Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - VIII. Temető - Csermák Kálmán

váratlanul jobblétre szenderült. Ugyanis, midőn aznap délelőtt egyik élemedett korü egyházhivét az örök nyugalom helyére, a temetőbe kisérte, viszszatérőben félúton érte őt utol hivő szózata annak az Úrnak, a kinek szolgálatában az utolsó percig hiven kitartott, a kinek nehéz, sok önmegtagadással járó s mégis gyönyörűséges igáját 43 éven kérésziül, Krisztusi szelídséggel, apostoli buzgósággal s teljes odaadással hordozá. Ha az Úr szolgái közül valaki, úgy ö volt az, a ki nemcsak híveinek hirdetó, de maga is követte ama parancsot: „légy hű m i n d h a 1 á 1 i g 1* (Ján. Jel. 2, 10. ;) ha a lelkipásztorok közül valaki, úgy ó volt az, a ki soha szem elől nem téveszté el Isten sz. lelkének 1 Pét. 5, 2—3 versében foglalt intelmét : „Legeltessétek az Istennek sere gét, mely a ti gondviseléstek alatt vagyon, gondot viselvén arról nem kényszerítésből, hanem örömest; nem kívánván éktelenül a nyereséget, hanem k é s z i n d u 1 a 11 a 1. S e m pedig úgy, mint uralkodván az Úrnak örökségén, hanem úgy, mint kik az Isten seregének tüköréi legyetek." Az Úr eme kiszenvedett hű szolgájának életrajzi adatait a következőkben foglaljuk össze : Csermák Kálmán született 1837. március 4-én Totkomlóson Csermák J»no3 lelkész s Simon Amália szülőktől. Elsó neveltetését a szülői háznál s az ottani isko asban nyerte, hol már a latin nyelvben is némi előmenetelt tett. 1847 ben a szarvasi főtanodában a második osztályba vétetvén fel, ott tanulmányait 1853 ig folytatta s bevegezven az első bölcsészeti osztályt, a soproni főtanodát látogatta meg. Itt 1854-ik óv nyarán gimnáziumi tanulmányait befejezvén, szive sugallata szerint jövendő pályájául a theologiát választá s igy ugyanazon óv őszén ugyancsak Sopronban a theologiai fakultás növendékei közé iratkozott. Kedvelt szakának szorgalmas tanulása mellett tevékeny tagja volt a Kis János superintendens által alapított „Magyar nyelvmiveló egylet*-nek is, hol egy éven át, mint pénztárnok, egy éven pedig, mint jegyző működött. Befejezvén 1856 ban a theologiai tanfolyamot, szeretett tanárai ajánlatára a dunántúli ev. kerület által Sopronban pótló tanárrá választatott, s mint ilyen, a gim« názium osztályaiban két éven át tanitá főleg a magyar nyelvet, azonkívül a földrajzot, történelmet ós számtant. — Ismereteinek és tapasztalatainak bővítése céljából 1859-ben külföldre Németországba utazott. A hallei egyetemen másfél évet töltött, honnan, mint vendég meglátogatta a lipcsei, jénai, berlini és göttingai egyetemeket is. Külföldről hazajővén, 1860 november 13-án boldog emlékezetű dr. Székács József bányakerületi superintendens által ennek oldala mellé ssegédlelkószszó szenteltetett fel s e jeles férfiú mellett bő alkalma nyilt magát a lelkészi teendőkben gyakorolnia. Ez állomásról 1861-ben az ochtinai (Gömör m.) egyházba hivatott meg lelkészül, nol mint közkedveltségü lelkész 12 éven át működött. — Mint ocnkinai lelkész több éven viselte a körlelkészi s később esperességi jegyzői hivatalt. 1865ben a miskolci egyház által lón a Dobsinára távozó M á d a y Károly superintendens helyére rendes lelkészül megválasztva, minthogy azonban akkor Miskolcon az egyháztagok között nagy meg hasonlás uraikodott, bár megválasztása törvényes volt s mint ilyen az esperesseg által meg is erősíttetett, a néki felajánlott hiványt nem fogadta el. 1868-ban, mint esperességi jegyző kisérte a fentnevezett superintendenst. midón az a tátraaljai esperesség egyházaiban végezte főpásztori látogatásait. Nemsokára ezután egyházkerületi jegyzőül választatott mpg s mint ilyen mindaddig működött, mig a tiszai kerületet el nem hagyá 1873. máj. 4-ón a tótkomlósi egyház választá meg boldogult édes atyja helyére. Éppen akkor költöz ködött az alföldre, midón a rettenetes choiera a legnagyobb mérvben szedte áldozatait Ugyanazért beigtatását is Szt. Háromság után IX-ik vasárnapon csak helybeli paptársa. Horváth Sámuel kiérdemült esperes végezte. Itt a békési esperességben is körlelkész volt a csanádi dekanatusban s mint pénztáros 13 éven át kezelte a legnagyobb lelkiismeretességgel, pontossággal s szakavatottsággal a köz ós özvegyárva intézeti pénztárakat. A tótkomlósi egyházban Isten segedelmével élte utolsó percéig folytatta áldásteljes lelkészi működését. Úgy Ochtinán, mint Tótkomlóson, szabad idejét irodalmi munkásságra is használta fel. A még Sopronban és Pesten nyert benyomásom folytán különösen a költészettel foglalkozott. Eredeti költeményei ós fordításai megjelentek régebben a „Házi és Lelki Kincstáriban, újabban a „Protestáns pap--ban ós más lapokban; egyházi énekei a Haán Lajos által szerkesztett ós kiadott „Énekes könyv" ben jelentek meg. Leforditá a nagy német költőnek Schillernek „Das Lied von der Glocke" cimű remek művét, mely műfordítása a Kisfaludy-társaságban felolvastatott. Ügy ezen irodalmi, valamint különösen lelké • szí s általában pedig társadalmi működése közbecsülést ós közszeretetet vívott ki az ó részére, úgy

r hogy midőn a komlósi ev. hivek 1873 május 4én a megboldogult apja helyére, kinek mint lelkész apostoli buzgóságát, szónoki tehetségét; mint ember szelidségót, derült kedélyét s társadalmi közkedveltségét örökölte, annak fiát választották meg lelkószökül, nemcsak kegyeletes, de magokra nézve is szerencsés választást tettek. A mellett, hogy Csermák Kálmán az ó kiváló tehetsé-