Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - a) Névvel - Hornyánszky Aladár. Pukánszky Béla

Huszonkettedik évfo!y< 3. szám. Orosháza, 1904. január 2I-én. PMIiÍtYHÍZ és iskola. I Előfizetés dija: Egész évre . . 12 kor. Félévre ... 6 ,, Negyedévre . . 3 „ Egy szám ára 24 fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. í-.Q.-r Kiadótulajdonos és szerkesztő: VERES JÓZSEF. Felelős szerkesztő: HAJTS BÁLINT. Hirdetés d ija: Egész oldal . . 16 kor. Fél oldal . . . 8 Negyed oldal 4 Nyolczad oldal 2 „ Pukánszky Béla. Felolvastatott 1903. dec. 8-án a Pukánszky-siremlék leleplezésének ünnepén Pozsonyban. (Folytatás.) Legterjedelmesebb munkája Héber nyelvtana. Csak 1895-ben jelent meg a Luthertársaság költségén, de már 1888-óta készen volt a nyomtatásra.

1) Azon korrekt felfogástól vezérelve hogy studiumának természetes alapfeltétele és legfontosabb segédeszköze az O-Testamentom nyelvének biztos kezelése és ismerése.

2) Pukánszky kutatásainak első idejét túlnyomólag a nyelvészet kötötte le. E kutatások eredménye a Héber nyelvtan, az egyetlen eredeti magyarul irt tudományos héber grammatika. Csak a hang- és alaktant öleli fel, a syntaxisban megelégszik az általános pontok érintésével. Pukánszky alaposságára jellemző az apparátus, amelylyel munkájához fog. Nemcsak Geseniustól, Ewaldtól, Olzhausentől, Stadétől és Königtől kér útmutatást, de Kimchitől, Ibn Ezrától, Abulvalidtól, a Septuagintátél és a Targumtól, a syrtől és az arabtól is. Ismeri az összehasonlító indogermán nyelvészet jelentősebb termékeit, a magyar uyelven megjelent régebbi héber grammatikákat, Lagarde és Barth monegraphiáit. Eljárása az ethymológiai eljárás. Az első kérdés mindig : mi volt az eredeti forma? ezt követie a második mily alakban jelentkezik az az O-Testamentom nyelvében? Nem pusztán leirni kivánja a jelenségeket-és szabályokba foglalni, de történeti fejlődésükben akarja feltárni és megér') A poSzonyi akadémia értesítője 1888—9. 10 oldal; 1889—90. 8. oldal: 1891—2. 17 oldal. *) Az ó-test.-i exegcsis feladatáról. teni azokat.

1) Különösen becses rész a névképzéssel foglalkozó fejezet. Még a külföld grammatikái közül is kitűnik világosságával, áttekinthetőségével és rendszeres csoportosításával.

2) Persze a munka ellen a gyakorlati használhatóság szempontjából alapos kifogásokat is lehet emelni. Pukánszky", mint az előszóban nyomatékkal hangsúlyozza, müvét kezdőknek szánta. Pedig ép nem alkalmas arra, hogy a kezdőt a héber nyelv ismeretébe bevezesse . Ki számára a héber nyelv egészen új világ, azt nem lehet egyszerre az összes igék zűrzavaros formáival elárasztani. Pukánszky ezt teszi. Az összes gyökökkel, erősekkel és gyöngékkel egyszerre operál, ahelyett hogy külön-külön megmagyarázná a járatlannak az egyes csoportok sajátosságát és egymástól elütő természetét. Az előrehaladott megbirkózik vele, a kezdő belefullad. A gyakorlati érzéknek ezen hiánya, mely Pukánszkynak egyebütt is érezhető fogyatékossága, lehetetlenné tes/.i, hogy a munka tankönyvvé váljék. Tudós szakmunka marad, melyet a szakember mindig nagy haszonnal forgathat, de amelyben a kezdő soha sem fog eligazodni. A Héber nyelvtan és Héber olvasókönyvön

3) kivül irodalmi munkásságát azok a czikkek képezik, amelyek szétszórva külömböző folyóiratokban, az Evang. Egyház és Iskolában, Keresztyén Magvetőben, Prot. Szemlében, Mi Otthonunkban láttak napvi*) A nyelvnek etvmológiai bonczolgatása természetesen távolról sem a végső cél, amely felé tcrekedni ktll. Csak a liistorikumát mutatja meg a tüneményeknek és nem a lényegét. A nyelv a faj illetve a nép kikének pliotograpliiája. A nyelvészet csak akkor fogja a jelenségeket meg is m agy a ráz ni, ha a nyelvet mint a legsajátabb kifejezését a léleknek psychológice fogja analyzálui. *) Lásd pld. Strack nyelvtanát (1893) és Steuernagel Hebräische Grammatikját (1903.) ') Megjelent a theol. Szakkönyvtárban (1888)