Evangélikus Egyház és Iskola 1904.
Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Stettner Gyula. A liturgiára vonatkozó újabb „negyvennyolc”
tied az ország" sat.) a gyülekezet mondhatná ; c) a szereztetési szent igék, melyeknek e szavainál ,,ez az én testem" — ,,ez az én vérem" — a lelkész jobbjával a kenyér ill. a bor felett a kereszt jelvényét alkalmazza; d) rövid imafohász (esetleg énekvers alakjában) a szentség méltó megünnepléséért; e) a közönséghez intézett felhivás, hogy immár járuljon az Uz asztalához ; f) az Ur vacsorájának kiszolgáltatása alatt a gjmlekezet az „Agnus Deit" vagy más alkalmas éneket énekel ; g) hálaadó ima ; h) áldás („Az Istennek békessége . . .") ; i) záró énekvers. 34. A mise-kánonból felhasanálhatók a következők : d) után : L. Pax Domini sit semper vobiscum. Gry. Et cum spiritu tuo. (Vagy pedig : Amen.) (Esetleg a hol a „sumtio"-nak is hety adatik : L. Domine, non surn dignus, ut intres sub tectum meum, sed tantum die verbo et sanabitur anima mea .... Corpus Domini nostri Jesu Chisti custodiat animam meam in vitám aeternam. Amen .... Sanguis Domini nostri Jesu Christi custodiat animam meam in vitám aeternam. Amen.) 35. Az 1707. évi rózsahegyi zsinat X. Canona értelmében a lelkész „önnömnagának az Ur vacsoráját fel nem adhatja". Luther szerint a lelkész a „szereztetési igék' 1, a.,Miatyánk" és a ,,Pax" után, a gyülekezettel együtt éljen az Ur vacsorájával, olyformán, hogy elsőben önnönmagának, azután a többieknek szolgáltatja ( . . . „soll der Geistliche mit der Gemeinde das Abendmahl unter beiden Gestalten nehmen, indem er es zuerst sich selber, dann den andern reicht".) Köstlin, M. Luther, 5-dik kiadása I. 532. lap. 36. A német liturgiákból felhasználható f. után: L. Danket dem Herrn, denn Er ist freundlich ; Gj t. Und seine Güte währet ewiglich. (L. Lasset uns benedeien den Herrn — Gy. Gott sei ewiglich Dank !) 37. A szorosb értelemben vett liturgiái részek latinul vétettek fel, mivel azoknak jelenleg ismeretes magyar forditása igen soktekintetben kifogás alá eshetik. 38. Az Ur vacsorájának külön beszéddel való bevezetését csakis az esetben tartanám helyén valónak, ha a gyónás már az előző napon tartatott meg. Különben elég volt a gyónási beszéd, — meg a prédikáció. 39. Hogy a liturgiái részek bővülése mellett a prédikációnak rövidebb méretűnek kell lennie, az talán magától értetődik. 40. Az időre nézve bajos volna, határozott szabályt állitani, hogy meddig tartson az istenitiszteletnek minden egyes része. Nem tekintve az oly ünnepnapokat, mélyeken a gyülekezet tömegesen szokott az Ur asztalához járulni és az Ur vacsorájának kiszolgáltatása több időbe telik, a fő istenitisztelet tán másfél óráig, az ezt megelőző gyónás félóráig, az Ur vacsorájának kiszolgáltatása szintén félóráig tarthatna. 41. A liturgus énekeljen-e, vagy csak mondja azokat, a mikre a gyülekezet feleljen ? „Canere et dicere unum erat". Ha egyszerűen, emelkedett hanghordozással elmondja — jól van ; — ha énekel, gondolja meg, hogy az éneklés is arra való, hogy a mondandókat annál tisztábban érthetőkké tegye. Épen ebből a szempontból szükséges lenne az egyes részleteket ugy szövegezni, hogy énekelhetők is legyenek ; a zenei kidolgozást pedig szintén úgy szerkeszteni, hogy a nyelv rhytmusával minden tekintetben megegyezzen. 42. Ha az Ur vacsorájától eltekintve, melyet kiszolgáltatnunk csakis az oltárnál lehet, az istenitiszteletnél oltár és szószék között külömbséget teszünk, ugy általjában az ima inkább az oltár elé való mintsem a szószékre. Tehát a prédikáció után való imát, az áldást megelőzően szintén alkalmasabb volna az oltárnál mondani. 43. Imádságaink általánosságban nem igen felelnek meg a liturgia követelményeinek. Sok bennök a szóbőség, sok a hosszú periódus, gyakori a költői fellengzés. Mindezek a templomi közös imádságba, de különösen az oltár elé nem valók. Itt a legegyszerűbb egyszerűség a legnagyobb művészet. Minden felesleges szónak elhagyása tiszta nyereség.
