Evangélikus Egyház és Iskola 1904.
Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Gömöri János. Az 1604. XXII. t. c. története
ségtelen volt személy szerint aláirni, mert valamennyi követ utasításában benne van a vallási sérelmek orvoslásának sürgetése, e tekintetben egy értelemben vannak. Ok más templomokat nem kivannak, de nem is vettek el, mint a melyeket birtak már akkor, a midőn a Habsburg-ház ez'országotjmegszerezte. Végre vallásuk megnevezése nem szükséges, mivel mindenki tudja, hogy ők Krisztus és a^ apostolok tanításai szerint étnek. Mát} Tás ig} T aztán kénytélen volt a feliratot felterjeszteni. De valamint a városoknak Prágában időző küldöttsége nem juthahatott a király szine elé, úgy a rendek is hiába várták a király válaszát. Az országgyűlés befejezte előtt azonban a protestáns rendek megjelentek Istvánffy Miklós nádori hel} Ttartó előtt s óvást emeltek a történtek ellen, kijelentvén, hogy netáni vallászavargások esetén élnek törvényadta jogukkal : erél} resen fellépnek. Az ez országjuüésen kelt végzések ezután Prágába kerültek, hol Himmelreich Tibor a magyar kamara titkára azokat fejezetekre osztotta, a szokásos bevezető és befejező formulával és záradékkal ellátta. Már csak a király aláírására volt szükség, hogy e végzések törvényerőre emelkedjenek, midőn olyas valami történt a mi ismeretlen az országgyűlések történetében. Mátyás főherceg ugyanis egy a királyhoz intézett jelentésében azt az indítványt teszi, hogy az uj törvénypontokhoz jó lenne még egy pontot csatolni, mely eltilta na a rendeknek a vallási ügyek országg3~ülési tárgyalását. Tette ez indítványát valószinüleg részben azért, mivel véleménye szerint eddig a vallás ügyet magánügynek tekintették, mely nem tartozik az országgyűlés elé, — részben a cujus regio, illius religio elvénél fogva, a királynak, mint a városok legfőbb hűbérurának joga van a polgárok vallása felett dönteni s végül mivel a kir. tanács róm. kath. tagjai e véleményen voltak. Mátyás indítványa elfogadtatásra talált. Corraduzzi németbirodalmi vicekancellár magához hivatta Himmelreichot s tudatta vele mit óhajt a főherceg. A magyar ügyekben megvénült, de azért épen nem a legalkotmányosabb érzületű titkár is megdöbbent e tervezett merénylet hallatára. Hiszen igaz, eddig is tettek az országgyűlési végzéseken változtatásokat, hol hozzátettek azokhoz, hol elvettek belőlük, de soha otyan dolgot be nem csempésztek, melyről különben az országgyűlésen szó nem volt. A tikár gondolkozási időt kért, de végre is — hiszen sokkal inkább udvari volt, somhogy ellene szegülni mert volna — beadta derekát, s a 21. törvénycikkhez még egyket csatolt, mely szerint a vallásügyek tárgyalása tilos az országgyűléseken. E törvénycikkeket a király szentesitette. Ez a hírhedt 160-4. évi tvcikk története. Most már, hogy úgy mondjam, szabad volt a vásár. Az udvar törvényen kivül állapotba sodorta az országot. Az erőszakos térítés megindul. Pethe Márton sorra járja a felvidéki városokat. A prot. lelkészeket elűzi, a templomokat elszedi. A hitehagyott Thurzó Kristóf a galgóci templomot elfoglalja, Pethe László a liszkai lelkészt űzi el, a templomokot a jezsuitáknak adja. Erdélyben pedig Carillo Alfonso fejt ki hasonló tevékenységet. íme az udvarnak esztelen politikája és lelketlensége otyan állapotokat teremt, rnelv a kétségbeesett nemzetet az önvédelem fegyvereihez nyúlni kényszeríti. S ha látjuk a ny'omort, a társadalmi osztályok elégedetlenségét, az idegenek kegyetlenkedéseit, Erdély szomorú sorsát, a vallásüldőzést, — úgy nem azon kell csudálkoznunk. hogy a magyar fegyvert ragad felkent királya ellen, hanem inkább azon, hogy volt önmérséklete ezt idáig meg nem tenni. A XXII. tcikk olaj volt a tűzre. Nem sokkal ezután, mint a villám, oly rém gyorsasággal jelennek meg a királyü Magyarországon ,,Bocskay angyalai," mint a hogy a hajdúkat ettől fogva nevezték. Felső-Magyarország városai pedig, elsősorban Kassa kaput nyitva előttük, a főurak, nemesek csatlakoznak Bocskayhoz : a felkelés úrrá lett az országban. Gőmőry János, eperjesi ev. coll. főgymu. igazgató-tanár.
