Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Kemenesaljai egyhm.

magyar erangelikus egyházunknak. Adja isten, hogy úgy legyen ! Abaujszántón, 1904. Czékus László lelkész. Belföld­Püspöki látogatás a kernenesaljai egyházme­gyében. (Folytatás.) Az isteni tisztelet alkalmával itt is tartatott oflertorium a kőszegi leány nevelő intézett javára, mely 17 kor. 49 fillért eredménye­zett. Az egyházi beszéd alapigéje: Ap. csel. lOf 33 r. — beosztása pedig a következő volt : „Milyen legyen mindenkor a mi templomi összejövetelünk ?" 1.) A hívásra jelenj „k meg mindnyájan rendes időben. 2.) Áhítatos érzelmekkel halgassulc Isten igéjét. Püspök ni' viszont arról szóllott szivet-lelket elragadóan, hogy az embernek feladata megigazu­lás és Istennel való békesség. Az egyházlátogatás végeztével a gyülekezet erélyes felügyelője köszönte meg püspök urnák az egyházközség érdekében tannsitott fáradozását, ki azon óhajtással, hogy fakadjon áldás jövőben is a gyülekezet lelkes vezetői működésének nyomán, — áhítatos imával a gyűlést bezárta, — mire a nagyszámú közönség az imaszerű „Hymnus" hang­jai mellett kivonult a templomból. Innen a kis-celli indóházhoz hajtatott, hogy az es­peresség Zalamegyében fekvő gyülekezeteibe utazzék. Másnap már jókor reggel kocsira ült püspök ur, hagy még aznap Zala-Szt. Gróthra, Zala-Ist­vándra s ismét vasúton P. Szt. Lászlóra is eljut­hasson. Z, Szt. Gróth határánál szépszámú tisztel­gők körében, — kik lelekezeti külömbség nélkül jelentek meg, a város birája üdvözölte püspök urat, aki meleg hangon köszönte meg a város külön­böző felekezetű lakossai egyetértéséről tanúskodó fogadtatást. Megérkezés után püspök ur haladék nélkül a csinos imaházba vonult az ünneplő hivekkel együtt, buzdítván a híveket Krisztus nyomdokán való haladásra, Isten dicsőítésére, a felebaráti sze­retet nagy parancsának teljesítésére. Felolvastatván a gyülekezet története, a „kérdőpontok" tárgyalása következett mely oly vonzó képet tárt elénk, hogy annak szemlélése közben forró hállára dobbant a sziv az isteni kegyelem iránt, mely az Urnák e kicsiny, de hű nyáját annyi akadály között meg­segítette. Szűcs Imre ev. hitoktató odaadó buzga­lommal gondozza az anyaegyháztól távol eső leány­gyülekezetet s azért főt. püspök úr őszinte elisme­rését fejezte ki neki egyúttal arra kérve, miszerint a buzgóságban ne lankadjon meg a jövőben sem, hogy majd elmondhassa : ,,Ime itt vannak Atyám ! kiket reám biztál, egy is azok közül el nem ve­szet," és azt óhajtva, hogy a hivek hálája, szere­tete legyen fáradozásaiért legszebb jutalma. Örömét nyilvánitá püspök ur a nőegylet ál­dásos munkálkodása felett is. Útját Z. Istoánd felé folytatta innen a püspök. Megérkezése után azonnal kezdetét vette az isteni­tesztelet d. u, 1 órakor. Az ezt követő közgyűlé­sen a gyülekezet történetének felolvasása, miután az már évekkel előbb kinyomatott, mellőztetett. Az abban foglaltak kiegészítéséül felemlíthető, hogy a gyülekezet 1899-ben templomát megnagyobbit­tatta, uj orgonát, padokat stb. szerzett több mint 8 ezer korona költséggel — 1902-ben pedig a lel­készlak ujjú alakiitatott 3200 korona kiadással. Mindez arról tanúskodik, hogy a gyülekezet köré­ben a hitélet élénken lüktet — e mellett anyagi ügyei is a legjobb rendben vannak. Van 3280 kor. tőkéje s 2000 kor. alapítványa. Úgy ezt, valamint a -gyülekezet azon áldozatkészségét, hogy a sze­gény gyermekek helyett a tandijat megfizeti, főt, püspök úr örvendetes tudomásul vette s miután Isten áldásának óhajtásával a gyűlést befejezte az egyházlátogatás a hivek buzgó énekével itt is vé­get ért. Ebéd után a szepetki állomáson szálltunk fel a vonatra, hogy a Puszta-S\t-Lás\lóva egybehí­vott őszi lelkészi értekezleten s az ugyanott tar­tandó templomszentelési ünnepélyen jelen lehes­sünk. Nagy elismerés illeti meg a Tarányi családot, mert ámbár róm. kath., a puszla-szt.-lászlói gyüle­kezettel számtalanszor éreztette jóindulatát. Ezút­tal is, amint arról értesült, hogy főt. püspök úr egyházlátogatási kőrútjában P.-Rzt.-Lászlóra jön, a legnagyobb készséggel ajánlotta fel vendégszeretetét. Megható ez áldozatkészség, melyet e kicsiny egyházközség újabban felmutatott. Lelkészlakát cseréptetőre vetette, új iskolát s tanitólakot emelt, a püspöki látogatásra harangokat szerzett, tem­plomát renováltatta, új padokat csináltatott s azo­kat, valamint a templomot befestette stb. s mind­ezt aránylag rövid idő alatt. A csekély számú gyü­lekezet örömét csak fokozhatta azon körülmény, hogy közel s távolról számosan jelentek meg, hogy örömünnepén részt vegyenek. A templomszentelési ünnepély után az egy­házlátogatási közgyűlés tartatott meg, mely alka­lommal először is a lelkész olvasta fel a gyüle­kezet történetét. A mult hű rajza a gyüleke­zet buzgóságát örökíti meg, mely az akadályokon mindig győzött s biztat a remény, hogy Isten se­gedelmével s e testvéri szeretet részvétével a jö­vőben is győzni fog minden nehézségen. A ,,kérdő pontok" tárgyalásánál ajánlotta püspök úr a házi isteni tisztelet gyakorlását, lelkészi napló beszer­zését, s ezt Bakó Gyula földbirtokos úr azonnal meg is igérte, továbbá, hogy a nők is lépjenek az egyház szolgálatába nőegylet megalapításával stb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom