Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Mohácsy Lajos. Boldog újévet

Huszonegyedik évfolyam 53. szám

, Orosháza, 1903. dec- 31-én. EVANG. EGYHÁZ IS ISKOLA Boldog uj-évet! A vándor utas, ki fáradalmat nem ismerve, akadályoktól vissza nem rettenve csüggedés nélkül halad útján a kitűzött cél felé, közben-közben, midőn ót vándorlásában egy-egy napnak estalkonya pihenésre inti — leteszi vándorbotját s egy fohászszal nyugalomra hajtja fejét, hogy másnap újult erővel folytassa az utat. S midőn az új reggelen, az enyhet adó s üditó álomból felserkenve ismét kezébe veszi a vándorbotot, hogy hegyesTölgyes útjának, eddigi fáradalmai árán az előző oap estalkonyáig elért egyik j,ontjárol tovább ha iadjou, miközben az időjárást szemléli: talán egy perere elmerengve a már megtett útnak élményein, egész önkéntelenül tekint egyrészt vissza a mögötte elmaradt s lábainál elterülő völgynek ösvényére, melyen eddig haladva, útjának ez újabb magaslatára eljutott, másrészt pedig előre, a reggelnek szürke ködéből — mint fátyolból — kibontakozó tájékra, hogy annak újabb fáradalmat igáró, de ót mégis kitűzött céljához közelebb vivő ösvényére lépjen. S a másik percben már előre jép, kezében a vándorbottal, szivében a cél közelségének biztos tudatából származó reménységnek édes érzetével, uein félve az útnak fáradalmaitól, vissza nem rettenve ennek viszontagságaitól. Az elmúlt 1903. esztendőnek küzdelmei, fáradalmai árán mi is ide érkeztünk, Istennek segedelmével, vándorutunknak emez egyik kimagasló pontjához: az 1903. év utolsó, illetve az 1904. évnek elsó napjához. Kövessük ama vándor utas példáját ; vessünk egy tekintetet a már megtett ütra: az elmúlt 1903. évnek fontosabb eseményeire. Itt a mindjobban élénkülő belmissziói mozgalmak, az összetartás és tömörülésben rejlő erőnek tudatából származó szervezkedések a lelkészek, tanitók ügyének tárgyalása ós egyéb kevósbbó jelentós egyházi kérdések mellett, főleg ama nagymérvű s messze széles körre kiható mozgalom vonja magára figyelmünket, a mely a magyarhoni protestáns egyháznak országos törvényekben gyökerező jogainak megvódelmezóse s ezeknek minden vonalon érvényre emelése céljából országszerte megindult s mely mint az 1848. évi XX. törvénycikk végrehajtásának kérdése behatolt a törvényhozás üázá'oa is. Nem lesz talán érdek nélkül való, ha ezen felette fontos ügynek fejlódósóről lapunkban egyetmást elmondunk s olvasóinkkal — már csak az emlékezetnek okáért is — egy kis kulissza titkot közlünk. Mert ne gondolják kedves olvasóink, hogy ez a nagy horderejű kérdés talán csak úgy incidentaliter került az ország szine elé s a Házba. Megelőzte ezt mindenek előtt e lap nagyérdemű szerkesztőjének szünet nélküli agitálása, ki ép e lapban, mint ama „kiáltó szó" intett, sarkalt, követelt s buzdított. A mig Veres József az egyházi lapban dolgozott az 1848 XX. törvénycikk érdekében, addig a napi lapok közt a „Magyar Szó"-ban jelentek meg fulminánsnál fulminánsabb cikkek, a melyekkel ugyancsak döngettük Bizancz kapuit. A sok cikknek meg lett az elsó eredménye : felébresztettük a köz véleményt. S a mig eddig az egyházi lapokban irt cikkekre senki sem akart ügyelni, addig most egyszerre figyelmessé lett az 1848. XX. törvénycikkre az akkori kormány feje, az országgyűlési pártok s az egész Ház. S mivel főleg a „Magyar Szódban dörjedelmes cikkek sürgették e kérdésnek mielőbbi tisztázását s mivel ezen követelés oly formában tűnt fel, a mely eltussolást nem túr, tárgyalások indultak meg egyrészt a kormánypárt és a néppárt vezérei, másrészt a „Magyar Szó" fele-