Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Geduly Henrik. A vallástanárok jogi helyzetének kérdéséhez

hoz felterjeszteni kötelesek." Mit foglal magában ez a szakasz ? Azt, hogy az egyház a vallástanárok működését folytonos ellenőrzése alatt kivánja tartani, időszakonként meggyőződik arról, hogy a megbízottak a reájuk bízottakat hiven, lelkiismeretesen végzik-e. Ha pedig ezen — nem felekezetünkbeli intézeteknél működő vallástanárok is képesítés szempontjából a lelkészek körébe tartoznak, mint a hogy a 214. §. szerint tényleg odatartoznak s ezen lelkészi képesitéssel biró egyének hivatásos működéséről az egyháznak tartoznak jelentést tenni, világos, hogy működésűk egyházjogi szempontból más, mint lelkészi jelleggel meghatározott nem lehet. Úgyde — habár a 214. §. az evangelikus középiskolákban működő vallastanárokra nézve e jelentés — kötelezettséget nem is állapítja meg, (mert hiszen azt ott helyettök az ugyancsak egyházi alkalmaztatású intézeti igazgatók végzik el) — ez a csekély külömbség az analógia érvényéből mit se von le s igy egyházjogi szempontból nem változtathat magán a vallástanári állás jellegén, mely — itt és ott, felekezetünkbeli és nem felekezetünkbeli középiskolákban csak egyöntetű lehet, vagyis a 214. §. első bekezdése alapján „lelkész}" Ugyanezen eredményre jutunk, ha b) a kifejlődött gyakorlatot tekintjük. Mert az általunk ismert középiskolák minden vallástanára szűkebb- tágabb körben teljesít lelkészi functiót. Így Budapesten a főbb ünnepek alkalmából a vallástanárok egyes —kerületükbe eső iskolák termeiben külön istentiszteletet végeznek ; Eperjesen és Nyíregyházán a tanári kar ós az evang. ifjúság közös úrvacsorai ünnepélyén a vallástanár végzi a szertartást ; Rozsnyón a főgymnasium igazgatójának temetésén fungensként a vallástanár is részt vett; Tordán a Luther-társaság közgyűlése alkalmával tartott ünnepi istentiszteleten egy fővárosi vallástanár (Klaár Fülöp) mondta az oltári imát, Budán az egyes alkalmakkor a vallástanár tartott oly istentiszteletet, a melyen gyermekeikkel együtt meghívás folytán a szülők is megjelentek; a téli időszakon át a vallástanárok országszerte kötelességüknek tartják az ifjúsági istentiszteletek végzését, továbbá reformátiókor, áldozó-csütörtökön, koronként a hármas ünnepkör több ünnepein is a gyülekezeti istentisztelet teendőinek teljesítését; ezenkívül csaknem mindenütt a gyülekezet lelkészével karöltve végeznek egyébb alkalmi lelkészi teendőt is, --- tehát a nélkül, hogy őket erre a tételes törvény vagy más érvényes jogszabály szorítaná, a legjobb tanítómester, az élet kifejlődött körülményeihez való alkalmazkodásuk közben jöttek rá arra, hogy ők habár tanári feladattal lépték is át az iskola küszöbét, de e küszöbön belől is meg kell maradniok lelkészeknek. És ez nem is lehet másként c) az egyház érdekei s zeni pontjából sem. Mint Isten országának földi szerve, az egyház előtt az az önmagával szemben tartozó kötelesség áll, hogy az ige hirdetése és a szentségek kiszolgáltatása által mindinkább és inkább gyarapítsa Istenben, ami Atyánkban és a mi Urunk, a Jézus Krisztusban igazán hivők számát. E feladat teljesítésére vezető eszközök között legfontosabb az ige hirdetése-tanitás útján. A midőn tehát az egyház ezt a valóban kifejezetten lelkesei természetű feladatot a középiskola körén belül ráruházza a vallástanárokra, csak abban a tudatban teheti, hogy bennök e feladat elvégzésére alkalmas tényezőket talál, tehát hogy a vallástanárok az ö lelkészei, az ö igehirdetői, az ö megbízott pásztorai maradnak ott, a középiskola küszöbén belől is, a kik az egyháznak nevelő és oktató vezetésökre bizott fiait és leányait teljes lelkipásztori buzgósággal, tudásuk fényével, hitük és szeretőtök melegével Isten országa hü polgáraivá, a hazai eveng. egyház öntudatos, önérzetes, müveit és egykor vezető szerepre hivatott tagjaivá képezik. Lehet-e e magasztos tisztnek másként megfelelni, mint igazi evangeliumi lelkipásztori hivatás érzettel, lángoló apostoli lelkülettel, benső páli igazság tudattal, péteri hevülettel és jánosi szelídséggel ? Nem áll-e az egyház e magasztos munka mezején való működés sikereinek útjába gátul, ha a megbízottakon minden más, csak nem lelkipásztori jelleg ömlik el? (folyt, köv.)