Evangélikus Egyház és Iskola 1904.
Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Csékus László. A dunántúli egyházi Énektár II. próbafüzete
,,Te vagy én szivemnek Vigasza reménye, Nap nélküli éjnek — Világoló fénye, Fegyverem, paizsom, Ha rámtör Babilon Durva kevély kénye" stb. Természetes, hogy Babilon csakis a rím végett került ide. Mennyivel szebb ezeknél p. o. a 38. és a 119 ének, melyeknek szerzői akrosztichont is használnak, de azért majd minden soraikban ott lüktet a poézis is, de kicsillan belőlük a báj, kellem, lélek és erő, és a sziveinket magasba emelő rendületlen Isten iránti bizalom is. Az eredetiekhez számítottam a 24. éneket is, mely Berzsenyi örök szép hymnusának az átdolgozása akarna lenni, s mar régebben jelezve levén annak a megjelenése, az újdonság ingerével hatctt sokunkra s igy reám is. Csak e bírálat készítése közben akadtam rá, hogy ez éuek a debreceni evang. "új énekesben már 8 évvel ezelőtt megjelent. Nos ! hát nem irigyelhetjük Debrecentől ez eredeti új éneket. Gyarló, gyenge tákolmány ez, melyben az eredeti költemény szépsége egészen elhalványul. íme p. o. az eredetiben Berzsenyinél : ,,A láthatatlan férgek a te Bölcs keheid 1 emekelt csudái /" Ez a d'-breceni új énekesben — horrendutn dictu — igy olvasható : „Láthatlan férgek serege, Mind a te s iád lehelete !" A próba füzetben a szerző már ezt ekkép javította ki : „Láthatatlan lények serege, Mind a te szád lehelete" ; de bizony az még igy sem hű és jó. A rímjei Is nehézkesek és erőltetettek. íme p. o. a 4-dik vers : „Szined előtt buzgón leomloh, Áldván Tégéd Mindenhatót, Ha lelkem porsátra elomlott, S hozzád közelbb járulhatok' 1. Szóval biz' ez nem énekesbe való ! Régi jeles szerzőktől is vannak e füzetben úgy eredeti, mint átdolgozott énekek. Kiváló ezek közt a 102 Székács a 103, 138 és 147 Győri Vilmos, a 114 Mária királyné, a 127 Graduai, 146 Ketnpis és 155 Luther énekei. Közönségesek a 21 és 22 Kis János, 87 Székács, 88 Győry, 89 Székely és 30 a Ráday Pálé. Gyengék a 7 és 9 Neander, . 26 Melancbton, 66 Kis János, 128 Aachs ^Mihály és a 129 a Petrőczy Kata Szidónia nevek alatt közölt énekek ; mindezek szerintem uj énekesünkből bátran kihagyhatók, a nélkül, hogy az irántuk tartozó tiszteletet és kegyeletet megsérteaők. Me^t igaza van Hagenbachnak (A theol. tudományok Encyclopaediája 362 lap) hogy : „Nem minden derék csak azért, mert régi, az avultak közt sok elavult, reánk nézve elenyészett dogmatikai vagy erkölcstani világnézettel egybefüggő, vagy korunkra nézve érthetetlen és élvezhetlen van !" Itt van p. o. a 9. ének, mely Neander szép énekének a gyarló átdolgozása. Németül igy hangzik ennek a; első verse : „Lobe den Hjrrn, den mächtigen König der Ehre, Stimme frohlockend mit ein in die himmlischen Chore! Seele, dein Di>nk, schalle mit frohem Gesang, Deinem Erhalter zur Ehre". Ezt a magyar átdolgozó íme igy adja : „Dicsérd én lelkem a dicsőség örök királyát, Szállj fel trónja elé mondván neki buzgó hálát. Hárfa, harang, Enek és orgonahang Mind csak az ő nevét áldják." Nos ! hát a németben nincs egy szó sem ezekról a különféle hangszerekről, melyeket itt az átdolgozó a rim kedveért megszólaltat, de nem is harmonizál az eredetivel. A 26-dik, a Melanchton rövidke kis éneke is bátran eliraradhat. Azt hiszem, nem sértem a kegyeletet, midőn azt állítom, hogy e nagy tudósunk nem tudott oly szép éneket írni, mint p. o. Tersteegen Gellért a mühlheimi szalaggyártó, a 95. jeles ének szerzője. Nem következik, hogy a nagy tudósok egyszersmind ihletett költők is volnának ! A 66. a Kis János éneke is kimaradhatna. Ép igy a 128. számú az id. Aáchs (Ács) Mihályé is. íme egy kis szemelvény belőle : v. 2. ,, sur dogálnak könnyeim, Csat sirnak ón [szemeim., Csudálatos Istenség, Csöndesedjék ez inség" stb. v. 4. „Légy oltalmam vezérem, Látod nincs pihenésem, Lelkemnek nincs nyugovása, Lábaimnak állása v. 7. „Ha pedig neked tetszik, Ha nékem jómra esik Hogy szenvedjek e testben, Hogy éljek Ínségemben". Ép igy fel 1 ehetett volna e füzetbe venni az ugyancsak Aácbs Mihály „Szentséges elmélkedések"
