Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Kirchner Elek. Észrevételek a jövő magyar énekeskönyv dallamai részéhez

ez a ritmizált fonna a choraldallamnak kölcsönözne. Én ugy vélem, a vallásos kegyelet azt parancsolja, hogy a templomban ne úgy énekeljünk, mint a fo­nóban, avagy a pohár mellett. De hát nem is ezen fordul meg a chorál kivá­natos magyarossága : hauem egyszerűen azon, hogy a dallam ritmikailag ellentétben ne álljon a a magyar nyelv természetes hangsúlyával. Tudva pedig azt, hogy a magyar dal trochaikus lejtésű szövegéhez a dallam csak ügy simulhat, ha ennek zenei ritmusa szinte trochaikus lejtésű, a) a dallamok kiválasztásánál a mint már fentebb ismételve megemlítettem, előnyt adunk mind­azon choralmelo diáknak, melyeknek felütés nélküli trochaikus lejtése megegyezik a magyar vers termé­szetes hangsúlyával. b) A szövegek közül pedig azokat, melyekben nagyon erősen érezhető a felütéses ritmussal meg­egyező metrikus jambus, igyekezzünk úgy átfor­málni, hogy esetleg később felütés nélküli dallam könnyen reáhuzható legyen. Mert fel kell tennünk azon kedvező eshetőséget is, hogy felmerülhetnek pennán komponált érdemes dallamok, v. a mire nem egyszer gondoltam talál­kozhatnak régibb magyar, teszem kuruckorszakbeli dallamok, melyek egyszerűsített ritmusok mellett, felséges színezetű chorálokká válnak. Én a chorál meginagyárositásának még egy más módjával is foglalkoztam. Szem előtt tartva a példát, mely szerint a dunántúl épen egyik legfel­ségesebb, de eredeti alakjában kétségkívül typikus német cliorálunkat igen sikerült magyarosított alak­ban énekli, — a dunántúli énekes-könyvünkben elő­forduló ,,Erős várunk nekünk az Isten!" ma­gasztos prot. hymnusunkra gondolok, az az eszmém támadt, nem lehetne-e hasonló módon más szép, de jelenlegi alakjában idegen ritmussal bíró prot. clio­rálunkat igy átmagyarositani a nélkül, hogy a dal­lam, leszállítva uj magyaros ritmusát, lényegében megváltoznék. Próbát is tettem s mondhatom, ügy találtam, hogy egyik-másik chorálon csekély módo­sítással, egy-egy szótag elhagyásával v. esetiegss meg­toldásával ez az experimentum oly sikeresen volna végrehajtható, hogy az átváltoztatás után senki sem mondaná azt, hogy az a chorál nem magyar eredetű. Ott természetesen, hol az át magyarosítás nem menne a nélkül, hogy erőszakot ne követnénk el az eredeti dallamon, tartózkodunk az ilyen kísérletezéstől s in­kább valamely más magyaros ritmusu parallel! me­lódia után kutatunk. Ha pedig classikus szépsége akkora, hogy elhagyását sajnálnunk kellene, úgy megtartjuk idegen ritmusa mellett is. Csak például hozom fel azt a szép chorálunkat : ,.Szivem szerint kívánom'', melynek ritmusán m-m változtathatunk, a nélkül szépségéből, formájából kivetkőztetjük, de melyikünk egyezne bele szívesen, hogy ezt kivessük magyar énekeskönyvünk dallamtárából. Világos, hogy ezen dallam átmagyarositási munkának meg kellene előzni az uj énekeskönyv szövegi részének megszerkesztését, mert ez a hozzávaló alkalmazkodás végett megkívánja a szövegeknek eset­leges átdolgozását is; de világos az is, hogy ez a munka alapos szakértelmet, művészi izlést és az ügy iránti meleg érdeklődést és szeretetet tételez fel. Mert oly müvészietlenül nem hajtható ez végre, mint ahogyan pl. a ref. te^tvéregyházban eljártak, a hol egyszerűen úgy magyarosították át az idegen ritaiusú chorált, hogy a taktus vonalt a felütés esetében egy kótával arrább tolták. Az alapos zenész, aki tudja, hogy mily eltö­rölhetlen bázisa a dallamnak az azzal egyidejűleg megszületett ritmus, ezen eljárás felett természetesen mosolyog, tudva azt, hogy ez csak szemnek és nem fűlnek való munka, § hogy a taktus vonalnak eltolása a dolog lényegén semmit sem változtat, mert a felületes dallam idegen ritmusa kihallatszik, akár úgy fejezze is ki a kóta, akár nem. Az az igazi magyaros chorál, melyhez erőltetés nélkül hozzágondolhatjuk a choriatubikus népdal ritmust, a melynek tehát rögtön népdal formája van, amint a ritmus szerint, énekeljük a dallamot. Ma­gyaros choráljaink közt h tekintetben valóságos minta az a szép da'lam : ,,Az én időm mint a szép nyár ) ilyen chorálunk ha csak liutz is volna, mindjárt nem fognák ránk, hogy mi magyal istenitiszteleteinken német nólákat érieklünk. E mintát szemelőtt tartva, írtam néhány évvel ezelőtt' szerény kisérletképen 6 magyaros chorált, legalább az akart lenni. Kapi barátomnak — a mire nagyon büszke vagyok, meg­tetszettek, egyesületünk ez idei évkönyvében külön meg is dicsérte. Én azt kívánom, a vallásos ihlel szállja meg az arra hivatottakat, hogy írjanak az Isten dicsőségére és magyar ev. egyházunk üdvére ezekkel sokkal szebb magyar chorálokat. —- És most bocsássanak meg kérem, hogy szíves türelmüket ily hosszasan igénybe vettem. Nem tudom lendit-e valamit igyekezetem, mellyel e tárgygyal tüzetesebben foglal­koztam, valamit magyar énekes künyvünk fontos ügyén, de kétségkívül gazdag jutalomnak tekinteném, ha ezáltal, a dolgot újra felszínre hozva, iránta az érdeklődést sikerült volna ébrentartani és fokozni. Kirchner Elek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom