Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Thomay József. Karácsony

huszonegyedik évfolyam 52. szám. Orosháza, 1903

. decz 24-én; EVAIÏG. EGYHÁZ ÉS ISKOLA Karácsony. „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felül száll alá, a világosság atyjától ..." Szent Karácsony napján hálát adunk .Istennek azon kibeszélhetetlen sok áldásáért, a melyekkel a mi lelki életünket elárasztotta, a melyekkel üdvünket munkálta és örök boldogságunkat eszközölte a Jézus Krisztus által, kiben meg* jelent az ó kegyelme minden embereknek, hogy megtisztitana bennünket minden hamisságtól, hogy megtagadván a hitetlenséget és e világi kívánságokat mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon. Ma érezzük csak igazán, hogy a lelkiekben is van részünk, hogy mennyei polgárok vágjunk s »hálatelt szívvel teszünk erről bizonyságot igy szólván az apostol szavaival : „És mi megismertük és elhittük az Istennek hozzánk való szerelmét" (János 4. 16.) Prófétát támasztott nekünk a mi atyánkfiai közül és az ó igéjét adja az ó szájába és ó megmond nekünk mindeneket, a melyeket -parancsolt nekünk 1 Ján. 6. 14 A Karácsonyi Jézus az életnek ama kenyere, mely táplálja azokat, a kik éhezik az igazságot, a kiknek lelke kívánkozik az- élő, erős Istenhez. „Nagy örömet hirdetek néktek, mely az egész népnek öröme lészeni* a mennyei seregek ezen énekében látjuk visszatükrözve azt, hogy az a karácsonyi ajándék, mely a bethlehemi Jézusban adatott nekünk, mindnyájunknak közös ajándéka, mert Jézusban gazdag az Isten mindenekhez, a kik étet tökéletességgel bírják, mert Isten ném .személyválogató, hanem kedves 6 előtte mindenki, a ki őtet féli és igazságot cselekszik. Mily boldogító, mily szivet, lelket felemelő annak meggondolás hogy mégis van e földi éle• tűnkben olyan öröm ia, a mely nemcsak egyes kiváltságosaknak, egyes osztályoknak öröme, a melyben része lehet mindenkinek, ha csak magát abból önként ki nem zárja, E világ öröme nem mindenkinek öröme, egyik öröme a másik báuata, egyik nyeresége a másik vesztesége. Krisztus mind életünkben mind halálunkban nyereségünk és örömünk. A legszegényebb szalma-gunyhóba is bevilágít a testté lett ige örvendetes izenetónek egy-egy fénysugára és a gazdagok palotáiba is osak ama királyokat vezető csillag fénye varázsolja a boldogságot, mely nélkül nincs valódi értéke a föld veszendő kincseinek. A legnyomorultabb ós legelhagyatottabb néptörzsek közé is eljött abból a mennyei világosságból, melyet a reformátorok kivettek a tudatlanság békója alól s melyet az emberiség nagy családjának asztalára tettek, hogy lássanak annak világánál mindenek, a kik látni akarnak. A múvelt, hatalmas nemzetek is belátták azt, hogy csak úgy tarthatják fenn magukat, csak úgy versenyezhetnek más kultúr-nópekkel a haladás végtelen pályáján, ha el nem zárkóznak ama világosság elől, mely ama bethlehemi jászolban szunnyadt, de a mely nem sokára bizonyságot tett arról, hogy ő a világuak világossága s hogy a ki ót követi nem marad a sötétségben, hanem az élet világossága lószen annak. Amint a szegény tanulatlan pásztorok Bethlehemból és a gazdag bölcsek napkeletről találkoztak Jézus bölcsőjénél: úgy találkozhat most, — kellene is minél gyakrabban ós minél nagyobb számban találkoznunk a társadalom minden rétegeiből vagyon ós rangkülömbség nélkül az Isten tiszteletének hajlókában, a hol az immár megdicsőült és felmagasztaltatásának állapotába jutott Jézus világboldogító és üdvözítő evangeliuma hirdettetik. A kik lenézik egymást s a kik egymással mit sem törődve rideg közönynyel haladnak el egy-