Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Jausz Vilmos. A bibliai olvasókönyv

zetet olyan bírálónak adták át, a ki elvi ellen* sége minden bibliai olvasókönyvnek és a ki hozzá még nem didaktikai, hanem vallástörténeti szempontból vizsgálta a tervezetet.

1) Mindazáltal ezen birálatból is tanultunk még. A tanügyi bizottság azzal, hogy „tervezetet" nem birál, ama birálatot nem olvastatta fel, azt magáévá nem tette (igy mondta nekem egy bizottsági tag,) nyilván : mert maga sem tartotta azt a biráló elvi álláspontja miatt elfogulatlannak. A ki a zenét csak kellemetlen lármának tartja, alig képes akármely zeneköltőről igazságosan Ítélni. En nem voltam azon bizottsági ülésen sem, de Bereczky úr talán ott is jelenvolt, mindenesetre jobban értesülhetett, mint mi. De Bereczky úrnak, akkor sem volt még nézete. Az újabb javítások után az volt a tervünk, hogy a könyvet kiadjuk és nyomtatásban terjeszt jük az egyetemes tanügyi bizottság elé, csak úgy, mint Bereczky úr tette minden tankönyvével. Csakhogy a mit Bereczky úrnak szabad tenni, azt nem volt ám szabad nekünk I Ez volt a másik hibánk ; a melyet azonban akkor még nem tudtunk. Kezünkben volt már egy igen előkelő budapesti kiadónak kedvező ajánlata és szerződésive, az utóbbi aláirás végett. Ekkor, az utolsó perczben, az aláírás előtt kapjuk a félhivatalos értesítést, hogy a Luther-társaság hajlandó kiadnia könyvet; értesülünk egy magánlevélben arról, hogy csak a társaság kiadványaként terjedhet könyvünk igazán és számithat sikerre. Nem igy volt Bereczky úr? Vagy rosszul értettük volna akkori szíves so* rait? Es még olyasmit is hallottam, hogy: ha másuit adjuk ki a könyvet, hát majd lesz tanügyi bizottsági kritikai Mi tehát engedünk a szives felhívásnak, beküldjük elveinket, azután megkötjük, ünnepélyesen aláírjuk a szerződést, a melynek ér telmóben a társaság .haladéktalanul gondoskodik a szakbirálatról s a szerkesztők kötelesek munkájokon a birálat által kivánt módosításokat eszközölni; s hogy a vallástanárok az olvasókönyvet már a jövő iskolai évben használatba vehessék, a Luther társaság azt f. é. (1902.) május hó végéig kellőképen meghirdeti s lehetőleg július hó végéig J) Azért kívánta e birálat például Arnos könyve első két fejezetének lelvételét (tessék etolvasni : 16 versben, 21 földrajzi név ós valami 8 történeti célzás, melyet a theologus sem ért meg egészen ;) kivánta Jób 3, 4—10 felvételét, melyben születése napját, fogantatása éjszakáját átkozna meg: helytelenítette többek között azt, hogy az időszaki táblában „Ézsaiás könyve (40—65)"-öt irtunk (talán ,deuterojesajá"-t) sat. kiadja.* Az egyik szerkesztőtárs azon kívánságát^ hogy foglaljuk bele a szerződésbe még egyszer elveinket, én azzal némítottam el, hogy hiszen úgyis beterjesztettük már. Mea culpa I Nemde igen .élelmesek* vagyunk? Bereczky úrnak ekkor sem volt még nézete Azután beküldjük nyomdakész könyvünket, ez. kiadatik bírálatra, természetesen Bereczky úrnak ós — Bereczky úrnak immár van nézete ós meggyőződése I Milyen nézete? Természetesen pontrólpontra homlokegyenest ellenkezője annak, a mit a szerződés előtti beterjesztésünkben, mint elveinket félremagyarázhatatlan módon megállapítottunk, ellenkezője még a névnek is, a mely pedig a szerződésbe is belekerült. En ama birálatot mindmáig nem láttam, de egy kiszivárgott hir szerint az benne volt, hogy az új könyvnek nem szabad feleslegessé [tennie a bibliai történeteket (hozzátehette volna: megjelent 1891., ára 80 f.) azonközben az egyetemes tanügyi bizottság is — Bereczky úr szerint — „meghozta határozatát," a melyről Bereczky úr nagy szerényen elismeri most azt, a mit kezdettől fogva sejtettünk, hogy az az övé, noha a bizottságnak ő sem tagja. Azután az egyetemes gyűlés a javaslatot (csak) „tudomásul veszi" ós — célnál vagyunk. Bereczky úr nagyon szerény, midőn csak azt mondja: „én az élelmességnek nem vagyok ellensége." Mi pedig azért vagyunk »felettébb élelmesek," mert tankönyvünkkel megtetettük előre azt az utat,, a melyre az övéi csak használatba vótelök után léptek. És szerződésünk? Nemrégiben a szűkebbkörú bizottság, részben Í3tnét „Bereczky Sándor erre. vonatkozó véleményes jelentésének" tekintetbe vételével kimondotta, hogy ama „tájékoztató javaslat" szerint a módosításokat eszközöljük. Jól értsük meg: nem az kívántatik tőlünk, hogy azon elveket, melyek felfogásunk szerint a szerződésnek természetes alapja, a bibliai olvasókönyvben helyesebben alkalmazzuk, hogy ezt a hiányt pótoljuk, azt a fele3leges részt elhagyjuk; tehát nem arról, a .uit mi, és talán nemcsak mi, a szerződésben emiitett „ módosítás* néven érthettünk,, hanem — a mint ama bírálatnak és ama szakvéleménynek és ama véleményes jelentésnek szerzője maga most, cikkében elismerésre méltó nyíltsággal mondja — „új könyv"-ről van szó, olyanrol, a melynek alapelvei homlokegyenest ellenkeznek a kiadásra elfogadott könyvünkkel. Le-