Evangélikus Egyház és Iskola 1904.

Tematikus tartalom - IX. Kérdések, válaszok - A r. k. – ag. h. ev. és ev. ref. – születési, házassági s halotti anyakönyvi kivonatok díjazott vagy díjtalan kiállítása tárgyában

általános jogtörténet alapvonalainak ismeretéről. A ki tudja azt — úgymond Köhler, — hogy a „sze­met szemért' 4 és „fogat fogért" az egész földkerek­ségen található, sőt az ellopott tárgyak után a ház­motozás is általánosan el van terjedve, az nem fog titkos jogi csatornákra gondolni az egyes népek és nemzetek jogrendszereinek elterjedésénél. Fej­tegetéseit ez a nagy berlini jogtudós azzal végzi, hogy az általános jogtörténeti stúdiummal jöjjön tisztába az a kutató a ki a jogrendszerek fejlődési történeteit s azok viszonyait tanulmányozza. Maga a helyesen megválasztott módszer a tudomány fe­lét jelenti, süt magában a módszerben van a tudo­mányos kutatás sikere és eredménye biztosítva. Theol. stúdium Németországban. A német tu­dományegyetemek theol. fakultásain a prot theoló­gusok létszáma a jelen téli félévben a következő : Berlinnek van 331, Halle-Wittenbergnek 335. Lip­csének 280, Tübingának 252, Erlangennek 152 Göt­tingának 100, Marburgnak 93, Greifswaldnak 86. Königsbergnek 81, Bonnak 72, Giessennek 69, Bo­roszlónak 58, Strassburgnak és Heidelbergnek 56, Jénának 44. Kiélnék 34 és Rostocknak 33, vagy mindössze 2102 theol hallgatója. E szép szám csak azt mutatja, hogy a német protestantismus még nem igen ismeri a pap- és a káplán hiányt. Örven­detes, hogy a mi hazai tlieológiáinkon is javultak a viszonyok. A német ev. theol. fakultásokon mind­össze 189 tanár tart előadást. Ezek között van 112 rendes, 6 rendes honorár, 37 rendkívüli és 34 ma­gántanár. A kath. theológiák hallgatóinak létszáma Németországban 2200, s igy jóval meghaladja aprót, theológusok létszámát. A lelkesnek választó jogának megszüntetését vagy legalább is megszorítását javasolta Moy gróf a bajor kamarában. E kérdést élénk diskusszió tár­gyává tették, llozzászóllottak a napi sajtóban kath. és 1 not. részről egyaránt. Igy legújabban egy bajor kath. lelkész üdvözli azt, mint „a kath. egyház leg­áldásosabb vívmányát a XX-ik században." E vég­ből hivatkozik Franciaországra, a hol a rendi pa­pok politizálása többet ártott az egyháznak, mint a szabad kőnnívesség. Az egyház ugyan nagy sze­repre jutott a modern parlamenti államokban, sőt egyesek a politika létráján át jutottak nagy és fé­nyes egyházi állásokhoz, — azért azonban ez a di­adal csak az egyház sebei árán volt elérhető, s e tére is a fiatal óriások kapaszkodása a lelkészi karban keservesen megbosszulta magát. Fejtegeté­seinek beigazolásául hivatkozik Döllingerre s a még élő Jacobra, a kik szerint a papi uralomvágy és politikai törtetés megrontja a valódi papi jellemet. Sőt utóbbi nemrég azt irta : „Minden kath. papban van valami uralomvágy, a mely már együtt jár a cölibátussal s természettől egoistává nevel. Nagyon üdvös volna rá nézve, hogy az alsó paptól kezdve föl a püspökig mindenki engedelmeskedjék s ne uralkodjék. E szempontból véve a papok épen nem valók a politikai pályára.'' Valóban szép erény ez az őszinte beismerés ! Lipcsében a lelkészi kar a közel múlt hetek­ben sűrűn látogatott vallásos vitaestélyeket rende­zett, a melyeknek apologétikai célja az volt, hogy nem annyira a kedélyre és lelkiismeretre, mint inkább a józan felfogásra és értelemre való apel­lálással megkedveltessék a vallást az azt megvető munkás körökkel. A keresztyénség ellen a munkás körökben gyakran hallható közönséges felfogás­módoknak megvilágítása s a félreértések eloszla­tása volt itt a feladat. Az első előadást Hirn tanár, Luthardt nagyhírű tanszékének örököse tartotta „a modern ember és a vallás", a másikat Hoff­mann lelkész „Jézus beszédje" s a harmadikat Liebster lelkész „Nietsche, a socialismus és a ke­resztyénység" c. kérdésről. Az estélveket egy mun­kás vezette, ki egyúttal az egyházi tanács tagja. Hogy meg volt-e a vitaestélyeknek a megkívántató positiv eredményük, majd megválik. Annyi bizo­nyos, hogy népünk, sőt miveltebb köreink félszeg, egyoldalú, közönséges s rationalista felfogása a ke_ resztyénségről, erős javítást igényel. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás Irodalom. A Magyar Könyvtár e havi sorozata tiagyér­dekü útirajzokat nyújt Tóth Rezsőtől, akinek „Északafrikai kikötők" című kis munkáját haszon­nal és gyönyörűséggel fogja olvasni mindenki. — A régi magyar irodalom köréből most Gyöngyösi István van soron, akinek epikus művei közül dr. Koitai Virgil a „Porából megéledett Phönix '-et ren­dezte sajtó alá és látta el jó bevezetéssel és jegy­zetekkel. Gyöngyösi köteles olvasmány középisko­láinkban, melyek ezt a kitűnő és olcsó kiadást bi­zonynyal örömmel fogják venni. A külföldi szép­irodalom kiválóbb munkáinak sorozata is folytató­dik a „Magyar Könyvtáriban ; ezúttal az olasz színművészet egy európai hírre vergődött remeke jelenik meg lzenne, a melyhez a budapesti Víg­színház egy nagy sikerének emléke is fűződik. Bracco „Hűtelen !"-je valóban egyike a modern dráma legszellemesebb és legmulattatóbb termé­keinek, melynek számos finomságát e könyvből talán még inkább lehet élvezni mint színpadról — főkép, lia a fordítás oly tökéletesen visszaadja az eredetinek minden árnyalatát, mint ez, amely Radó Antal tollát dicséri. A „Magyar Könyvtár" e fríze­tekkel már a 372-ik számig nőtt: egy-egy szám ára csak 30 fillér. Teljes jegyzéket szívesen küld a kiadóhivatal Lampel R. AVodianer F. és liai) cs. és kir. udvari könyvkereskedés, Budapest, Andrássy-úf 21.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom