Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Czinkoczky Márton. Felekezeti türelmesség

Huszonkettedik évfolyam. Sorszám. Orosháza, 1904. május 12-én. Előfizetés dija : Egész évre . . 12 kor. Félévre . . . 6 „ Negyedévre . • 3 „ Egy szám ára 24 fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. >.0.+ Kiadótulajdonos és „szerkesztő : VERES JÓZSEF. Felelős szerkesztő: HAJTS BÁLINT. Hirdetés dija: Egész oldal . . 16 kor. Fél oldal ... 8 ,, Negyed oldal . 4 ,, Nyolczad. oldal 2 „ Felekezeti türelmesség.*) Szép erény az a türelmesség. Más embert nem háborgatni lelke meggyőződésében, a szeretet leplével elfedni gyarlóságát talán akkor is, lia az a tiedet gúnykacaj céljából feltárja a világ előtt, előzékenynek lenni ott is, hol te udvariatlanságot, mellőztetést tapasztalsz minduntalan. Szép erény és keresztyénies dolog ez, de tekintve a közegyházat, vájjon ott, ahol ez nem indokolt manapság célravezető-e ? nasználunk-é vele úgy egyes hiveinknek, mint általában közegyházunknak. A mi minket evangélikusokat illet, mi ezt a türelmességet, keresztyéni szeretetet más hitfelekezetüekkel szemben gyakoroljuk. Mi mást nem bántunk, sőt ha egyházunk szolgálatát óhajtja valaki, szivesen rendelkezésére állunk. Hogy csak néhány esetet említsek : más felekezetek betegjeiért imádkozunk, temetéskor harangjainkat megszólaltatjuk, temetőinket még a r. katholikusok előtt is megnyitjuk. Templomunk is megnyilt nem egyszer a testvér felekezet előtt. Mi mindezt — damus, de ha merjük mondani : petimusque vicissim, akkor már a más felekezetűek szive, különösen a katholikusoké bezárul a kicsinyes, megvetett lutheránusok előtt s ha viszonosságra hivatkozunk — szemünkbe nevetnek. Hogy ez igy van,. mutatja az alábbi eset : Cs.-Albertin néhány katholikus család él. lia halálozás történik, kívánatra haraug*) Nem mindenben értünk egyet a cikkíró nézeteivel, de J 7.zá hasonlóan, mi is ajánljuk e kérdést és az ezzel öszszef^gő hason természetű kérdéseket olvasóink s nevezetesen papi értekezleteink szives figyelmébe. Esetleges észrevételeknek, felszólalásoknak szivesen adunk helyt lapunkban. Szerk. jainkat mindig meghuzattuk, a temetőben halottaink mellé sorba temetjük az övékét. Mindez a csanád-palotai plébánosnak tetszhetik, mert halottaikat s ezekben egyházukat megbecsüljük, irántuk testvéri szeretetet tanusitunk. S mit tesznek ők ? mivel viszonozzák a mi türelmességünket, testvéri szeretetünket ? Meghalt Cs.-Palotán egy Bogár János nevezetű hivünk. A család kérte a r. k. plébánost, hogy legalább a temetéskor engedje meg a harangoztatást, fizet a harangozásért, a mennyit csak kér a kath. egyház. Szóba sem állott híveimmel, hallani sem akart a harangoztatásról. Temettem tehát harangszó nélkül. Viszszük a halottat a temető felé. A község alatt azonban figyelmeztetik a menetet, hogy ,,ne a temető-felé tessék menni, hanem balra, ott van neki sir ásva egy külön helyen". Tehát evangélikust nem lehet temetni a a katholikusok közé, holta után is kiközösítik. Ez a középkori gondolkozás, türelmetlenség, keresztyénietlen eljárás vérig sértett. Azt láttam, hogy egyházunk ezek előtt küszöb, melyhez bárki odadörgölheti piszkos lábát. Ideje volna, hogy ezekkel szemben öntudatra, önérzetre ébredjünk. Szép az a keresztény szeretet, a minthogy kell is, hogy áthassa sziveinket a más felekezetüekkel szemben, de e citnen a jogos önérzetről sem mondhatunk le. A ki téged kővel, azt te kenyérrel, ez keresztyéni dolog ; de azért Krisztus is, mi-