Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - III. Ünnepélyek, gyűlések stb. - Lelkészek fiait segélyző intézet

lelke mélyéig, egész a mysticismusig vallásos, seminarista lélek minden inkább volt, mint antiklerikális. Neki más érdemei vannak. Renan kitűnő «tylista, a század legjobb prózairója némelyek szerint, továbbá bölcsész, ki minden kérdést átható elemezéssel fejteget; történész, ki a személyek hatását megöröki eni tudja; s aztán theológus. Írásmagyarázó, ki bevezette hónába a nemet exegetikai kutatások eredményeit „Jézus elete" című műve megírásával pedig valóságos bombát vetett a korabeli chablonos hitű s egyházvédelmű philosophikus és rhetorikus irancia theologusok közé. Mindezért aztán e tüneményes férfiút egy felől gúnyolták, támadták, másfelől védték és dicsérték. Az ultramontánoknak természetesen rettenetesen nem tetszett az egész szobor-ügy, meg akarták akasztani a dolgot már kezdetben, s mert •nem sikerült, hát legalább az avatás napján miséztek derűre borúra Treguierben s zúgatták a harangokat reggeltől estig; Tréguier r. k. archipapja pedig ezen — kétségkívül igaz — jósló szavasra fakadt, hogy: ,ezer év múlva a szobor porrá omlik, Jézus Krisztus azonban akkor is uralkodni fogl" E szép keresztyén állítást azonban aligha — «őt bizonyára nem — helyeselné a L'Action c. lap istentelen szerkesztője Charbonnel Győző, ki irtó hadat visel nemcsak a r. katholicismus, de általában a keresztyén vailás ellen. Káromlást ká romlásra halmoz ez a fórfiú s kedvenc szellemjátéka a nagy Isten bűneinek tárgyalása az Éden kerttől kezdve a Golgotháig „Hallgattam egyszer — úgymond Oh Győző (ki csak névleg győző, valójában nem) — egy protestáns papot, prédi kált s panaszkodott a beszédjében, hogy hívei nem járnak szorgalmasan a templomba (a Pyre-neés-i hegységben valahol történt ez. jegyzi meg e sorok iroja s hangsúlyozza is ) Azért nem járnak, tisztelendő uram, az isteniiszteletre, mert nem tetszik nekik az ön igazság nélkül való predikátiója. Beszéljen másról. Mikor gyermek voltam, hittem én is az Atya, Fiú s S/.entlélekben, de /öost már kinőttem ezekből a históriákból, melyekbői csak egyet mondok el Önnek : Egyetlen fia volt * az Istennek, kit elbocsátott a földre, s itt másokért megölni engedte. Ily embertelen Isten nem kell nekem, érti? idiot ez és monstrueux 1" — Az ev. lap — a Témoignage — keserűséggel s borzalommal emlékszik meg ez istenkáromlásról s fölveti a kérdést : jó-e, tanácsos e s Kell e tudomást venni ily blasphemiáról ? S feleli, hogy kell, keil azért, mert az ilyen Istentől elrugaszkodott szerkesztő nagy kárt tehet (akárcsak egy vadállat a vetésben) a hitben s értelemben gyönge s kiskorú nemzedékben. Vissza kell tehát utasítani s kigyomlálni a lélekpusztitó kárhozatos tanokat, melyek irtják az Isten-ember s honszeretet virányának virágait 1 Az ily bolondok s kö szönet nélküli actionistákkal szemben hirdetni kell az Igét, mely Istennek a lélek üdvösségére való ereje s fel kell mutatni a hithősök, hitvallók, s a honért halt mártyrok tündöklő példáját I Az istentelenség ellen való harc kétségkívül egy táborb

m találja a r. katholikus é.-, a protestáns keresztyéneket. De mi hasznai mikor aztán a közös táborban elválnak egymástól, s külön csapatokba — főleg pedig két főcsoportra — oszla nak, a csoportok tejei: egyik helyen a Jézus Krisztus, másik helyen a római pápa szerinti. S ezen római pápáról, vagyis az elhalt XIII. Leóról, kénytelen a protestáns csapatvezer — Bourrier — kijelenteni, hogy »nagy pápa, kis keresztyén.- (Ily ciaiű Bourrier lapja a „Le Chr. Fr.

u 196. számának a vezércikke) a r. katholicizmusról pedig konstatálja, hogy a tudománynyal „incompatibilis* (olv. 206. sz v. c ) Nem is törődik — úgymond B. — sokat a tudománynyai a katholicizmus, mely politikai s szociális hatalom akar lenni, melynél van fényes aristokratiája, vak népe, sok pénze és szuronyos katonasága. S pápája mért volt nagy? Felelet: diplomatájánál fogva, melylyel ügyesen szolgálta, t i, XIU. Leó u célt: a pápaság dicsőségét s földi hatalmát. Mindenekben minden volt Leó; ha kellett: grófoknak, királyoknak, övék volt ; s ha a népuek volt szüksége reá, leszállt fényes trónjáról a néphez a földi szent cél szolgálatában ! S a mit elérhetett, elérte, elődje sok hibaját kijavította, a meglévőt megőrizte pénzben úgy, mint dogmában, új dogmát nem alkotott. Ime nagysága l A keresztyénségben, az igaziban azonban kicsiny volt. Mert a hivek politikai lelkiismeretén uralkodni, Mária s a szentek és ereklyék tiszteletét őrizni s ajánlani ez nem keresztyénség. Tett sokat, mindent az egyházért s keveset vagy semmit a Krisztusén I A cseh nagy reformátor, Huss János emlékezetét is megünnepelni kész francia ref. pap Bourrier (kinek prágai útja s szerepléséről irtunk már a szláv tudósításoknál) újabban sokat szenvedett Rómától s csípéseket egyre tűrni kénytelen most is, házassága miatt. Megházasodott ugyanis B. » Rómától elszakadt a szakadó papok e vezérembere s francia udvariassággal eljegyzési lapot is küldött külön minden előfizető^ nek. Eredmény : számos üdvözlet, jókivánat : egyfelől gúny s támadás másfelől, t. i. a római táborból. Az ultramontán lapok bőven irtak a „katholikus renegát" e házasságáról „versaillesi botrány" cim alatt s óva intették, a jó keresztyén anyákat, hogy ne adják lányaikat a versaillesi megszentségtelenített iskolába, hol Bourrier hitvese — az immár volt kisasszony, névre: Bruneau -- lány-liceumi tanárnő. Szomorú, több: gyászos bátorságnak bélyegezték Bruneau eltökélósót hogy ez „apostatához" nőül menni mert; a gúny nyilaiból kijutott ez alkalommal a nagy re-