Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - V. Könyvek, folyóiratok stb. ismertetése - Rédei Károly. Hasonlatok a Kátéhoz

debreceni ev. theologia fájáról". Ha ez nem kár­öröm — még pedig a legdurvább fajtából való — akkor nincs a világon káröröm. Mikor egy róm. kath. pap lesz öngyilkossá, akkor természetesen hallgat az Alkotmány. Mi majd figyelmeztetni fog­juk. Készlet a „Hasonlatok a kátéhoz" cimű munkából.*) E L S Ô KÉSZ. Az Vmak 10 parancsolatjáról. .,Én vagyok a te Urad Istened!" Miként a királyi parancs eme szavakkal kez­dődik : „<) felsége a király nevében,'- úgy Isten is nevét parancsainak élére tette, hogy megtudjuk, mily nagy és jó királynak parancsait követjük vagy átlépjük. (Caspari.) I-sö parancsolat. ..Ne legyenek te néked én előttem idegen is­teneid." Mit tesz ez 7 Hogy mi a\ Ur Istent mindenek fölött féljük, szeressük és csak ö benne bi\\unk. 1. Mi a\ Ur Istent mindenek fölött féljük. A régi időkben voltak olyan hatalmas urak, kiknek száz, sót ezer rabszolgáik is voltak. Ezekkel azt tehettek, a mit akartak ; ezen rabszolgáikkal rosszul bánhattak, megölhették őket kényük-ked­vük szerint és senki sem tilthatta meg ezt nekik. Nagyon természetes, hogy e rabszolgák félték urai­kat. Luther azonban nem ilyen félelemre gondol midőn ezt mondja: „Mi az Ér Istent mindenek fö­lött féljük." Másféle félelemről olvasunk a bűnbeesés tör­ténetében. Midőn Ádám evett a tiltott almából, félni kezdett. Félt, inert Isten parancsát átlépte. (Büntetéstől való félelem.) Ámde ilyen félelemre se gondol Luther. Másként kell nekünk az Úr Istent félnünk. József igyen szól 1 Mózes 39, 9. „Mi módon mivel­ném azért e nagy gonoszságot, vétkezvén az Is­ten ellen'?" 0 félt Istent bűnnel megbántani. Ez ama igazi istenfélelem, mire Luther gondol e pa­rancsolat magyarázatánál. (Gyermeki félelem.) József hallgathatott volna úrnője csábító sza­vára is, talán iránta való félelemből. Ámde akkor jobban félte volt őt, mintáz Úr Istent, akkor Isten mellett mintegy más istene is lett volna. Mi azonban Istent mindenek fölött féljük. •) „Hasonlatok a kátéhoz" c. segédkönyv a népiskolák kontirinandusok és ismétlő iskolások vallásoktatásához, aug. lió folyamán jelenik meg. Irta : Scheller Arnold münchan­gosserstiidti lelkész, magyarra fordította: Rédei Károly pusz­taföldvári evang. lelkész. A kb. 12 súrün nyomatott ivre ter­jedd munka ára fűzve 2 korona, kötve 2.50 fillér. Jelentkezést vagy előfizetést elfogad Rédei Károly evaug. lelkész Puszta­földvár (Békésmegye) és Pless N. könyvkereskedése Oros­házán. Ha valakinek van egy drága ékszere, annál féltékenyebben őrzi azt, minél értékesebb. Ha Is­tent mint legfőbb jót ismertük meg, úgy egyszers­minta legféltékenyebben is kell őrködnünk, hogy őt valamiként el ne veszítsük. 2. A\ Ur Istent mindenek fölött szeressük. — Természetesen e szeretet nem önmagától támad a szívben. A víz nem önmagától bugygyan fel a föld­ből, hanem a földnek bensejében vannak elrejtett víztartók, miknek nyomása folytán ömlik ki a viz. Igy a szívben is kell lenni valaminek, mi a szere­tetre ösztönöz. fia elapad a forrás a föld mélyén, ügy a viz folyása megszűnik s a patak partja pusztává, ri­deggé változik,-a hol azonban csergedez a patak, ott zöldéi és virul minden. A hol élő az Isten iránti szeretet, ott virul minden jó, — ott tavasz van a szívben. Az isten iránti eme szeretet nem oly könnyen válik sajátunkká. Ámde azt mégis elkerülhetjük, hogy szeretetünk hamis dolgokra irányuljon s igy „idegen isteneink legyenek" Isten előtt. A kinek fontos hivatala és célja van, bizo­nyára nem szalad minden pillangó után, mely az úton előtte átszáll s nem tér le az útról minden virágért, mely szemét gyönyörködteti. A keresz­tyénnek is fontos hivatása s magasztos, fenséges célja van. Távol álljon tőle, hogy földi gyönyörö­kért epedjen és földi javakat gyűjtsön mohón ha­lomra. Ürömmel nézi a vándor a pillangó vidám já­tékát, szívből örül minden szépnek, mit lát, gyö nyörködve szakítja le az útjába eső virágot, de főgondját mégis csak az út képezi, a melyen halad s a cél, a mely felé igyekszik. Az igaz keresztyén is szivesen örül az örülőkkel, örömmel szerzi meg, mi az élet díszére és kedvessé tételére szolgál, de főgondját mégis csak az üt és a cél képezi, hogy Isten útján járjon s elnyerje az örök életet. Hogy Jöldi gyönyöröket s pén\ és vagyont ne tegyünk bálványainkká, ép most láttuk. De önma­gunkat sem szabad önmagunk bálványaivá tennünk. A kinek fontos teendője van. nincsen ideje, sokáig tekintgetni a tükörbe. A ki keresztyén hi­vatásának megakar felelni, a hiúságnak nem szol­gálhat. Ne a földi kincseken csüngjön szived, mejvek csak mulandó dísze az életnek. Sokkalta inkább képezze az célunkat, hogy az Ur Istent mindenek Jolött szeressük. A ki leginkább akarja javunkat, az legjobban megérdemli szeretetünket. A második részben látni fogjuk, hogy Isten legjobban akarja a mi javun­kat s igy természetes, hogy öt mindenek fölött szeressük. 3. A\ Ur Istenben mindenek fölött bízzunk Természetesen földi reményeink sokszor nem tel­jesülnek. IIa a fa halommal van rakva virággal,

Next

/
Oldalképek
Tartalom