Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Debreczen

magatartás felelne meg leginkább az általa megtámadott érdekek megóvása végett. Lássuk mindenekelőtt, mit szokott megtámadni Szeberényi. Ha mi dicsőitjük a magyar nemzeti irányzattal egybeforrt protestantizmust, ott ő a királynak loj^alis alattvalója, ha üdvözöljük a zsinatot, mint a mely véget akar vetni bizonyos anarchiáknak, akkor ő nem" engedi az autonomia jogai csorbulását, ha az uniót hangoztatja valaki, a lutheri dogmatikus orthodoxia leple mögül küzd, ha a középiskolák államsegélyéről van szó, akkor az összes középiskolákat át kell engedni az államnak, csak egyet kell megtartani államsegély nélkül s benne kell nevelni a jó egy házias érzületű elemeket, ha nemzetiségieskedő irók és diákok megrendszabályozásáról van szó, akkor elegáns, világfias gondolkodású emberbarát. Látjuk tehát, liogy hadállásai mindig leplezettek, a tót nemzetiségi jelleg óvatosan el van takarva. Ezt a körülményt egyáltalában nem hozom összefüggésbe Szeberényi jellemével, mert a harcban a genfi, conventió határozatainak respectálásával minden eszköz jó, mivel ellenségünknek árthatunk. Hadállásait leplezni jogában áll; sőt jogában áll az ellenséges hadállás megkerülése és az oldaltámadás is. Ezt sem tiltja a genfi conventió : a gun}

T minden árnyalatát bőségesen fel is használja támadásaiban. Eg}

7et azonban tilt a genfi conventió : az ellenség kútjának megmérgezését és a fegyvernek méreggel való felszerelését, meghagyva ezt a taktikai módszert a szualeli, patagon és karaib felebarátainknak. Hanem Szeberényi nem respectálja a tisztesség ezen genfi conventióját: ő az ellenfél személ}

Tes, családi és magán üg}

7eibe nagy erkölcsi bátorsággal belegázol s ez mutatja épen, hogy ellenfelének minden áron való teljes megsemisülése képezi végcélját. A gyűlöletnek minő feneketlen mélysége, a keserűség minő paroxismusa hajtja át a tót nemzetiségieskedés e nagyeszű és nagytudományu vezérét, a midőn nem átalja kilőni ellenfelére nyilát, melyet előbb jól megpraeparált a testvérharc által szolgáltatott méreggel ! Ne szóljunk most keresztyénségről, felebaráti szeretetről, magasztos lelkészi hivatásról ; ne is legyen béke mindaddig, a meddig ez a nemzetiségi apostol Szerkesztő úrban a magyar nemzeti protestantizmus egyik zászlótartóját ily vakmerően és ily tisztességtelen fegyverrel támadja. Csak az a baj hogy a zászlótartónak első sorban zászlója biztonságára és becsületére kell- gondolni és nem ér rá mindig a körülötte kavargó dongókat hessegetni. A mikor tehát vállalkoztam, ezen n}'ilt levelem megirására, az volt a szándékom, hogy a dongó reám szálljon és a zászlótartó mentül magasabban lobogtathassa a magyar nemzeti protestantizmus zászlaját ! Számos volt tanitván}

Tai nevében Schrőd! József, pozsonyi ev. lyc. tanár. BelföldLelkészi értekezlet Debrecenben. A tiszavidéki ev. egyházmegye lelkészei ez idén junitts 30 án Debrecenben tartották meg szokott évi értekezletüket. Az értekezletet megelőzőleg hálaadó istentiszteletre s úrvacsorára gyűltek egybe az ottani ev. templomban a lelkésztestvérek, melyet Paidik János nyíregyházi lelkész szolgáltatott ki. Az értekezlet első sorban tisztviselőit választotta meg, elnökül : Rdvés\ János nagybányai lelkészt, jegyzőül : Maierm Imre nagyváradi lelkészt választván meg. Az értekezletnek első tárgyát a népiskolai vallástanítás kérdése képezte, a melynek előadója: Bovtnyik György kölesei lelkész-alesperes a fenti tárgyra vonatkozó, nyomonjáró s nagy körültekintésre valló munkálatával az értekezlet tagjainak méltó elismerését vivta ki. Az értekező ebben az elemi iskolai vallástanitásnak reformját, új alapokra való fektetését sürgette'. Szerinte a mai, a gyermekek fejlettségi fokát gyakran figyelmen kivül hagyó s legtöbbnyíre csak a hittani tételek száraz bemagolására szorítkozó hitoktatást egy olyannak kell kiszorítani, a melyben a vallástannak épitő s nemesítő ereje jut túlsúlyra, a keresztyén szellemnek gazdagabb közlése s a gyermeki szívben való beplántálása által. Az értekezlet, a mely már tavaly kezdett foglalkozni e kérdéssel, az előadottak alapján szükségesnek mondotta ki az e téren való reformot s a mennyiben a hitoktatóknál, — különösen azoknak nem theologus részénél — az iskolai dékánoknak a legnagyobb fokú rendszertelenséget és paedagogiai (katechetikai) tájékozatlanságot volt alkalmuk tapasztalniok, felette. kívánatosnak találta egy olyan vallástanitási vezérkönyvnek" az összeállítását, a mely nemcsak a tanítandó tananyagnak Cím szerinti felsői olását tartalmazná, hanem annak tételről-tételre való részié-