Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - V. Könyvek, folyóiratok stb. ismertetése - Hörck József. Cura-pastoralis

tétette. Budapesten, 1901. március 25-én Kacidn János az „Erzsébet nőiskola" ev. vallástanára. Nt. Zimerman Andor gülnicbánvai lelkész úr, a kis lia temetésén öszegyült offertoriumot a lelkészfiak egyletének küldötte ; adományáért ez uton fejezem ki köszönetemet. Veres József elnök. Lelkészbeiktatás. A girdli egyházközség f, hó 20-án iktatta hivatalába uj lelkipásztorát Cinkócky Jánost, volt orosházi segédlelkészt. A beiktatást Hajdú János sárosi főesperes végezte. Külföld. Az olmützi érsek ügye immár befejeződött, látszólag mindkét küzdő fél megelégedésére. A kérdés annál érdekesebb, mert újból tanúságot tesz arról, hogy Hoensbroech grófnak van igaza, bármennyire rugdalózzék ellene Dansbacli káplán. Ad majorem Romae glóriám meglehet sőt meg kell tagadni az igazságot, méltányosságot — mert hát egy magasabb érdek ezt igy követeli, lia a »szentszék« egyszerűen jói megérdemelt büntetésben részesiti az »érdemes« főpapot — akkor igazságosan járt volna el ugyan, de hova lett volna az anynyira dicsőitett hierarhcikus intézmény amúgy is roskadozó tekintélye, ha a leggazdagabb érsekség élvezőjét csak oly büntetésben részesitik, mint más közönséges halandót. — Némi tájékoztatásúl a következőket hozzuk olvasóink, sz. tudomására : Az olmützi érsekség, szent Cyrill püspöki széke valóban fejdelmi jövedelmet biztosit urának (de pl. a nagyváradi püspök jövedelme még annál is nagyobb.) — A legújabb időkig a legmagasabb osztrák aristokratia tagjaival töltötték be ez állást. Érthető tehát, Taafl'e grófnak, volt osztrák miniszterelnöknek tréfás kérdése, a ki — mikor ezelőtt 12 évvel tudomására jutott, hogy a régi rendtől eltérőleg egy »Kohn« nevű polgári származású tagja a kapitulumnak lett érsekké választva, állitólag azt kérdezte, hogy »meg van-e már keresztelve ?« Hát ezt a »már megkeresztelt« érseket a sajtónak ama része, amely származásánál fogva elég közel állt hozzá, nagy lelkesedéssel fogadta érseksége kezdetén, mint — a szokásos erényekkel bövölködő főpásztort, ám aránylag rövid idő múlva hivei és alája rendelt papjai szokatlan erélyes módon kezdték támadni, határt nem ismerő fösvénysége, gőgje és uralomvágya miatt. Ítészletekbe nem bocsátkozunk. Az érdekeltek (a bíróságok előtt igaznak bizonyult) sérelmeik orvoslását Rómában keresték (még XIII. Leó idejében) és Kohn a mult év junius havában »ad liniina« Rómába utazott, nem anélkül, hogy utiköltségől is ne gondoskodott volna olyformán, hogy egy római bankházra kerek egy tél millió koronát utalványoztatott magának. (Bizonyára hü akart maradni a traditióhoz, mely szerint Róma „urbs venalis"-nak (megvehető) bizonyult gyakran). -- XIII. Leó haldokolt, a hatalom Rampolla kezében volt és Kohn — maradt régi helyén — a régi. — A klérus megújított vádjára újévkor ismét Rómába kellett mennie — de ekkor Rampolla csillaga már lehanyatlott (XIII. Leó meghalt) és hanyatlott a Kohn-é is. De elitéltetése nehéz volt egyházjogi és egyházpolitikai okból. Jogilag csak akkor ítélhették volna el, ha az a vád, mely szerint a gyónási titok elárulására akarta egyik papját csábítani (!) bebizonyultnak vétetik. Egyházpolitikaiig pedig nehézségekbe ütközött a nyílt eljárás azért, mert lia marad — úgy az alsó klérus állandóan forradalmi * hangulatban marad ; ha pedig elmozdittatik — a „Los von Rom" fényesebb igazulást alig nyerhet. — Kibúvót kellett keresni és meg is találták. Kohn maradt — de leköszönt és Rómában elfogadták lemondását. — Tanulságos ez a történet is, mint oly sok más, amely Rómát igaz világításban mutatja. A gyónási titok elárulására való csábítás mellett, — féktelen fösvénység, gőg és uralomvágyról szóltak a vádak, a Megváltóhoz is mintha hasonló kísértésekkel lépett volna az — ördög! De Krisztus legyőzte a kísértést, ám az 0 legfőbb papjai bizony-bizony nagyon meghódoltak — a kísértőnek !) F. é. a. szamunkban röviden megemlékeztünk arról, hogy Németország protestáns egyházi, családi és társadalmi életét újabb veszély fenyegeti — az u. n.. Mária-kongregációk engedélyezésében. Nem kisebb — sőt talán még nagyobb veszélyt rejt ez magában, mint a jezsuita-rend újbóli befogadása. Nehéz szívvel adjuk olvasóinknak tudtára, hogy immár mindkét veszély, mely német protestáns testvéreinket fenyegette — testté vált, amenynyiben Bülow kancellár jezsuita-barát politákájának sikerült úgy a jezsuita törvény 2-ik §-át eltöröltetni, valamint a Mária-kongregációkat engedélyeztetni. Nehéz, áldatlan küzdelemnek csiráját hintették el ezzel. A két tény közül egyik is elegendő egy jövendő vallásháború felidézésére. — Említésre méltó, hogy a Mária-kongregációk engedélyezésének a gondolata Kant ünneplésével egy időre esik. És szomorúan jellemző, hogy u. a. miniszter, aki egyfelől ünnepli Kantot — másfelől megengedi, hogy a minden eszmék iránt fogékony fejlődő ifjúság lelke a jezsuitismusnak spanyol-román szellemével eleve megmérgeztessék. Lám két úrnak is lehet szolgálni : Kantnak is és Loyolának is ! Váljon a königsbergi philosophus micsoda érzelmekkel fogadta volna Loyola rendszerének egyik legédesebb leányát? H. Irodalom. Cura Pastoralis. Utasítások a lelkipásztori gondozás miként való gyakorlására. Irta : Hórk József, egyet. ev. theol. akad r. tanár.