár tanulmányozza, mert minden munkát, fáradságot bőven kárpótol. Achelis schleiermacheri csapáson halad s midőn C. «I. Nitzschel az egyházi tevékenység alanyáúl az újtestamentomi, symbolikus egyházat teszi, rendszerének kiinduló pontjául az egyház jelzőit állapítja meg. De épen az a körülmény, melyre a gyakorlati theologia tudományos voltát tagadók a legnagyobb előszeretettel szoktak hivatkozni t. i. hogy a változatosságban oly gazdag egyházi tevékenységet nem lehet előre meghatározott korlátok közzé szorítani, — Achelisnek is sok gondot okozott. IIa fölállított thémájához szigorúan ragaszkodik, az egyház és hivatalainak tanát, valamint az egyház kormányzás elméletét mellőzni kénytelen. E tol merült nehézséget ugy oJdja meg, hogy azt bevezetésképen az 1-ső, ezt befejezésképen az V-ik részben tárgyalja. De ezáltal a művön némi szépséghiba esik, mert kettős bevezetésű. Ezen inkább szerkezeti hiba azonban mitsein von le a kitűnő mű belső értékéből, sőt tartalmilag emeli, mert teljessé teszi. A gyakorlati theologia az egyház önépítésére irányuló tevékenységének elmélete. E tevékenységet az egyház egységes, szent és egyetemes volta szabályozza, azonban ugy, hogy az egyes tevékenységek egymástól merőn el nem szakithatók, sőt. ellenkezőleg egymást támogatják, áthatják. Az egyház egysége a kultuszban, szent voila az Ige szolgálatában. egyetemes volta pedig a külmissióban. nyer kifejezést.
