Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Hornyánszky Aladár. Pukánszky Béla

mondja, hogy kik a mesterei. E mesterek kivétel nélkül a ó-testámentomi tudomány legkiválóbb képviselői közül valók. A vallástörténeti kutatás terén legtöbbet a holland iskolának köszönt. Különösen Kuenenért ,,a jelenkor legnagyobb theologusainak egyikéért'' lelkesült. Midőn Kuenen 1891-ben elhunyt, Pukánszky igen szép megemlékezésben rótta le iránta érzett háláját.

1) Előadásain bizonyos egyhangúság vonult végig. Ép nem voltak virtuóz előadásoknak mondhatók. Csak aki szakszerűen érdeklődött tárgya iránt talált élvezetet fejtegetéseiben Sohasem beszélt szabadon. Jegyzetei előtte feküdtek és azokat dictálta hallgatóinak, de mindig más alakban, mint a hogy azokat ő maga megirta. Ha egy kifejezés nem látszott számára eleg határozatnak vagy világosnak, azt három-négyszer is kicorrigálta. Félve óvakodott, hogy csak egy hajszáln}úval is többet mondjon, mint a miért nyugodt lelkiismerettel elvállalhatja a felelősséget Küzködött a formával, amely néha nem akart gondolataihoz alkalmazkodni. Az exegesisnél néhány verset leforditott és azt hallgatóival leiratta. Azután a leforditott szakaszt grammatice megmagyarázta. Minden alakot külön-külön szétboncolgatott. Ha kritikai nehézség volt esetleg a szövegben, arra részletesen kiterjeszkedett. Elmondotta tüzetesen, mik az okok, amelyek miatt a szöveget meg kell támadni, azután indokolta a conjekturát, amelylyel a corrupt helyet javitotta. Ha a szakasznak végére jutott, összefoglalta a tartalmat, a gondolatmenetet és röviden egybeállította a szövegkritikai és históriai tudnivalókat. Az alak körülbelül olyan volt aminő Evald commentáraiban található. Kevesett végzett, egy semesterben alig 8—10 fejezetet, de ezt nagy akribiával tárgyalta le. Tárgyától soha egy betűvel el nem tért. Holmi szellemes excursiok nem illettek komely természetéhez. Előadási anyagát szük körből vette. Tanári működésének első idejében archeológiát, bevezetést, az exegesis köréből több kis prófétát és Thóra-részleteket is tradált. Később szigorúan ragaszkodotta Gröttingában divó beosztáshoz ós az Vázlatok Izrael történetéből. (E?. Egyh. és Isk. 1892 53. sz. 1893. 13., 14., 15 sz.) ó-testámentomi exegesisre szánt négy semesterben csakis Genesist, Ijóbot, Zsoltárokat és Jesajást adott elő. Publikumot ritkán tartott. Csupán a 90-es évek elején fordult elő, hogy többször hirdetett szabadtárgyat. Az ó-testamentomi Studium körét nem szerette átlépni. Mégis midőn szükség volt reá, magára vállalta a Symbolikának, az Apostolok cselekedeteinek, a görög és német nyelvnek előadását. Az ó-testámentomi semináriűmban majd egy prófétai, majd egy történeti könyvet vétetett elő és azt magyaráztatta hallgatóival. Nem követelt sokat és elnéző volt a gyengékkel szemben. De látható örömet szerzett neki, ha valaki a rendesnél mélyebben hatolt a kitűzött thémába. Eletének javarészére súlyos keresztként nehezedett folytonos betegeskedése. Pozsony éles levegője volt az ő eg3

retlen ellensége. Evenként egyszer, néha kétszer is vérhányás fogta el. A tél közeledesét mindig rettegve várta, mert baja ilyenkor szokott kiújulni. Védekezni hiába próbált a kór ellen, az ismét és ismét visszatért. A nyugtalanság és aggódás családjáért és önmagáért megbénította erejét ós sokszor hónapokig munkaképtelenné vált. Kénytelen volt hevertetni kedvenc studiumait és ez ingerültté és idegessé tette. Mindjobban magába vonult viszsza és senkinek se panaszkodott. Bizott a Gondviselésben és állapota jobbra fordultában. A legsúlyosabb csapás akkor érte, mikor feleségét elveszítette. E megpróbáltatást nem tudta többé kiheverni. Elégedetlenség' és o o meghasonlás vett rajta erőt. Pukánszky, aki azelőtt csakis a gondolkozás embere volt, most az érzelmek emberévé lőn. A küzködés és gyötrődés láncolata végre is váratlanúl kettészakadt. Meghalt 1899. október 30-án a reformátio előestélyén 40 esztendős korában. Pukánszky munkásságát lehet kevésnek is, soknak is mondani. Kevésnek, ha csak a productumok mennjdségét veszi valaki, ' soknak, ha meggondolja, hogy mily keserves viszonyok között jöttek létre ez alkotások. De akár igy, akár úgy hangozzék is az Ítélet, értéköket nem veszithetik el, mert őszinte buzgalom ós az igazságnak igaz komoly sze-