Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Jausz Vilmos. Nyilatkozat

látjuk, hogy igen gyakran iehe .» n i a/- egyi kei a másikkal helyettesiienüu * i > = ani az Urnák szavait a szereztetési ige* > ^y íorditauá: „Das ist mein Körper" ezt a/. r^Hii meghamisnásának éreznők; ha pedig valaui Pai apostolnak „sóma pneuuiatikon"-ját „geisthc 1er Körper"-nek akarná mondani, azt merő képtelenségnek bélye geznők. 44. A testiségnek még egy harmadik képzetére utal Pál apostol a Korinthusbeliekhez irt I. levelének 15. részében, midőn (a 44. versben) külömbségettesza „sóma psüchikon* és a „sómapneumatikon" között. Károli amazt »lelkes, "emezt, lelki" testnek fordítja; Luther az egyiket „natürlicher Leib"-nek, a másikat „geistlicher Leib"-nek nevezi. 45. A természettanból ügy tanultuk, hogy minden testnek háromféle a kiterjedése: hosszúság, szélesség és magasság (vagy vastagság.) Ez volt a közönséges anyagi testnek meghatározása és ez a német „Körper." A mennyiben ez az anyagi test élő szervezet alakjában jelenik meg: lelkes test (natürlicher Leib,) a mely azonban nevét nemcsak addig tartja meg, a meddig lélek van benne, hanem akkor is, a mikor a lélek kiköltözött belőle (Leib, Leichnam.) A testiségben és s. testiség alatt („in, cum et sub . . .*) azonban az érzékelhető anyagiságon kivül más valaminek a létezését is tudjuk, a mi az anyagi elemeket egységes szeivezetben összefoglalja, megtartja, új anyagokat felvesz magába, felhasznált anyagokat kiválaszt magából, folytonosan változik, és mégis ugyanaz marad ; alakja a testé, de maga még sem a porból lett anyagi test; függ az anyagtól és mégis független tőle; térben jelenik meg, és még sincs kötve a térbeli korlátokhoz. És épen ezt ismerjük a test lényegének (subsantia.) Ez a lelki test (geistlicher Leib.) Azzal, hogy lelkinek nevezzük, elvonjuk tőle a testiség ismérveit ; azzal, hogy testnek nevezzük, mégis a testiséggel szoros összeköttetésben levőnek állitjuk. Beszé' dtink merő ellenmondás önönmagával, ha szólunk róla. Pedig nem is földöntúli vagy emberfeletti dojgokról van a szó. Csak maga az ember áll előttünk a maga testi-lelki valóságában. 46. Az „omnipraesentia (ubiquitas) corporis Ohristi," melyről a dogmatikusok tanítanak, a testiségnek még ennél is magasabb, lelkibb, az anya« giság korlátaitól szabadabb képzetét állítja előnkbe. Ua mivel erre külön nevünk nincsen, talán itt is megtarthatjuk a „lelki test* elnevezését. Határjelzőnek tekinthető a „lelki test" képzete a két ev. egyház között. A lelki testen túl a testiség teljes eltüntetése felé hajlik a ref. egyház ; míg ág. hitv. ev. egyházunk inkább a testiséget hangsúlyozza, hogy a Jézus Krisztusnak az ő Isteni és emberi természete szerint való teljes és osztatlan jelenyalóságáról az Ur vacsorájában bizonyságot tegyen. 47 Ha „azt mondja a balgatag az ő szivében': Nincsen Isteni" (Zsolt. 14, 1.) szavával mégse képes száműzni az Istent sem a világból, sem a saját lelkiismeretéből Ha a hivő lélek azt vallja, hogy .van Isteni" ezzel bizonyságot tesz ugyan az igazságról, de bizonyságtételének még sincs oly értelme, mintha csak általa lenne az Isten Iétez6 valósággá. Akár hiszszük és valljuk, akár nem hiszszük és tagadjuk az Isten mindenhatóságát, bölcseségét, szeretetét, kegyalmét, — mindezzel csak a saját állásfoglalásunkat jelezzük ; de magán az Isten lényén nem változtathatunk. Ha Zwiugli azt tanítja, hogy a test szerint menyekbe ment Krisztus, a menyeknek csak egy bizonyos helyen lehet jelen, nem szoríthatja az 6 tanításával Krisztust arra a bizonyos helyre, a hová ó képzeli De viszont nem is azok által vált lehetségessé a Krisztusnak mindenütt jelenvalósága,, a miket az ágost. hitvallást követő dogmatikusok róla tanítottak. Valóság volt az mindazok nélkül is, Máté 28, 20 48. Mig az ev ref egyház az Úr vacsorájában a csodás, titokzatos elemet (a mysteriumot) lehető csekély mértékre alászállitani, sőt eltüntetni törekszik, de mégis a Krisztus test szerinti feltámadásában mennybemenetelében* az Atya Isten jobbján ülésében a csodák csodáját mindig e ismerte; addig ág. hitv. ev. egyházunk a csodák e csodájának legmegfelelőbbnek ismeri, ha az Ur vacsorájában és a csodás és titokzatos elemet a maga szentségében érintetlenül hagyja. Mi az Ur vacsorájában a teljes és osztatlan Krisztussal egyesülünk igéjében ós Ígéretében teljesen megbizunK és áldjuk azt a mennyei kegyelmet, a mely e szentséget örök életünk, üdvözülésünk zálogául adta. Nyilatkozat.*) Sajnálattal láttam az „Ev. E. és Isk." f. é. 9. számábán, hogy Bereczky úr ismételt kérésemre sem tudja a Bibliai Olvasókönyv ügyét attól a munkától elválasztani, a mely nézetem szçrintsemmiképen sem tartozik immár az ügyhöz magához. Azt is őszintén sajnálom, hogy csak az éntollamban keresi a malitiát; holott tényleg malitiózus helyzetbe az az igazság hozta ót, a melyet kimutattam. Abban, hogy ő „saját hitelének megóvása végett" kénytelen helyt állani a nyilvánosság előtt, .én nem lehetek hibás; mert az ó javaslatát, mely hitelét csakugyan megrongálta, nem ón készitettem, hanem ő maga. Arra pedig talán még sem akar minket kötelezni, hogy pusztán az ő hitelére való tekintetből a rosszat jónak mondjuk. Épen arra kértem a múltkor, hogy ne hivatkozzék már semmi másra, a mi ,néhai" könyvünkre^ sem, hanem védelmezze elveit, czáfolja állításaimat. *) fi nyilatkozatot még a mult hó végén kaptak, da. tél szűke miatt mindeddig kiszorult. (Szerk.)