Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Dr. Flórián Károly. A supplicatió

értéke tehát 176 koronát tesz ki. Ebben a kedvezményben az 1902/3. tanévben részesült a 211 ág. h. ev. ifjún kivül; 7 ev. réf.; 14 r. kath. ; 4 g. kath. ; 5 g. kel. ós 8 izraelita is. Az ilyen intézmény megérdemli minden neuiesszivű ember támogatását 1 Kétszeresen fáj nekünk tehát az, ha tudjuk, hogy épen a szivünk' höz közelebb álló ref. testvérek azok, kik eddigi támogatásukat be akarják szüntetni. Pedig a Kollégiumba járó 42 hitsorsosuk közül 7, tehát 167 % szintén részese volt az intézmény áldásainak. És lehet, hogy a jövő tanévekben még több ref. ifjú lesz tagja a konviklusnak. De ha a reformátusok mégis nagy jogsérelmet látnak a dologban : ám jó ! Úgy is látjuk minden téren a távolodást a közeledés helyetti Mi azért életerős intézményünkre nem fogjuk reáboritani a szemfödót. Így célszerűnek látszik, az idevágó jogszabályok ismertetése, mert már a múlt alkalommal sajnosan tapasztaltuk, — többek között Fogaras vármegyében — hogy a szupplikacióra vonatkozó belügyminiszteri rendeletek, melyeket a „Rendeletek Tárába" — érthetetlen módon — fel nem vettek, feledésbe mentek és szupplikánsaink útjába a közigazgatási hatóság nehézségeket görditett, mert a gyújtókönyvecskében felhivott számú rendeleteket a hivatalos gyűjteményben feltalálni nem tudta -és igy azokat apokrifoknak tartotta. Könyöradományokat gyűjteni hazai jogunk szerint csakis az illetékes hatóság (belügyminiszter, törvényhatóság első tisztviselője) engedélye alapján szabad. Kivételt képez mégis a magyarországi mindkét hitvallású evangelikus egyház iskolai lápintézeti gyűjtéseire nézve, melyek a hitsorsosok között eszközöltetnek. Erre a gyűjtésre ugyanis engedélyt kérni neoi kell, mert ez agyú jtésijog az egyházat megilleti. Az egyháznak ez a joga II. Lipót 1790. évi decretumának 26. czikkelyén alapul, melynek 5-ik pontja kimondja, hogy — „azonkívül tanulóiknakadomány elfogadása és az egyházi szolgálat segítése végett a jóltevókhöz biztosan járulniok szabad legyen" íStudiosis praeterea ipsorurn benefactores eorum pro recipienda stipe, et adjuvando ministerio tuto accedere permittatur.) Ezt a jogot a magyar belügyminisztérium is fennállónak ismerte el 1873. június 4 én 15985 sz. a. kibocsátott rendeletében, melyet teljes szövegében közlünk. „Valamennyi törvényhatóságnak. Az ágostai hitvallású evangélikusoknak 1872 évi október havában tartott egyetemes közgyűlésének megbízása folytán báró Prónay Gábor úr, mint egyházi főfelügyelő által a vallás- és közoktatási miniszterhez benyújtott, onnan pedig folyó évi ápril 28-án 10143 szám alatt ide érkezett folyamodványból arról értesültem, hogy az evangelikus iskolák oly küldöttei, a kik iskoláik számára könyöradományokat gyűjtenek, ezen eljárásukban némely haióság közegei által akadályoztatnak. — Ezen panaszos folyamodvány hövetkeztében felhívom a törvényhatóságot, hogy az á g o s t a i és helvét hitvallásuak iskoláinak azaz küldötteinek — szupplikáns, a kik az illető szuperintendens által engedélyi záradékkal ellátott és az illető közigazgatási hatóság által is láttamozott gyűjtő könyvecskékkel kiküldetésüket igazolják, jótékonycélú eljárásukban, ha különben más rendőrileg kifogásolható tettet nem követnek el, ne akadályozzák és végrehajtó közegeiket ezen rendeletem pontos megtartására utasítsák. " Időközben aztán 1882. április 16-án a belügyminiszter kiadta 18,61'3. számú rendeletét a könyöradományok gyűjtésének szabályozásáról, mely rendelet nagyon hangsúlyozta azt, hogy országszerte „kizárólag csak" a belügyminiszter engedélyével leh Tyűjteni. Igy megint kételyei támadtak a közigazgatási alsóbb hatóságoknak az evangélikusok gyűjtési jogosultsága tekintetében, üz adott okot az 1882. július 4-én kelt ós 36,671. sz. a kibocsátott belügyminiszteri rendeletre. Az idézett rendelet teljes szövegét itt adjuk; „Körrendelet. Miután azon körülmeny, hogy a könyöradományi gyűjtések szabályozása tárgyában folyó évi április 16-án 18,613. sz. a. kiadott körrendelet az ev. hitvallású tanodák tápintézeteinek kéregetése iránt még 1873 június 4-én 15,985. sz. a. kelt szabályrendeletet újból fel nem emiitette, némely helyt azon feltevésre szolgáltatott okot, mintha a nevezettek ennek folytán régebb idő óta gyakorlott kéreg etési jogaikt ó 1 elestek volna, ezennel kijelentem, hogy a fenniidézett körrendelet