Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - VIII. Temető - Paulinyi Sámuel

humoristának egyik legnépszerűbb munkáját, Helen fiacskáit, mely a gyermekélet humorának szinte klasszikus rajza. Mindenki, a ki szereti a gyermekeket, pompás mulatságot tog találni ebben a kedves, derült világú regényben, melynek fordítása is Gábor Andor munkája — minden tekintetben sikerültnek mondható. — A „Magyar Könyvtár" e füzetekkel már a 364-ik számot érte el ; olyan gyűjteményt adott a magyar közönség kezébe melynek bátran mondhatjuk, hogy sem a magyar, sem a külföldi irodalmadban nincsen párja, A 36-1. szám, melyekről teljes jegyzékkel szívesen szolgál a kiadóhivatal, egyenkint is kapható 15 krajcárjával akár a kiadónál Lampel Róbert, Wodiáner F. és lia cs. és kir. udvari könyvkereskedése Budapest, Andrássy-út 21. sz.) akár bármely más könyves boltban. Az egész gyűjtemény egyszerre is megszerezhető kis ha\ i részletekre. Dunántúli Prot. Lap. (XV.—4.) — „Hitoktatás a más jellegű iskolákban." P. .1. — ,,Az önálló életre vezetés" (folyt.) Fülöp Gyula. — „A horvátli-szlavon missió múltja s jelene és jövőja." — stb. Erdélyi Protestáns Lap. (VII,—3.) — „Miről mondjunk véleményt?!" Czirmay Zoltán. — „A magyarországi evangéliom szerint reformált és ágostai hitvallású evangelikus egyházak véleménye az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtásáról." (folyt.) — „Az ember" (folyt.) ifj. Péter Károly. — stb. Sárospataki Lapok. (XXIII.—4.) — „A református egyház fuggö kérdései" (folyt.) Zoványi Jenő. — „Ev, ref. jellegű középiskolai értesítőink tanulságai a ilnílt évről" (folyt,) Szuhay Benedek. — „Az apostolok cselekedeteiről írott könyv' (folyt,) Harsány i István. — „Visszaemlékezések Mitrovicsra." stb. Protestáns Egyh. és Isk. Lap. (XLV1I.—4.) — „Baksay Sándor" Sz. F. —r „A lelkészségek újjászervezése lUidapesten" V. F. — „Nemes szív és erős jellem" (folyt, és vége.) Ravasz Árpád. — A „magyar protestantizmus" Dr. Pruzsinszky Pál. stb. Debr. Protestáns Lap. (XXIV.—4.) — „A bibliára támaszkodva védjük szabadságunkat'' Báró Bánffy Dezső. — „I

lires természettudósok vallásos nyilatkozatai." — „Egyházkerületünk népiskoláinak állapota az 1900—1-ik iskolai évben (folyt.) Barcza János. -- „Protestantizmus és socializmus" (folyt.) — stb. T E M E T 0. Antalfalva (bánsági egyházmegye) egyházunknak mély gyásza van. Fiatal, tetterős s buzgó lelkészét elvesztette, s még hozzá nem is a megszokott, természetes módon. A gyász így még szomorúbb, nagyobb. Paulinyi Sámuel lelkész, ki Beszterczebányán született 1856 augusztus 6-án, elemi s gimnázium tanulmányait szülőhelyén kezdé ; majd Selmeczen tejezte be ; theológiára Pozsonyba ment, melynek befejezésével 1879. augusztus 18-án békés-csabai püspöki segédlelkészé lett, honnan 1881. ápril 16-án antalfalvai administratorrá ment, majd 1881 szeptember 4-én Antalfalva rendes lelkészévé választotta. Ezen idő óta buzgón munkálkodott az úr szőllőjében s nemcsak egyházában, a mely 4000-nél tökb lelket számlál, de a vidéken ismeretes volt az »antaltalvi aranyszájú pap« egészséges erős, csinos kinézésű, nyájas természetű, jól kifejlett, tekintélyes alakja; annyival is inkább, mivel hazánk e déli polyglott vidékének szükségéhez képest Paulinyi csakhamar szerepelni volt kénytelen a világi téren is : községi képviselőtestületi taggá, majd megyei törvényhatósági taggá választották, a miből egymásután emelkedett a lépcsőn felfelé : adókivető bizottsági elnökké ; sorozóbizottsági elnökké. Torontál vármegye állandó választmányának tagjává lett, mely kötelességeinek derekasan megfelelt, tekintélyes állásával nem egyszer mozdította elő egyházának s híveinek anyagi jólétét. Egyzhái téren is szerepet játszott, mert az alvidék körlelkésze, egyházmegyei gyámintézeti jegyző, törvényszéki bíró és segélyegyleti kormányzó bizottsági tag volt. Senki sem tudta azonban, csak ő maga, hogy a hatalmas egészségesnek látszó testben komoly és fájdalmas betegség csirája van, a mely az utolsó időben oly rohamosan kifejlődött. Mint ő maga mondotta a megboldogult: »négyszer szenvedtem idegrohamokban : selmeczi diák koromban, majd Pozsonyban, majd ezelőtt 7 évvel és most, de most már consummatum, est« — a latin és görög nyelvet igen jól birta és szerette használni — »négy hónap óta nem aludtam, senki sem tudja, hogy mennyit szenvedek én, iszonyű kínjaim vannak, meg kell halnom.« Ideg rohama folyton erősebbé lett, e l:eszéd után harmadnapra táviratilag hozzáhivott nővérével Mokrinba ment, a hol kissé megnyugodni látszott, de másnap a legnagyobb gyorsasággal eltűnt nővérétől (december 12-én) úgy hogy övéinek s a hatóságoknak legszorgosabb keresése dacára meg nem találták s csak január hó 11-én találták meg véletlenül az ó-bébai község határában fekvő kútban viz alatt levő hulláját, a mely orvosi vélemény szerint már 2—3 hete volt ott s így eltűnése után valószínűleg másod-harmad napra vetette magát bele elmezavarodásában, de mire beért a vizhe már idegszélhűdés érte. Az orvosok véleménye szerint már amúgy is csak néhány napot élhetett volna ; agya, szive s tüdeje abnormálisak voltak. Január 14-én hozták haza hulláját az egyház, neje s egyetlen most maturálandó fia legnagyobb fájdalmára. Megható volt a részvét, mely óriási embert hozott össze temetésére, egy-