Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Fenyves Ede. Tanulságúl

Huszonegyedik évfolyam 45. szán\. Orosháza, 1903. nov. 5-én. . mm ÉS ISKOLA Előfizetés dija : Egész évre . 13lcor. Fél évre. . . « „ Negyedévre . 3 „ Egy szám ára Ä4: fill. % Mß(i, II KNIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Kiadótulajdonos és szerkesztő : VERES JÓZSEF. Felelős szerkesztő : HAJTS BÁLINT, Hirdetés dija: Egész oldal . lö kor. Fél oldal. . . « . Negyed oldal . <4 , Nyolczad oldal . SS Tanulságul. Az országos IV. katholikus nagygyűlésnek az utóbbi napokban történt lefolyása általános figyelmet és érdeklődést keltett nemcsak a katholikus közvélemény előtt, de bizonyára feltűnést keltett a prot. körökben is. A gyűlés külső képe is meglepő volt. Jelenlétével tündökölt ott nemcsak a kath. magas klérus, de a laikus elem is fényesen képviselve volt az ország mágnásaival, országgyűlési képviselőkkel, a tanügy kimagasló egyéniségeivel s ismert nevű számos érdeklődővel. Ilyen, külsőleg is imponáló tömörülésre mi protestánsok nem vagyunk képesek, mert hiányzik a nagyjainkat körülvevő nimbus, hiányoznak nálunk a színpadi hatásokat keltő külső díszletek, mindenek felett pedig — a mi bűneink rovására írandó — hiányzik az összetartozásnak érzete, mely egy táborba hozna össze bennünket akkor, mikor a világ előtt kellene megjelennünk és megmutatnunk, hogy élünk számban és erőben, buzgalomban és munkásságban, elveink bátor hirdetésében. A gyűlésnek kongreszus jellege levén, nem szorosan a hivatalos egyház volt ott jelen, és mégis milyen tömör sorokban láttuk felvonulni azt a nagy erős tábort, melylyel mi a szellemi küzdőtér porondján, fókep pedig a hitelvek terén, mint kicsiny sereg állunk szemben. Azután, hogy minő intenzív munkásságról tett bizonyságot a nagygyűlés, azt igazolták a hírlapoknak haaábokra terjedő kimerítő tudósításai, melyekből láthattuk azt a vetélkedést, melvlyel az előadók egyházi vagy ezekkel kapcsolatos kérdéseket szőnyegre hoztak s javaslatokkal a kivitelre nézve irányt mutattak. > A mi Kisded hadoszlopáink hivatalos gyűléseinken ha felvonulnak, fájdalommal látjuk a sz egónysóg külső jeleit, a szakadozott erőtlen hadsorokat; fegyvereink acéla sem oly csillogó, fegyverforgatóink mozgása nem oly fürge, miért is jobbára az igazság széles paizsa mögé vonulva pusztán arra szorítkozunk, hogv védelmi állásunkat megtarthassuk. Ránk nézve talán inkább aggasztó, mint örvendetes tünet az, hogy saját fegyvereinket is láttuk az ellenfél kezében villogni. A beszédek, előadások ós javaslatok egyikében, másikában csodálattal hallottunk olyan jelszavakat ós kijelentéseket, melyek eddig a protestáns elvnek voltak büszkeségei. Igy gróf Zichy János megnyitó beszédének ezen kitételei : „nem tesz senki szolgálatot az egyháznak, ki fél a világosságtól, vagya ki el akarja zárni az egyházat a kor szellemétől; az egyház fundamentumán az épület stilusa a haladó korral változik; tanulni, fejlődni művelődni kell a szellemi téren." Avagy ezek csak frázisok volnának? Még ezen esetben is kétségkívül érdeklődést keltenek művelt és felvilágosult katholikusok előtt, kik nem engedték magokat eddig a vakhit járszallagán vezettetni, s kik ilyen hangokat eddig csak prot körökben hallottak s velünk ezért rokonszenveztek is. Nem egy egészséges nézet hangzott el az előadók részóról, például : a népiskolák államosításának veszedelme, a párbaj megszüntetése ellen, azután Wolafka előadása az egyháznak feladatáról a szocialismussal szemben stb Mind olyan kérdések, melyek előttünk bár nein ujak s azoknak megvitatása és megoldása körül köztünk is esett szó, de feltűnő hangoztatásuk azon helyről csak javára szolgálhat a keresztény hitélet tisztulásának s a társadalmi erkölcsök általános javulásának. E téren és ily irányban, ha találkozunk a tisztább gondolkozású katholikusokkal a közös cél biztosítására — feltéve ha az ott őszinte — úgy