Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - b) Név nélkül vagy álnév alatt - M. M. M. Az új iskolai törvényjavaslat ág. hitv. ev. egyházunk szempontjából

nak od iadó tagjaivá, a hazának hű fiaivá és az emberi társadalomuak is becsületes, hasznos munkásaivá legyenek. De ezzel szemben az állam meg fogja követelni, hogy a gyermekek magyarul tanuljanak meg beszélni, olvasni, helyesen irni és számolni. Mondhatja valaki, hogy a fentebb emiitett szükséges dolgokat magyar nyelven is megtanulhatja a gyermek. Igen, a magyar anyanyelvű gyermek ; de a nem magyarnak még a maga anyanyelvén is nagy fáradságába kerül az. Nem, azt nem lehet elérni; itt vagy az egyik, vagy a másik rész lesz megrövidítve ; s természetes hogy a hatalmasabb fogja az övét keresztül vinni, az pedig az állam. És most. a tanítás sikereért vagy sikertelenségéért a felelősség súlya az iskola tanítójára nehezedik. Ő, és egyedül ő a felelős azért, hogy az állam követelményeinek elég legyen téve. S ez a mi ev. egyházunkra nézve különösen végzetes jelentőségű. Intézkedik ugyan a törvényjavaslat arról, hogy a tanítót a tanításban senki se háborgassa, tekintélyét senki se csorbítsa ; arról is, hogy a beiskolázás és a rendes iskolalátogatás biztosítva legyen, a mi nagyban előmozdíthatja az eredményes tanítást. De ezek mégis csak külső dolgok. Azzal a javaslat nem számit, legalább nem (átszik számítani, hogy milyen tanulóanyagot kap a tanitó, hogy nem minden született gyermek hozott magával tehetséget, tudásvágyat és tanulási kedvet a világra s hogy csak nagyon kevés százaléka az összes tanulóknak képes a kitűzött, célt elérni e's hogy a tanulóságnak, hogy sokat ne mondjunk, legalább egy harmada nem csak hogy magyar nyelven nem tud a tananyaggal boklogúlni, de még anyanyelvén is alig képes elégséges eredményt felmutatni. Nem számit azzal sem> hogy az ország legtöbb elemi iskolája osztatlan, hat csztály egy tanítóval s sokszor igen népes, a hol nem lehet oly eredményt elérni, mint a hol egy-két osztálylyai foglalkozik a tanitó. De azért a tanitó a felelős. Hát lia a tanítóval szemben valaki oly magas követelmény nyel lép fel, adjon is néki hatalmat, hogy azt megtehesse, Olyan tölcsért azonban eddig senki sem tudott feltalálni. Oly követelmény csak a közép iskolákkal szemben állitható fe'. Ki vállalkozik a tanítók közül ezen feladatra ? Senki ; mert megoldhatatlan. Az egyházi tanitó érnék következtében azon helyzetbe kerül, hogy két ura lesz egy és ugyanazon időben ; egy adni fogja a fizetését s azért kívánni fogja tőle, hogy az Ő érdekeit szolgálja, az ő követelményeinek feleljen meg. Ez az egyház. A másik úr nem ád fizetést, legalább nagyon sok esetben nem, de azért nem kisebb mértékben fog parancsolni a tanítónak, hogy az ő képzelt érdekeit szolgálja s az ő követelményeinek leleljen meg. Ez az állam. S minthogy a kényszereszközök tekintetében ez a hatalmasabb : vi.ágos, hogy a tanitó ettől fog rettegni, annak dacára, hogy ezen másik úr az ő eltartásához talán egy fillérrel sem járul, s igyekezni fog minden erőből ennek megfelelni. De liogy csak megközelítőleg is megfelelhessen, fizető urát az egyházat minden esetre meg kell rövidítenie s ennek elégedetlenségét vonja magára. Igy mindég két tűz között lesz ; és ki képes ezt kiállani ? Ha a tanitó önérzetes, becsületes, ielkiismoretes ember, lelkiismerete nem fogja engedni, hogy egyházát mégiöviditáe ; s minthogy máskép az állam követelményeinek nem felelhet meg, helyzete tarthatatlan le-z. Mert a felcsigázott követelményeknek nem fe'elhetvén meg, midnen igyekezete, minden erejénnk megfeszítésével teljesített, munkája dacára mindkét oldalról cibálni fogják. Tajjon nem-e lesz kénytelen mondani : „Miért legyek én két úrnak a szolgája, nem-e jobb nekem az állam szolgálatába állanom ? Igy legalább csak egy parancsolóm lesz s ha fizet, csak ennek nótáját leszek kénytelen fújni s nem kettőt egyszerre

4'. Igy egyházunk nem magyar ajkú gyülekezetei oly helyzetbe jutnak, hogy nem fognak iskoláikba tanítókat kapni, legalább i.em önérz'etes, jellemes tanítókat, hanem egfeijebí- olyan szolgalelkű egyéneket, akik nem sokat törődnek az egyház követelményeivel, csak a fizetésüket kapják meg. Hogy min; tanítják meg növendékeiket a vallásból s többi az élethez szükséges ismeretekből, azért nem igen fog fájni a fejük ; csak az áll. tanfelügyelet legyen megelégedve a magyar nyelv tanításával, a többi mind semmi. Igy ai iskolafenntartó egyháznak maradnak terhei, kötelességei, de joga illuzorius; csupán a tanitó választás.* hagyatik meg néki, egyel) semmi. És ezen jog is csak a levegőoen függ a javaslat azon intézkedése következtében, hogy a minisz er a néki nem tetsző tanítót eltávolíthatja s helyette az egyház meghallgatása nélkül mást nevezhet ki. Erre azt mondhatja valaki, hoíy ez csak azon esetben foganatosítható, ha a tanitó nem felel meg; ha kötelességét teljesiti, nem mozdítható el. Igen, de a követelmény oly nagy, h^gy nem felelhet meg néki a nem magyar nyelvű iskolában egy tanitó'sem ; mondom egy sem oly mértékben, a mint azt a javaslat előszabja. S a javaslat nem azt k^rdi, teljesitette-e kötelességét a tanitó vagy sem, hanem el-