Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Bereczky Sándor. Néhány szó a bibliai olvasókönyv kérdéséhez

böző permutatiókban úgy az Iskolai Bibliákban, mint a Bibliai Olvasókönyvekben. À szerkesztendő könyv terjedelmére nézve a javaslat a maximumot állapítja meg, tehát Jausz úrnak és mindenkinek, ki e maximumot nagynak tartja, teljesen szabad kezet enged. Én ekkép szá mitottam : Az ó-szövetségi és új-szövetségi rész körülbelül egyenlő terjedelmű legyen. A petit nyo mású teljes Bibliában az Ó szövetségre 894, az Új szövetségre 294 oldal esik, ha a szemelvényeket garmond nyomásban adják ki, akkor az újszövetségi rész, melyből sokat elhagyni nem lehet, megközelíti a 300 oldalt, ugyanannyit véve az Ó-szövetségből megvan a 600 oldal. De ez a maximum és épen nem tekinteném valamely ilynemű könyv hátrányának, ha ennél kisebb terjedelmű lenne. Én ó-szövetségi részül, mint fentebbi soraimból kitűnik, nemcsak elégnek, de soknak is tartom azt az anyagot, a mit Jausz úr könyve magában foglal, s ha Jausz úr azt 16 ivre a jelzett nyomással le tudja nyomatni, elismerem, hogy tévedtem számításomban. Az Ó-szövetségről nem azt állítottam, hogy egyáltalában nem kapható külön, hanem hogy a nagy közönség számára nem terjesztik külön. Az Iskolai Bibliákra vagy Bibliai Szemelvényekre nézve pedig azt állítottam, hogy a jelesebbek ós leghasználtabbak mind az 0-, mind az Új-szövetségre kiterjeszkednek. Hogy vannak külön ó-szövetségi ilynemű könyvek is, azt joi tudom, sőt azt is tudom, a mit Jausz úr nem tud, hogy Voelker— Strack könyvének is van már ily külön részlet — kiadása, — azért írtam az ő teljes Olvasókönyvükről, — de ha a világon mindenütt csakis ó-szövetségi szemelvények volnanak használatban, nekünk a sajátlagos magyarországi viszonyainkra való tekintetből akkor is azt kellene követelnünk, hogy az ó-szövetségi részletek mellől sohase hiányozzanak az új-szövetségiek. Ismeretes, hogy űgy felekezeti, mint állami iskoláinkban az Ó szövetség népének fiai mily nagy arányban foglalnak helyet. Nehezebben végezzük az evangelizálás munkáját, ha ifjaink kezébe oly könyvet adunk, mely csak az Ó-szövetségre terjed ki, melyből hiányzik az Ó-szövetséget magyarázó új-szövetségi resz, mintha követjük a javaslat utasítását. Pusztán az Ö-szövetségre vonatkozó könyv a mi ifjaink hozzájárulása nélkül is elég kerül az iskolába. A revideált szövegről azt irtam, hogy ha az oly jó volna, hogy elfogadtatásra számithatna, én is annak felvételét ajánlanám. Jausz úr ebből azt következteti, hogy a revisorok munkáját kicsinylem ós rossznak tartom. Távol legyen. Én a javított lorditás elfogadtatásáról, közhasználatúvá levéséről szóltam ós ebből a szempontból nem helyeseltem, korainak tekintettem, hogy szószerinti szö" vege valamely Iskolai Bibliába felvétessék. Pu— kánszky is e szöveget átmenetinek mondotta, átme neti szöveg pedig szószerinti alkalmazásban egy ily nagyobb műbe nem való. Tegyük fel, hogy Jausz úr könyve, a mint tervezve volt, a mult évben a revideált szöveggel megjelent volna, ma már e könyv el is avult volna, mert ma már » revideált szöveg túlhaladott álláspontot képvisel, készen lévén annak superrevisiója. E superrevisiá létele nem elég bizonyíték Jausz úrnak, hogy a revideált szöveg nem oly jó, hogy elfogadtatásra,, közhasználatra számithatna? Jausz úr megütközik azon az állításon, hogy a revideált szöveg nem más, mint önkényes változtatások tárháza. Ez argumentum ad hominem.. Jausz úrnak a kisebb javításokkal szemben aggodalmai voltak, a revideált szöveg javításait pedig egész terjedelmükben elfogadta. Ha a változtatás csakugyan javitás, akkor a kisebbtől ép oly kevéssé keli félni, mint a nagyobbtól. Hogy természete szerint önkényes az ily változtatás, az azt jelenti, hogy minden javító a maga egyéni tudását, felfogását, meggyőződését viszi bele a fordításba, a mely tudásról, meggyőződésről, azt hiszem, Jausz úr sem állítja, hogy csalatkozhatatlan. Avagy Jausz úr e változtatásokat önkénteleneknek tartja? Akkor honnét vannak ugyanazon eredeti szöveg eltérő értelmezései és fordításai? Hogy valamely ügyben kire s mire hivatkozzam, azt nem kérdem Jausz úrtól, ki megengedhetőnek tartotta, hogy nyilvános vitájában oly kifejezetten bizalmas levélre hivatkozzék, melyet egy bizottsági ülés meghagyásából intéztem hozzá. ^ Jausz úr érveket kiván. Pedig nincs cikkének egy valamire való érve sem, melyet ellenérvekkel meg nem cáfoltam. Saját példáiból ki lehet mutatni annak az állításának alaptalanságát, hogy „a bizottsági javaslat oly szerkesztési elveket tartalmaz, melyeknek helytelenségét bebizonyította már a hosszú ós kimerítő vita eredménye/ Jausz úr ez állításának épen az ellenkezője felel meg a valóságnak. Jausz úr rosszalja, hogy a Brémai könyvet vettem mintának, jobb szerette volna, ha Bibliai Olvasókönyveket, leginkább a Voelker—