Evangélikus Egyház és Iskola 1904.
Tematikus tartalom - VIII. Temető - Melczer Gyula dr.
Edes atyja r. keresztúri lelkész és alesperes volt. Hogy tehetséges férfiú lehetett az, más érvet elhallgatva, kitűnik egy közszájon teninaradt, és az ő személyéhez és Dr. Székács József püspökhöz kötött, valóban megtörtént eseményből. B. Podmaniczky János r. keresztúri földesúr lánya lakodalmára hivta meg Székács József püspököt. Székács a megtisztelő meghívásnak engedve megjelent a főúri háznál. A inenyaszonv tudakozódott a püspök podgvásza felöl. Nincs pocigyásza, otthon öltözött ünnepi ruhába mondja a püspök. „De hol van a papi ruhája," — kérdé a menyasszony, mert hiszen igérte a püspök ur, midőn a a cónfirmatióhoz előkészített, hogy Jia jól tanulok, férjhezmenetelemkor megesket. — „Vagy úgy — biz én az Ígéretemről meg is feledkeztem. Most már késő, nem készültem, sem papi ruhám nincs.'' De a menyasszony nem engedett. A püspök sietett a helybeli paplakra papi ruháért, na meg a paroehiális jog ez esetben átengedéséért. Benyit a parochiára,senki otthon, minden tárva nyitva. Bemegy a kertbe, ott se lát senkit se, de hangot hall. Egy előfohász kenetes hangjait. Meglapul a bokrok mögött. A helyi pap elmondja az esketési vezérigéket, hozzá fog a beszédhez, végig tárgyalja teljes hangsúlyozással és buzgósággal, úgy mintha a bárói párt esketné már is az oltár előtt. Amen után előlép a püspök, üdvözli kartársát, mint lia csak akkor lépet volna a kertbe, s elmondja, hogy milyen különös kívánsága van a baronessenek, hogy ő t. i. a püspök eskesse, pedig neki se Luther köpönye nincs vele, se nem készült. De a baronesse nem tágit, hivatkozik egy évekkel ezelőtt tett Ígéretére. Mivel szavát meg kell tartania, kéri a helybeli collega papi ruháját kölcsön. — — A püspök elkezdi az oltár előtt az előfohászt. Melczer János nagyot néz, hogyan lehetett egy és ugyanazon alkalomra 2 egyénnek ugyan azt szóról szóra megfogalmazni. Meglepetése nőttön nőtt, midőn a püspök ugyanazon alapigéket olvasta tél, a melyeket ő önmagának kijelölt s midőn a tárgyalás is majdnem szóról szóra az volt, a mit Melczer ez alkalomra megfogalmazott, a helyi parochus nem tudott hová lenni csodálkozásában, hiszen úgymond ő e beszédet semmiféle forrásból nem merítette, nagy gonddal állította össze, miként lehetséges tehát ugyanezt a beszédet szóról szóra a püspök szájából hallani ? Végezetbe abban nyugodott meg, hogy magna ingénia conveniuut. Ez ügynek azonban a fehér asztalnál folytatása volt. A bárói családnál hagyományos szokás volt a legünnepélyesebb lakomákat toaszt nélkül fejezni be. Dacára ennek feláll a püspök s pohárköszöntőre kért engedélyt, mert ő úgymond az eskető papot akarja felköszöntem. Mindenki nagyott nézett, hogy a püspök önmagát dicsőíti, midőn a szép esketési beszéd eszmegazdag és formailag utolérhetetlen tartalmára újólag mintegy újjal rámutat s élteti a helybeli lelkészt e szép beszéd megalkotóját, tehát a tulajdonzépeni eskető papot. Dr. Székács József Magyarország elismert főpapja volt, az egyház legkiválóbb szonoka, harmonicusan gondolkozó fő, nem vette volna be Melczer János beszédét, eszméit, gyönyörű kifejezéseit fennkölt lelkébe, ha az ő magas lelkéhez méltó tartalommal és alakkal nem látattott volna el. Aki tehát Székács lelkéhez tudott ily hatásosan szóllani, annak magának nagy szellemnek kellett lennie. Életrajzunkhoz szükséges volt az atya jellemzése, hogy kidomboríthassuk a később tevékeny férfiúvá emelkedett fiút. Most folytassuk ott, a hol a tulajdonképi életrajzott elhagytuk. Melczer Gyula tanult R. Kereszturon, 1847 és 1848-ban Budapesten, Aszódon 1848 és 49-ben — Selmecbányán 1850—1854, Pozsonyban 1854—57, Halléban 1857—59, Göttingában 1860-ig. Gondosan elkészülve a papi pályára ismeret körét hosszú utazásokkal tágította. Volt Hollandiában, Angolországban, Francziaországon, Schweiczon és Bajorországon keresztül hazautazott. 1859-ben mint a hallei egyetem tudós tagja pbilosoíiai doctorrá avattatott. Mely tudorságot itthon nostrificálni törekedett, azonban a Melczer család gazdagabb és ,, Gutgesinnt" ága e czélja' elé nehéz akadályokat görditett, úgyannyira, hogy törekvése hajótörést szenvedett, miért is a tudori cimet neve mellett nem használta. A tudori oklevél ma is a család birtokában van. 1860-bau november 12-én Székács József superintendens által pappá szenteltetett. 1863. elejéig, mint segédlelkész működött atyja oldalánál. 1863ban hivta meg rendes lelkészül a tapio-szelli egyház, hol 1866. okt. 28-án kelt egybe Elefánt Saroltával néhai Elefánt Mihály és Juhász Karolina budapesti lelkész leányával. 1867-ben az acsai gyülekezet választotta meg lelkészének, hol áldással működött haláláig. Tehetségét, tevékenységét elég korán vette észre a pestmegyei esperesség s fokozatonként több tiszt teljesítésével bizta meg. 1864—69-ig a tanügyi bizottság munkás előadója volt. Az acsai kör dékánja volt 1869—1872-ig. 1872—1877. is t. tanügyi előadó. 1871—1877 PestKis-Kun vármegye püspökhatvani választókerületének bizottsági tagja. E túlnyomóan r. kath. polgárokból álló kerület szép példáját mutatta a vallási türelemnek, midőn őt a protestáns férfiút tüntette ki bizalmával. 1878. óta a pestmegyei esperesség aljegyzője és a kerületi törvényszék rendes birája. 1881. óta a pestmegyei esperesség föjegyzője.ként működött, 1889. óta ugyanennek két ciklusán
